Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)

1998-10-01 / 5. szám

2. oldal EROS® VÁR 64. (68.) ÉVFOLYAM MEGPRÓBÁLTATÁS-E A SZOLGÁLAT? zük a költő szavaival, hogy “valami nagy­­nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek”, akkor az lehet az élményünk, mint Péter apostolé. Isten elénk jön, meg­tette az első lépést. A kereső emberek el­mondhatják, megtaláltam, mert az Úr beszé­de hirdettetik nekünk. Az emlékezés, a fájdalom, a gyász, a rész­vét lépésem túl tegyünk meg még egy lé­pést, a hálaadás lépését. Nézzünk körül em­lékeinkben és köszönjük meg anyánk és apánk és nagyszüleink szeretetét és példa­adását, mert megtanítottak imádkozni. Kö­szönjük meg tanítóinkat, lelkipásztorainkat, I a reformátorokat, az apostolokat, az előttünk járókat. Sokszor kell bizonyos történeti táv­lat ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk, ho­gyan tanítottak minket az igazság iránti engedelmességre. A régi történet szerint a gyermeki ragaszkodás vallomása ez: “Apám mindent tud.” Majd jön az íljúi lázadás, a dackorszak gőgje: “Apám semmit sem tud!” Később és esetleg keserű tapasztalatok után tudja elmondani az ember: “Apámnak mégis igaza volt!” A Nobel-díjas angol író sírfelirata ez volt: “Kerestem”. Nekünk, mai emlékező embe­reknek vájjon melyik sírfelirat illenék oda a fejfánkra? Boldog, aki nemcsak keres, ha­nem talál is! Az Úr beszéde azért hirdet­tetik, hogy megismétlődjék bennünk és körülöttünk a csoda: új élet, igazság, szere­tet teremjen szívben, családban, országban, világban. D. dr. Harmati Béla ev. püspök (Budapest). In: “Keresztmetszet”. A.M.E.K. TAGSÁG “Az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia tagságát olyan... magánszemélyek alkotják, akik a Konferencia hitvallási alap­jával egyetértenek és a Konferenciában való tagságukat igénylik ” Egyelőre csak lassan bővül az AMEK tagsága. Szívesen hívjuk hittestvéreinket, hogy a Konferenciában tagságot vállaljanak: így tölti be ez a szervezet rendeltetését, mint az északamerikai magyar evangélikusok szórványközössége. Az évi tagsági díj $20 (US vagy kanadai), mely magában foglalja az Erős Vár-ra való előfizetést is. Csekket “tagság” vagy “membership” megjelöléssel a lap nevére és címére szíveskedjenek kül­deni. Aki megújítja előfizetését 1999-re, gondolja, meg, hogy nem lenne-e AMEK taggá. Aki pedig már előfizetett 1999-re és I AMEK tag kíván leniji, szíveskedjék pót­­llólag beküldeni US$14-t vagy CA$10-t tag­sága érvényesítésére. — l Emlékeztetjük az AMEK tagokat, akiknek- 1998-cal lejár a tagságuk, hogy azt megú­jítani szíveskedjenek. A lap címszalagján a törzsszám utáni “M” betű jelzi az AMEK tagokat. ® Az egyik magyarországi gazdasági és po­litikai heti magazinban beszélgetést olvas­tam egyik evangélikus lelkészünkkel, aki országgyűlési képviselőként a Parlament padsoraiban is helyet foglal. Meghökkentő volt többek között a beszélgetésnek az a része, amelyben vidéki szolgálatáról úgy nyilatkozott a képviselő-lelkész, mintha az számára komoly megpróbáltatást jelentett volna. Idézem az ominózus mondatokat: “Ott kellett hagynom a családomat, men­tem a hideg, általam soha nem látott bánya­telepre. Később meg Sajókazán kellett jár­nom.” A megpróbáltatások— így a cikk folytatá­sa — 1985-ben látszottak véget érni, amikor ösztöndíjjal Heidelbergbe mehetett a lel­kész, vagyis amikor kiléphetett a szolgálat­ból. Arról most nem beszélek, hogy nekem és sok-sok más szolgatársamnak, akik évek és évtizedek óta a szolgálatokért rendszeresen otthagyjuk családunkat és megyünk a hideg, általunk korábban soha nem ismert szórvá­nyokba, milyen érzést vált ki ez a vélekedés, ám a sajókazai egyszerű, de tisztességes gyülekezeti tagok számára egyenesen sértő és bántó a közöttük végzett szolgálat ilyen értékelése lelkészi esküt tett személy szájá­ból. A lelkészi szolgálat soha nem a napfény­ben való sütkérezést jelentette. Elég Pál apostolra utalni, aki a második korinthusi levélben így dicsekszik szenvedéseivel: “Többet fáradoztam, többször börtönöz­­tek be, igen sok verést szenvedtem el, sok­szor forogtam halálos veszedelemben. Zsi­dóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajó­törést, egy éjt és egy napot hányódtam a ten­ger hullámain. Gyakran voltam úton, vesze­delemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, ve­szedelemben pogányok között, veszedelem­ben városban, veszdelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fárado­zásban és vesződségben, gyakori virrasztás­ban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben, és mezítelenségben.” Hol van ezektől a megpróbáltatásoktól az, ami a sajókazai szolgálatot jellemezte?! Úgy vélem, hogy nem szükséges a szolgá­lat igazi nehézségeinek ecseteléséért az apostolig visszamenni. A nyugdíjas lelké­szek sokat tudnának arról beszélni, hogy miképp járták szórványukat kerékpáron a nyári hőségben és a téli hóviharban. Érde­kes, egyikük sem panaszkodott, hanem vé­gezte a reábízott szolgálatot hűséggel, hittel, s alázattal. Természetes, hogy napjainkban megnőttek a lelkészek igényei. Ez így helyes. Ám van­nak olyanok, akik a lelkészi szolgálatnak csak a kapok oldalát nézik, de az adok ol­dalát elhanyagolják. Elfelejtik, hogy ők van­nak a gyülekezetekért és nem fordítva. A Bajor Evangélikus Egyháznak köszönhe­tően a lelkészi kar gépkocsiparkját sikerült Trabantról Opel-Corsára cserélni. Minden évben bizonyos számú gépkocsi érkezett, amelyeket szétosztottak a lelkészek között. Az egyik évben a gépkocsikontingens csak fehér Opelekből állott. Az egyik fiatal lel­kész, akik akkor kezdte szolgálatát, s aki még semmit le nem tett az asztalra, a köszö­net helyett, hogy mindjárt azzal kezdheti szolgálatát hogy alája szolgálati gépkocsit tóinak, azon háborgott, miért nem adták meg neki a színválasztás lehetőségét! A mi evangélikus egyházunk szórvány­egyház, ahol sok a munka és kevés a dicső­ség. Ez a tény alázatosabb gondolkodást és lelkiismeretesebb szolgálatot követel. Olyat, ami képessé teszi a lelkészt arra, hogy “jó pásztor” legyen. Olyan pásztor, aki utána megy az egynek is és ha megtalálta, jobban örüljön neki, mint annak a kilencvenkilenc­nek, amelyik nem veszett el. Legyen az az elveszett egy akár Saj ókazán, akár máshol. —Kiss Miklós mosonmagyaróvári ev. lelkész PÜSPÖKI NYÍLT LEVÉL Dr. Chiltstrom Herbert, az “Evangelical Lutheran Church in America” egyház ny. or­szágos püspöke nyílt levélben javasolta Clinton William államelnöknek, hogy a sze­mélye körül szeptemberre kirobbant botrány következtében a legbecsületesebb magatar­tás az volna, ha lemondana államfői tiszté­ről. Chilstrom püspök hozzátette, hogy jól­lehet ő eddig büszkén vallotta demokrata voltát, de a napvilágra került kényes ügyek rendkívül kiábrándították, s nemcsak őt, ha­nem nagy számban más demokratapártiakat is különösen, elcanr NŐS PAPSÁG? Az Amerikai Ruszin Görögkatolikus Egy­ház püspökeinek határozata folytán újból engedélyezik papjaik nősülését, kijelentve, hogy az 1929. évi, pápai tiltó rendeletnek nincs már érvénye. Az egyház Kárpátalján mindig megengedte a nős papságot, de Amerikában római katolikus részről ehhez a gyakorlathoz nem adtak engedélyt. A II. vatikáni zsinat vonatkozó utasítását követve ebben a 165,000 lelket számoló egyházban azt a szokást is visszaállítják, hogy gyerme­ket megkeresztelésekor egyidejűén a Konfir­máció és a Szentvacsora szentségében is ré­szesítik. pd

Next

/
Oldalképek
Tartalom