Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)

1998-06-01 / 3. szám

4. oldal ERŐS® VÁR 64. (68.) ÉVFOLYAM 1920. június 4: Trianonra emlékezünk A SZEPESSEG BUCSUKIALTVANYA Az “Egri Népújság” 1920. július 6-i számában jelent meg az alábbi, “A Szepes­­ség búcsúja Magyarországtól” c. cikk. * Feketekeretes plakátok hirdetik, hogy a derék szepesiek — mint ők mondják: a cip­­szerek — búcsúznak Magyarországtól. A búcsú szövege az Iglón megjelenő “Szepesi Lapok”-ban látott napvilágot, Telléry Gyu­la szerkesztő tollából. Lehetetlen könnyes meghatottság nélkül olvasni ezt a búcsút, mely megérdemli, hogy minden magyar ember imádságos könyvében hordja, s ha elfeledkeznék arról, hogy mi a teendője Csonkamagyarország lakosságának, újra és újra elővegye, és erőt, ihletet, lelkesedést merítsen belőle. A derék szepesieknek pedig azt üzenjük: Olvastuk írástokat, derék honfitársaink! Olvastuk és megértettük belőle, hogy ti ma­gyarok vagytok és azok is maradtok! Nem mondunk le a Magas Tátráról, nem búcsú­zunk tőletek: Nem! Nem! Soha! Testvéri öleléssel: A viszontlátásra! * “Egy arasznyi felhő közeledik az égen a gömöri hegyek felől, utána lassan jön egy másik. Megint a harmadik. A vezető csil­lagok eltűnnek egyenkint. Végül felleg borul a Szepességre. Gyászlobogó repül fel a ze­nitre. Egyre és egyre erősbödik a hír: Ma­gyarországon aláírják a [Trianonban diktált] békét. “A végtisztességet, az utolsót, nemcsak jogunk, de kötelességünk is megadni. A Szepesség Szent István koronájának dia­­démja volt, tehát illő, hogy a válás pilla­natában elbúcsúzzunk tőle. A buborékok szétpattantak, a naiv forrásokból táplálkozó remények szétfoszlottak. Előállott a rideg valóság. Kérlelhetetlenül a zord tények ural­kodnak. “Nem valami számadásfélét vagy mérleget akarunk csinálni, csak búcsúzkodunk. Meg­köszönjük a sok hófehér lisztet, melyből ezer éven keresztül táplálkoztunk, melyből gyermekeink oly jóízű, zamatos kalácsot et­tek. Megköszönjük Tokajnak gyöngyöző, tüzes borát, melyből sehol annyi a pohárba nem folyt, mint éppen a Szepességben. Megköszönjük a fekete ropogós cseresz­nyét, meg a hamvas, mosolygó kajszin ba­rackot, a csábító, gyöngyszemű szőlőt, és a vérbélű görögdinnyét, amit az egri menyecs­kék árultak Lőcse, Igló, s Poprád piacain. “Megköszönjük még a fmomillatú erdő­telki és verpeléti szűzdohányt is, amit gyöngyvirággal vegyest hoztak át az Érc­hegységen. Megköszönjük a szeretetet, a gondosságot, mellyel fiainkat nevelték, el­helyezték, és lett légyen az munkás-, úri-, vagy parasztcsalád szülöttje, a legmagasabb állásokig juttatták Magyarországon. Meg­köszönjük a gavalléros bánásmódot, mely­ben még a szepesi pesztonka is részesült, mert a cipszemek becsülete volt Magyar­­országon. Megköszönjük a sok bányatelep és gyár felvirágoztatását, a hatalmas vasúti forgalmat, a tündöklő, gazdag iskolaépüle­teket, felszereléseket, dohánygyárakat, fa-, textil-, és fémipari szakiskolákat, ásvány­vizeink forgalombahozatalát. Megköszönjük a Magas Tátra világhírű felvirágoztatását. Mindezt megköszönjük nektek, magyarok, kik velünk emberségesen és őszintén jól bántatok. “És te, Lavocsa, te kőoroszlán, nyújtsd ki a nyelvedet rám, ha mindez nem igaz. De nyújtsd ki nyelvedet arra is, aki ki merte száján azt a szörnyű bűnt ereszteni a cip­­szerek közül, hogy ő Magyarország mostoha fia volt. “Még hálálkodni sem akarunk koldus­módra, mert az ízetlen volna. Egyszerűen búcsúzunk, tiszteletreméltóan, meghatottan. Reszkető karunk kitárjuk elszakadt test­véreink, földönfutó fiaink után, akik nekünk kedvesek voltak, de akiket a rövidlátás ki­űzött. Milyen hallgató vagy? A perzsa sah egyik vendégétől különös a­­jándékot kapott: három emberi alakot. Ami­kor a küldönc átadta, elmagyarázta, hogy a három alak ugyan egyformának látszik, e­­gyik azonban különösen érdekes. A sah a szobrokat gondosan megvizsgálta, de semmilyen különbséget nem vett észre. Végre, amikor a sah már majdnem feladta a reményt, egyik alattvalója felfedezte, hogy a szobrok füleibe lyukak vannak fúrva. Vett egy fűszálat s először az egyik szobrocska fülébe dugta, A szál a másik fülön jött ki. A másik szobornál a szájon. A harmadiknál a fűszál a szobor belsejében akadt meg. Ekkor így szólt a sah: “A három szobor közül ez a legértékesebb! Az első érték­telen, akárcsak az, aki amit hall, egyik fülén beereszti, a másikon meg ki. A második sem sokat ér. Ez olyan ember, aki a hallottakat azonnal továbbmondja, mert nem tudja ma­gában tartani. “Tót apák, magyar anyák, gyermekek, unokák, kik széjjel vagytok szakítva, ne feledjétek el egymást soha! Millió és millió ezüst szál láthatatlanul húzódik keresztül­­kasul a levegőben, de rajtuk mindenütt sű­rűn a fájdalom könnye rezeg. Nektek mind Istenhozzádot kiáltunk! . .. “Most pedig te, vén Branyiszkó, és te, gomolygó felhőkben tündöklő Lomnici­­csúcs, Nagyszalóki-csúcs, Gerlachfalvi­­csúcs, ti smaragd fénnyel bájoló tengersze­mek, te, az ‘Árpád sírját’ takargató, mél­­tóságos Magúra, és a Dunajec tükrében pompázó Korona-hegy, és ti, mind, a mesz­­szeségben kéklő szepesi hegyek, sorakoz­zatok! Pihenjen el a csalogány dala, húzód­jatok meg, ti vendég fecskék: csak az erdők moraja zúgjon. Hömpölyögve zúgjon, s a kéklő hegyeken keresztül a sóhajtásokat vigye el azoknak, kiktől búcsúzunk. “Ti pedig, hanyatt-homlok, sziklákon ke­resztül csobogó, milliárdnyi kristályszemek­ből fröccsenő szepesi patakok, csak fus­satok, és majd ott, hol folyamokká dagadva hömpölyögtök, mondjátok el, hogy a mi könnyeink nem fognak kiszáradni soha!” * Sírva hallgatjuk a Tátra, a Királyhegy, a Magúra, Lőcse, Igló, Késmárk zokogását, de feléjük kiáltjuk: Szent István országának a miénknek kell lennie/ — fűzték a cikkhez befejezésül az “Egri Népújság "-ban. * 1998. június 4-én az 1920. június 4-ével Magyarországra kényszerített trianoni béke­diktátumra emlékezünk! 0 “A harmadik viszont ahhoz az emberhez hasonlít, aki meghall valamit, gondolkozik rajta, magában feldolgozza, és aszerint cse­lekszik. Ezért ez a legértékesebb.” A három közül Te melyikhez hasonlítasz? Jézus így mt: “Vigyázzatok, hogy miként hallgatjátok! . . . Boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják azt” (Lukács 8:18; 11:28). (Az "EvangélikusÉlet"-bői) KÖZÖS HÚS VÉT FELÉ Különféle nemzetközi egyházi fórumokon, bizottságokban egyre jobban szorgalmazzák azt, hogy a keresztyénség egyidőben ünne­pelje meg húsvétot. Jelenleg a gregorián és a julián naptárhoz való ragaszkodás osztja meg az egyházakat. 2001-ben mindkettő szerint húsvétnak április 15-e a dátuma. Il­letékesek azt javasolják, hogy az új millen­nium kezdő évétől folytatva a keresztyénség világszerte azonos napon ünnepelje meg az Ur Jézus Krisztus feltámadását, wcc ERŐS VÁR (USPS 178-560) is published bi-monihly (February, April, June, August, October, December) for $6 a year by the Hungarian Conference in the Evangelical Lutheran Church in America,- 1467 Paikhaven Row, Lakewood, OH44107-4505. Periodicals postage paid at Cleveland, OH. — Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, tengerentúl légipostán évi 15 US dollár. — Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek. — Nyomda/Printers: Classic Printing Corp., 9527 Madison Ave., Cleveland, OH 44102. — Minden levelezés, előfizetés, adomány a feladó pontos címe feltüntetésével a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes to: Erős Vár, P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038.

Next

/
Oldalképek
Tartalom