Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)

1998-04-01 / 2. szám

vekednek. Ezért az előállítás egyes mozza­natait önkéntes munkával kell elvégezni, amihez azonban megfelelő felszerelés szük­séges (kb. három szám után a megtakarítás kifizeti a felszerelést). Köszönjük a cleve­landi Classic Printing Corporation nyom­dának az eddigi 30 éves jó együttműködést, s erre a továbbiakban is számítunk. Saj­náljuk, hogy egyes olvasók — aki egyszer olvasóvá lett, azt megtartjuk az olvasók között — nem tartják szívügyüknek USA- ban az évi 6, Kanadából az évi 10 dolláros előfizetés beküldését, pedig ez az év minden hetére 12, illetve 19 centet jelent csak! Ta­lán ennyire szegények mégsem vagyunk! Hálásak vagyunk a cikkíróknak és cikkfor­rásoknak; ezért inkább anyagtorlódás, mint­sem anyaghiány a gondunk. A jelentést a közgyűlés köszönettel elfo­gadta. Ezután került sor a pénztári jelentés­re, Tessényi Koméi lelkész nevében:-Bevétel: Áthozat 1993/5-ről..$ 4,565.19 6. oldal Általános célokra......................$10,518.80 Könyveladásból........................$ 90.00 Kötött célokra...........................$18,403.69 Összesen....................................$33.577,68-Kiadás: Ált. ügyvezetésre.....$ 1,753.53 Számlázott ügyintézésre............$ 18,776.65 Közvetített adományok............$ 3,845.00 Vegyes kiadások........................$ 1,155.47 Összesen...................................$25.530.65-Egyenleg: $8,047.03, amiből $1,800.00 kompjuter vásárlásra szolgál tartalékul.-Az Erős Vár különszámlája a főpénz­táron belül ekként alakult: »Bevétel: Előfizetések, felülfizetések, em­lék- és egyéb adományok..........$ 6.389.22 »Kiadás: Nyomdaköltségek....$ 8,352.86 Postázási költségek...................$ 2,321 11 Vegyes kiadások......................$ 128.22 Összesen..................................$10.802.19 »Megjegyzés: 1) A hiányzó $4,412.87-t a főpénztár szubvencióként pótolta. 2) A lap ERŐS ©VÁR egyéb adminisztrációs költségeit már évek óta a főpénztár viseli. 3) A hátralékos elő­fizetések összege legalább másfélszer halad­ja meg a kimutatott hiányt. A pénztári jelentést Gaydán Melinda és Lovagi Tibor kijelölt számvizsgálók javas­latára a közgyűlés köszönettel elfogadta. A közgyűlés többek között a következő határozatokat hozta: Sajnálattal vette tudo­másul Tessényi Koméi lelkész pénztárosi tisztéről való lemondását és eddigi munkás­ságát megköszönte. • A pénztárosi tisztre megválasztotta Gaydán Melindát (mandá­tuma 1999-ben jár le). • Megváltoztatta “Money Market” számlája nevét és megha­tározta rendes és MM csekkéinek az alá­íróit. • Felhatalmazást adott kompjuter vá­sárlására céladományok + $500 keretén be­lül • Felhatalmazást adott kompjuter- és faxhasználat céljára külön telefonvonal be­vezetésére. • Felhatalmazta az intézőbizott­ságot, hogy az AMEK pénzállománya nö­velésére gyűjtési felhívással forduljon hit­testvérekhez, barátokhoz. • Megköszönve minden adományt, külön is kiemelte a To­rontói Magyar Ág. Hitv. Evangélikus Egy­ház és az Eszakamerikai Német Evangé­likus Konferencia Kirchliches Monatsblatt c. lapja adományát kompjuter vásárlása cél­jára. • Köszönetét jegyezte meg, hogy Varga Zoltán közgyűlési résztvevő $ 100-t ajánlott fel a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Gyülekezetnek hangfelvevő vásárlásra, hogy rádióáhítatokat professzionális minőségben állíthasson össze Tamásy Zoltán lelkész és felesége, Tamásyné Molnár Éva. Főesperesi ima, áldásmondás, majd az “Erős Vár” kezdetű ének eléneklése után dr. Tomaschek László alelnök 3:15 órakor ki­mondta a közgyűlés berekesztését. Legkö­zelebbi rendes közgyűlésre — D. V. — két év múlva, 1999 őszén kerül sor. Addig is végezzük szolgálatunkat Isten dicsőségére: Ő ad erőt a megfáradtnak. 0 A pömck vége. Elvégeztetett! Veres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. “Rongy csőcselék! Én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját. S a mellükverö messiásokat! A Nap hevét az átkos ég alatt, A zagyva szókat s buja színeket. És magamat! És uramat, a császárt, Ki bíróvá tett ilyen nép felett!!! Feszítsd meg! Űvöltölték a fülembe, Amíg unottan odalöktem nekik: Szegény bolond! Pedig csak álmodott, Csak álmodott egy létráról az égig. Csak álmodott, de ezeknél tán szebben. Már virradt fenn a koponyák hegyén. Vájjon álmodik-c még a kereszten? Valamit szólt nekem az. igazságról... Azután némán vérzett. Ragyogott. Gúnnyal kérdém, az igazság micsoda? Felelte: ‘Én vagyok’. Eh! Hát kicsoda nékem ez az ember? PILÁTUS A csőcselék morajlott mint a tenger... És untam emezeket; untam ezt is... Egy messiással több vagy kevesebb — Pilátus lelke nem lesz nehezebb! De könnyebb tán ez Istenverte föld! Untam a dolgot s odalöktem: vége! De jaj, vájjon kire freccsent a vére?!” Az alkonyra, melyre az éj leszáll; De a helytartó nyugtot nem talál... “Feszítsd meg! Üvöltötték a fülembe És nekem nem volt elég fegyverem, Nem volt elég lándzsásom odakünt. Vagy... vagy tán üres vagyok idebent?! Eh! Mit bánom én! Minden bölcs üres! Bús madarak! El a szívemből! Hess! Feszítsd meg! Üvöltötték a fülembe. Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát! Te véreskezű, szennyes csőcselék, Haha! Feszítsd meg hát a Messiást! Él-c, meghal-e? Egy marad az átok, Isten nem váltja meg ezt a világot! Mi közöm hozzá?! Feszítsétek hát! Vigyétek ... Vitték ... A kereszten holt. Ki tudja, talán mégis király volt?!” Csend van. De Itallga, künl az éj kopog, Pilátus udvarában a papok. “Uram, mi véled így egyet nem értünk, Ahogy Írtad, botránkozás nékünk. Rcx-nck, uram, csak ö mondta magát; Nem készitetted jól a Golgotát!” Ni, milyen csúnya, rőt láng a szemén. Kővé vált nádszál, oly kemény. Odafönt csöndben hallgat a kereszt, Pilátus nő, amint beszélni kezd. “A mcssiástok megmenteni késtem. De négy betűt a keresztjébe véstem. E négy betű az én becsületem! Hadesrc! Ez a négy betű marad! Ha alá kéne temetnem a várost, Rómát, az. imperátort, s magamat: E négy betű az én becsületem! Papok!Zsidók! Hozzátok szólok nyíltan. Halljátok: Amit megírtam, megírtam!!!” Bent csend, de künl az éj zsoltárba kezd, S áll a zsoltáros éjben a kereszt!-Ilrménvik Sándor A lényeg az, hogy hova tart Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1823. január 1-én született Kiskőrösön Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő. 150 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én Petőfi Sándor volt március idusának főszereplője, mellyel ö­­rökre beírta nevét történelmünkbe. A Rá­­kóczi-szabadságharc után, a török által el­pusztított területekre érkeztek telepesek 1717/18 körül Pest környékére, majd az Alföldre és a Délvidékre. Petőfi édesanyja, Hrúz Mária a pestkörnyéki tót telepesektől származik. O Maglódra, apja Kartalra való. Házasságot Aszódon, 1818. szeptember 15- én kötöttek az evangélikus pap előtt. Ami­kor első gyermekekük négy és félévi házas­ság után megszületett, már Kiskőrösön laktak. Néhány hónap múlva Kiskunkfél­­egyházára költöztek át. Az eszmélő gyermek a színmagyar környezetben ezt a várost te­kintette szülőhelyének, amikor így írt róla: “Ez a város születésem helye”. Ezzel nem kis zavart okozott még a kutatóknak is. Pe­dig Kiskőrösön az evangélikus egyház anyakönyve őrzi a latinnyelvű bejegyzést Alexander Petrovicsról. Apja, Petro vies Ist­ván fiát iskoláztatva is olyan helyre vitte, ahol rokoni környezet vette körül. Aszódon Koren tanár úr tanította. Pesti iskoláiban Kollár János volt a konfirmandus lelkésze, aki 30 éven át élt Pesten és itt lett a tót iro­dalom klasszikusa. Tanítványa, Petőfi Sán­dor Pesten lett a magyar irodalom legna­gyobb költője. Szláv nevét is Petrovicsról Petőfire magyarítva használta. Magyarságá­ra vonatkozóan maga Petőfi így írt: “Ha nem születtem volna is magyarnak, E nemzethez állanék ezennel én”. A “Ki a magyar?” kér­désre Illyés Gyula így válaszol: “Aki ma­gyarnak vallja magát és vállalja népének sorsát. Petőfi magyarnak vallotta magát és Segesváron vállalta népe sorsát is, mert ott életével fizetett a magyarságáért”. Reményik Sándor erdélyi költőnk így ír Petőfiről: “Az apja szerb, az anyja tót”, és hozzá teszi: “A vér: Semmi, a lélek: Minden.” Vagyis nem a származás fontos, nem az a lényeg, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy hova tart.-Dr. Reményi Mihály. In: “Evangélikus Élet”. ÍRJUK LE AZ ADÓSSÁGOT Az Ev. Világszövetség nagygyűlései be­hatóan foglalkoztak a fejletlen országok nagymérvű külföldi államadósságával. Egy­re jobban tért nyer az a nézet, hogy ezeket el kell engedni, mert ezekben az eladósodott primitív államokban a szociális helyzet megváltozására egyébként semmi remény sincs. A Svéd [Ev ] Egyház kezdeményezett lépéseket, hogy 2000-re a gazdasági nagy­hatalmak írják le ezeket az adósságokat és tegyék lehetővé ezeknek az elmaradott ál­lamoknak, hogy az új milleniumba adós­ságmentesen lépjenek be. Iwi ______________64, (68.) ÉVFOLYAM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom