Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)
1998-04-01 / 2. szám
64. (68.) ÉVFOLYAM EROS® VÁR 3. oldal HÚSVÉTI TÖRTÉNET (Olvasd: Márk 16:1-6) Nagyon szeretem a gyerekeket, Őszinte, nyílt tekintetük, ragyogó arcuk, nevetésük, kíváncsiságtól csillogó szemük mindig lenyűgöz. Úgy érzem, minden gyermek Istentől hoz üzenetet, azt az üzenetet, hogy van még remény, hogy Isten nem mondott le erről a világról, hogy van jövője ennek a világnak. Volt egyszer egy gyermek, akit különösen szerettem. Ötéves lehetett, amikor megismertem. Egyik legszorgalmasabb látogatója volt a gyermekbibliaóráknak. Nyitott szívvel, őszinte érdeklődéssel szívta magába az evangéliumot. Egyszer aztán rettenetes hírt hallottunk róla: Nagyon beteg. Az orvosok leukémiát állapítottak meg nála. Nem akartuk hinni. Imádkoztunk, könyörögtünk érte. Szorongással és reménységgel néztünk rá: Hátha nem igaz, hátha meggyógyul, hátha van mégis segítség . . . Hétesztendős volt, amikor el kellett búcsúznunk tőle. Ott feküdt a ravatalon fehér kis ruhácskában, virágoktól elborítva, mintha mosolygott volna ... Mi pedig, akik szerettük, ott álltunk körülötte, értetlenül és kétségbeesetten, sírva és gyászolva. Éppen úgy sírtunk és gyászoltunk, mint Jézus szerettei, tanítványai, s barátai, amikor elvesztették Őt. Úgy gondolták, mindennek vége. Aki meghalt, azon már nem lehet segítem, attól már nincs mit várni. Nem értették, hogy miért kellett Jézusnak meghalnia. Ha Ő Istennek a Fia, akkor Isten miért nem őrizte meg attól, hogy szenvedjen és meghaljon? Vagy talán mégsem Isten Fia volt? Mi lesz velük, mit kezdenek most Jézus nélkül? Amikor valaki meghal, akit szerettünk, rendszerint ez az egyik legnagyobb kérdésünk: Mi lesz vele, hová megy? Hol vannak a halottaink? Hol van a nagypapa, a nagymama, hol van a házastársam, a gyermekem, hol van az, aki elment, hol van az, akit szerettem? Azt szoktuk mondani: Ott van a temetőben, a sírban. Ezért járunk a temetőbe, gondozzuk a sírt, virágot teszünk rá és közben arra gondolunk, itt nyugszik, itt pihen az, akit szerettünk. így volt ez Jézus idejében is. Jézus testét sziklasírba tették, aztán óriási követ hengerítettek a bejáratához. Hol van Jézus? Ott van a sírban. Az történt Vele, mint minden emberrel a földön. Meghalt, eltemették. így gondolták azok az asszonyok, akik jó korán elindultak a sírhoz húsvét reggelén, hogy megkenjék Jézus testét, hogy mégegyszer utoljára kifejezzék iránta való szeretetüket. Idáig minden pontosan úgy történt, ahogy történni szokott. Ott van a sír, benne a halott. De amikor közelebb értek, elfogta őket a nyugtalanság. A kő nincs a helyén! Valaki elmozdította! Mi történt? Mit jelent ez? Valaki föltörte a sírt? Kirabolta? Ellopták a holttestet? Hol van a halott? Maguktól sose jöttek volna rá, hogy mi történt, de Isten küldötte megmondta nekik: Nincs itt! Nézzétek meg, nincs itt! Isten feltámasztotta Őt! Ami még soha nem történt meg, most megtörtént! Isten valami egészen újat kezdett: Föltámasztotta a Fiát! Ez olyan nagy örömhír, hogy már kétezer év óta örülnek ennek az emberek. Jézus győzött! Legyőzte a halált! De hol van Jézus? Nincs a kereszten. Nincs a sírban. Akkor hol van? Nagyon szép régi szokás a Jézus-keresés szokása. Faluhelyen teijedt el arra emlékezve, hogy az asszonyok Jézust keresték húsvét reggelén. A falu népe nagyszombat estéjén összegyűlt a templom előtt. A szülők még a kicsi gyerekeket is magukkal vitték, hiszen Jézus keresésében mindenkinek részt kell vennie. Bejárták a falu határát, megkerülték a falut, legtöbb helyen még a temetőbe is elmentek és közben imádkoztak, olyan énekeket énekeltek, amelyekben Jézust hívták, keresték. Hol van Jézus? Az Ő követői hamar észrevették, hogy ahol Jézusról beszélnek, ahol Őt segítségül hívják, ott Ő egészen közel van. Jézus nincs a sírban, hanem itt van közöttünk. Ma is él és ma is találkozhatunk Vele. A Keresztségben és az Úrvacsorában kézzelfoghatóan is megérint minket, olyan közel van hozzánk, mint a Víz, ami a fejünkre ömlik, mint a Kenyér, amit megeszünk, mint a Bor, amit megiszunk. Jézus nincs többé a sírban, közöttünk, velünk van. De hol vannak a halottaink? Hol van Krisztina, akitől hétévesen vettünk búcsút? A sírban, a temetőben? Jézus feltámadása óta mi ennél sokkal többet tudunk a halottakról. Tudjuk, hogy csak a testük van a sírban. Igen, a test, az ott pihen a temetőben és váija a feltámadást. Hiszen Jézus nekünk is megígérte, hogy feltámaszt minket. Aki az övé, örökké él Istennel. A halál után az életünk, mi magunk odakerülünk Isten kezébe, ahonnan jöttünk. Ott leszünk Nála, mert a halál nem tud elválasztani, elszakítani Tőle. Úgy leszünk ott Nála, mint a gyermekek édesapjuk házában. Hol van most Krisztina? Halála előtt néhány héttel édesanyja elhozta őt a templomba egy lelkészszentelő Istentiszteletre. Akkor már nem tudott járni, olyan gyenge volt, kocsiban ült. Másnap volt életében az utolsó gyermekbibliakör, amin résztvett. Akkor így összegezte az előző nap élményeit: “Tegnap a püspök bácsi azt mondta, hogy van, aki nem hiszi el, hogy fel fogunk támadni, de én elhiszem, mert én mindent elhiszek, amit Isten mond.” Azután elmondta legkedvesebb bibliai történetét, a húsvéti történetet. Hol van most Krisztina? Hisszük, hogy annál a Jézusnál, Aki annyira szerette a gyermekeket és Aki érette is eljött, hogy legyőzze a halált. Mert a legnagyobb örömhír húsvét örömhíre: Győzött az élet! Győzött az Isten szeretete! —Ferenc/.} Erzsébet, kelenföldi ev. lelkész ‘Hálásan köszönjük Nt. Ferenczy Erzsébet lelkész írását, szeretettel köszöntjük, s a kaliforniai Berkleyben (Pacific Lutheran Seminary) júniusra lejáró tanulmányi évéhez sok szép eredményt, és életére, szolgálatára Isten áldását kívánjuk. Sz. Szeretettel várjuk Clevelandba FT. D. SZEBIK IMRE püspök urat, a hazai Északi Egyházkerület főpásztorát. Május 31-én, pünkösdkor prédikál a nyugati magyar ev. gyülekezetben. Könyvismertetés A budapesti Evangélikus Sajtóosztály kiadásában megjelent Ordass Lajos: Válogatott írások II c. kötete, mely ugyancsak Szépfalusi István bécsi ev. lelkész gondozásában befejezi a “Válogatott írások I” és “Önéletrajzi írások I és II” kötetekből álló, eddig csókának minősült sorozatot. A kötet főként az 1948. évi Ordass-per aktáinak az ismertetésével mutat rá a pártállamnak az egyházak elleni raffmált fellépésére. A kötet továbbá foglalkozik a D. Ordass Lajos püspökről megjelent könyvekkel és cikkekkel, s kapcsolatosan az 1989- ben alakult Ordass Lajos Baráti Kör vonatkozó kiadványaival is. A jelzett kötet megrendelhető a vételár (US$12.00) beküldésével Hungarian Conference-ELCA néven és 1467 Parkhaven Row. Lakewood. OH 44107-4505 címen. A szállítás eltarthat néhány hétig. 0 ERDÉLYI VÁLTOZÁSOK Az erdélyi szászok evangélikus egyházában mintegy tervszerűen történik meg az átváltás “népegyházi” múltból “szórványegyházi” jelenre. A 17,500 lélekszámúra zsugorodott egyházban egyre több az oláhnyelvű szolgálat főleg keresztelések, esküvők, s temetések alkalmával, jóllehet a hivatalos nyelv változatlanul német. Érdekes, hogy a nagyszebeni körzetben kereken 5,000 gyermek részesül németnyelvű vallásoktatásban, jóllehet ezeknek a gyermekeknek a nagyrésze oláh ortodox családokból kerül ki. lwi
