Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)

1997-12-01 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

63. (67.) ÉVFOLYAM

1997. DECEMBER No.6 (307), Vol. 63, Decemberi 997, USPS178-560 6. SZÁM

ÜRES KEZZEL A JÁSZOLNÁL

Hogyan ünnepeljünk karácsonykor? Annyi elképzelésünk van erről és az ellenkezőjéről. Emlékek és tervek, kellemes és kellemetlen dolgok, édes és keserű, erősítő és elbizonytalanító gondolatok. Az emberi lehetőségek és az emberi tehetetlenség teljes skálája karácsonykor is megjelenik. így hát a hangulatnak, az igényeknek, az alkalomnak megfelelően helyezhetném el én is a magam hangsúlyait, és megpróbálhatnám szavaimmal befolyásolni, hogy ebben az évben hogyan lássuk, ünnepeljük, vagy éljük túl karácsonyt. De karácsonyt nem lehet birtokolni, nekem legalább is nem áll módomban, és azt hiszem, az egyháznak sem.

Karácsonnyal kapcsolatban nem jut eszembe semmi méltó dolog, üres a kezem. Ennek nem ostobaságom az oka, vagy pedig egyfajta - nemcsak püspök esetében bosszantó - ötlettelenség. Karácsony a bibliai üzenet szerint kívülről, a mi látóhatárunkon és tapasztalatainkon túlról érkezik. A fáradságos szálláskeresés és végül kint, az istállóban szorított hely pontosan leírja, hogy karácsony nemcsak váratlanul, hanem alkalmatlanul is jön. Persze mondhatnánk, hogy azóta alaposan megváltozott a helyzet. De nem így van.

Amit karácsony a naptárban, a szokásokban, a családban, s a gyülekezetben jelent, ami az egyházi ünnepek és az emberi igyekezet kedvelt csúcspontja, az mind legfeljebb kísérlet arra, hogy megfeleleljünk annak az eseménynek, amely nemcsak idegen a számunkra, hanem még megütközést is kelt bennünk. Isten emberré lesz. Ez azt jelenti, hogy Isten az lesz, amik mi vagyunk? Nyilvánvalóan nem. Hiszen akkor miért imádnák őt a pásztorok és a

napkeleti bölcsek, és miért reagálna - talán a legtermészetesebben! - Heródes a sok kisgyermek meggyilkolásával.

A csodálatos karácsonyi üzenetet nem emberek írták és fogalmazták, hanem angyalok hirdették: “Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön az embereknek, akikben Isten kedvét leli.” Ezeknek a szavaknak éppen az ígéret jellege tartalmazza azt a fájdalmas és megbotránkoztató tisztázást, hogy eddig még Istennélküli és békétlen emberek vagyunk. Ez a tisztázás bosszantóan hat. Isten azt vindikálja magának, amiről meg vagyunk győződve, hogy birtokoljuk: az emberi létet. Ha ez nem felháborító, akkor nem tudom, mi az. Karácsony előtt, karácsony nélkül: még-nem-emberek vagyunk.

Mi különbözteti meg a még-nemembert az embertelen embertől? Sajnos a világban gyakran úgy tűnik, hogy nem is olyan sok minden, Szomorúan és részvéttel mondom ezt, nem vádlóan. Vádbeszédre nincs felhatamazásom. És Isten, Akinek lenne, lemondott a vádbeszédről.

Helyette elhatározta, hogy maga lesz emberré. Ezáltal nemcsak az derült ki, hogy kik nem vagyunk mi még, hanem kérlelve, szeretettel kérdez, hogy nem lennénk-e segítségével az ő jótetszésének megfelelő emberek, vagy inkább megmaradunk a még-nem-ember állapotában azzal a veszéllyel, hogy embertelen emberekké romiunk.

Hiányos emberségünket nem leleplezni, megvádolni akarom, merész felhívásokat sem akarok intézni magunkhoz. Én sem vagyok jobb, mint mások. Ezt megtehetik a moralisták, talán szükség is van rá. A keresztyének nem

moralisták, és a karácsonyi üzenet túlságosan is megváltó és aktuális ahhoz, hogy morál apostolok ugródeszkája lehessen.

Másrészt viszont karácsony arra sem való, hogy elbizonytalanítva és elbizonytalanodva kifejtsük, milyen áthatolhatatlan marad világunkban az erőszak, az éhség, s a gonoszság sötétsége, a világító karácsonyfák és az emberi segítőkészség őszinte erőfeszítései ellenére is. Hiszen éppen ezért lett Isten emberré. A pesszimisták kételkedhetnek ebben. A keresztyének józanok, de nem pesszimisták.

Isten emberré lesz - akkor mi mik vagyunk? Mi vagyunk, akiknek szükségünk van arra, hogy Isten értünk emberré legyen - amennyiben üres a kezünk. Isten szeretettel arra méltat bennünket, hogy ember akar lenni nálunk: így leszünk betöltött és megajándékozott emberek. Isten világossága, a kegyelem napja nem emberi létünket megdicsőítve és felmagasztalva jön, hanem átmenet nélkül, a legsötétebb éjszakában.

Ezért érvényes, amit egymásnak kívánunk: Boldog karácsonyt!-Berger Eduard német ev. püspök.

In: “Egyház és Világ”.

Kedves Olvasóinknak örömmel teljes, áldott karácsonyi ünnepeket és kegyelemben gazdag, békés új esztendőt szeretettel kíván- a Szerkeszt&ség és az AMEK tisztikara.