Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)

1997-06-01 / 3. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 63. (67.)ÉVFOLYAM 1997. JÚNIUS No-3 (303)’ Voi 63•June 1997>usps 378560 3. SZÁM UJJASZULETES Odakint a természet ölén már pezsdül az élet. Záródik a múlt, indul az új jövő. Boldog reménység szárnyain száll hozzánk a biztatás a legjobb Atyától: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened (Ézsaiás 41:10). És Trianonra emlékezünk! Három szín A keblünkről letiltották, Leszaggatták a három színt; Keblünkről beljebb vándorolt: Befogadták a szíveink Ameddig piros lesz a vér, Ameddig fehér lesz a hó, Amíg zöldéi a rét füve, Lesz jel, eszünkbe juttató: Hogy hitünk hol van, hol hazánk, Hogy hova, kihez tartozunk S kié a föld, hol elsüllyed A koporsónk, ha meghalunk, Hogy az életünk sivatag, Hogy vérbemártott kép a táj S a testnek a letépett tag Utána sír, utána fáj. Ameddig piros lesz a vér, Ameddig fehér lesz a hó, Ameddig zöldéi a rét füve, Míg lesz magyar szív dobbanó -A keblünkről letilthatják, Letéphetik a három színt, Keblünkről beljebb vándorol, Befogadták a szíveink. E három szín után fog szívünk Sikoltva égni, vérezni; Ki mindenünnen leszaggatta. Jöjjön és onnan tépje ki.-Reményik Sándor örvendező dalos madárrá válik a lelkünk, s mint a mezei pacsirta, dicsőítő himnusszal emelkedik fól az egek egébe, zengvén a zsoltáríró magasztaló énekét: Áldjad, én lelkem, az. Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről! (Zsoltár 103:1-2.) Bizonyosan Nikodémusz is így imádko­zott, mikor a magábaszállás egy kedves óráján megújhodásra vágyott a lelke. És álmatlan éjszaka csendjében bekopogott a mindig virrasztó Megváltó ajtaján és csen­des alázattal megkérdezte Tőle, hogyan juthatna be ő is az Isten országába, mely­nek eljövetelét olyan csodálatos bölcse­­séggel hirdeti a Názáreti Próféta. Niko­­démuszt a megváltozásra, a megjobbulásra, a megtérésre vágyó lélek hajtotta Jézushoz. Olyan belső törvény, amely minden ember lelkében öntudatlanul él. Ugyanaz a tör­vény, amelynek erejével a természet is tavaszi megújhodás rügyfakasztó, virág­termő titkos erőinek diadalával indul neki a feltámadásnak. A lelki világban pedig az az erkölcsi ébredés ez, amelyet Pál apostol így ír körül: Le kell vetkőznötök az előbbi élet szerint való régi embert, aki a csalárd kívánságok miatt megromlott, és meg kell újulnotok gondolkodástok lelkében és fel kell öltöznötök az új embert, aki az Isten szerint van teremtve igazságban és az igazság szentségében (Efézus 4:22-23). Nikodémuszt ez a lelki törvény hajtotta Jézushoz és Jézus szólt: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem szü­letik, nem láthatja meg az Isten országát. 1. Az Isten országába való bejutás tehát az újjászületésen fordul meg. És itt elsőbb is az a kérdés mered elénk, hogy mit tehetünk mi gyarló földi emberek, hogy az újjászüle­tés örömének fényében tisztára fürödjék a lelkünk. Pál apostol átment az újjászületés boldog folyamatán. Ő tudta, mert magán tapasz­talta, hogy mi a megtérés. Ő tudta, hogy a megtérés az első lépés az élet megújulásá­hoz. Tudta, hogy a léleknek is, miként a testnek napfelkeltekor, abba kell hagynia a tétlenkedés álmát. Mint ahogyan a tavaszi szellő feltámadására az anyatermészet is abbahagyja téli álmait. Ezért mondja az apostol minden megtérésre és újjászületésre vágyó léleknek: Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úr­ban; járjatok úgy, mint világosság gyer­mekei (Efézus 5:8). Az emberi lélek is, mint az anyatermészet, tavaszi megújhodásra van teremtve. Aki ezt az ébredést még nem élte át, nem tudja, milyen szép a lelki megújhodás virágos tavasza. Mint ahogy Nikodémusz sem tud­ta. Azért kérdezte Jézustól: Vén létére ho­gyan születhetik újra az ember? Jézus bizonyára sajnálkozó csodálkozással tekin­tett Nikodémuszra és azt mondta neki: A szél oda fúj, ahova fújni akar és zúgását hallod ugyan, de nem tudod, honnét jön és hova megy. így van mindaz, aki Lélektől született. Jézus csodálkozott, hogy Niko­démusz nem figyelte még meg a természet tavaszi ébredését, mikor egy parányi szellő láthatatlan mozdulása megújhodásra kény­szeríti a nagy természetet. Azért mondja az irigyelt írástudónak: Te Izráel tanítója vagy és ezeket nem érted? Nem látod-e a termé­szetben munkálkodó istem törvényt? Nem látod, hogy valahonnan a világmindenség egy titkos zugából megindul egy láthatatlan enyhe áramlat és megbontja a jégpáncélt, tisztára rázza a zúzmarás ágakat, életre csókolja a fák rügyeit és kiszólítja a rög mélyében püienő virágot és új élet támad a természet ölén? A világtörténelem korszakai is így szü­letnek. Megindul egy ébresztő gondolat és nyomában új élet támad. Ilyen a megtérés folyamata is. Az isteni Lélek valahonnét elindul életkeltő útjára, megérinti az embe­rek lelkét, rászáll a szívekre, s mint a természet ölén a tavaszi szellő, új élet virulását indítja meg az emberek lelkében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom