Erős Vár, 1997 (67. évfolyam, 1-6. szám)
1997-06-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 63. (67.)ÉVFOLYAM 1997. JÚNIUS No-3 (303)’ Voi 63•June 1997>usps 378560 3. SZÁM UJJASZULETES Odakint a természet ölén már pezsdül az élet. Záródik a múlt, indul az új jövő. Boldog reménység szárnyain száll hozzánk a biztatás a legjobb Atyától: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened (Ézsaiás 41:10). És Trianonra emlékezünk! Három szín A keblünkről letiltották, Leszaggatták a három színt; Keblünkről beljebb vándorolt: Befogadták a szíveink Ameddig piros lesz a vér, Ameddig fehér lesz a hó, Amíg zöldéi a rét füve, Lesz jel, eszünkbe juttató: Hogy hitünk hol van, hol hazánk, Hogy hova, kihez tartozunk S kié a föld, hol elsüllyed A koporsónk, ha meghalunk, Hogy az életünk sivatag, Hogy vérbemártott kép a táj S a testnek a letépett tag Utána sír, utána fáj. Ameddig piros lesz a vér, Ameddig fehér lesz a hó, Ameddig zöldéi a rét füve, Míg lesz magyar szív dobbanó -A keblünkről letilthatják, Letéphetik a három színt, Keblünkről beljebb vándorol, Befogadták a szíveink. E három szín után fog szívünk Sikoltva égni, vérezni; Ki mindenünnen leszaggatta. Jöjjön és onnan tépje ki.-Reményik Sándor örvendező dalos madárrá válik a lelkünk, s mint a mezei pacsirta, dicsőítő himnusszal emelkedik fól az egek egébe, zengvén a zsoltáríró magasztaló énekét: Áldjad, én lelkem, az. Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad, én lelkem, az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről! (Zsoltár 103:1-2.) Bizonyosan Nikodémusz is így imádkozott, mikor a magábaszállás egy kedves óráján megújhodásra vágyott a lelke. És álmatlan éjszaka csendjében bekopogott a mindig virrasztó Megváltó ajtaján és csendes alázattal megkérdezte Tőle, hogyan juthatna be ő is az Isten országába, melynek eljövetelét olyan csodálatos bölcseséggel hirdeti a Názáreti Próféta. Nikodémuszt a megváltozásra, a megjobbulásra, a megtérésre vágyó lélek hajtotta Jézushoz. Olyan belső törvény, amely minden ember lelkében öntudatlanul él. Ugyanaz a törvény, amelynek erejével a természet is tavaszi megújhodás rügyfakasztó, virágtermő titkos erőinek diadalával indul neki a feltámadásnak. A lelki világban pedig az az erkölcsi ébredés ez, amelyet Pál apostol így ír körül: Le kell vetkőznötök az előbbi élet szerint való régi embert, aki a csalárd kívánságok miatt megromlott, és meg kell újulnotok gondolkodástok lelkében és fel kell öltöznötök az új embert, aki az Isten szerint van teremtve igazságban és az igazság szentségében (Efézus 4:22-23). Nikodémuszt ez a lelki törvény hajtotta Jézushoz és Jézus szólt: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát. 1. Az Isten országába való bejutás tehát az újjászületésen fordul meg. És itt elsőbb is az a kérdés mered elénk, hogy mit tehetünk mi gyarló földi emberek, hogy az újjászületés örömének fényében tisztára fürödjék a lelkünk. Pál apostol átment az újjászületés boldog folyamatán. Ő tudta, mert magán tapasztalta, hogy mi a megtérés. Ő tudta, hogy a megtérés az első lépés az élet megújulásához. Tudta, hogy a léleknek is, miként a testnek napfelkeltekor, abba kell hagynia a tétlenkedés álmát. Mint ahogyan a tavaszi szellő feltámadására az anyatermészet is abbahagyja téli álmait. Ezért mondja az apostol minden megtérésre és újjászületésre vágyó léleknek: Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban; járjatok úgy, mint világosság gyermekei (Efézus 5:8). Az emberi lélek is, mint az anyatermészet, tavaszi megújhodásra van teremtve. Aki ezt az ébredést még nem élte át, nem tudja, milyen szép a lelki megújhodás virágos tavasza. Mint ahogy Nikodémusz sem tudta. Azért kérdezte Jézustól: Vén létére hogyan születhetik újra az ember? Jézus bizonyára sajnálkozó csodálkozással tekintett Nikodémuszra és azt mondta neki: A szél oda fúj, ahova fújni akar és zúgását hallod ugyan, de nem tudod, honnét jön és hova megy. így van mindaz, aki Lélektől született. Jézus csodálkozott, hogy Nikodémusz nem figyelte még meg a természet tavaszi ébredését, mikor egy parányi szellő láthatatlan mozdulása megújhodásra kényszeríti a nagy természetet. Azért mondja az irigyelt írástudónak: Te Izráel tanítója vagy és ezeket nem érted? Nem látod-e a természetben munkálkodó istem törvényt? Nem látod, hogy valahonnan a világmindenség egy titkos zugából megindul egy láthatatlan enyhe áramlat és megbontja a jégpáncélt, tisztára rázza a zúzmarás ágakat, életre csókolja a fák rügyeit és kiszólítja a rög mélyében püienő virágot és új élet támad a természet ölén? A világtörténelem korszakai is így születnek. Megindul egy ébresztő gondolat és nyomában új élet támad. Ilyen a megtérés folyamata is. Az isteni Lélek valahonnét elindul életkeltő útjára, megérinti az emberek lelkét, rászáll a szívekre, s mint a természet ölén a tavaszi szellő, új élet virulását indítja meg az emberek lelkében.
