Erős Vár, 1995 (65. évfolyam, 1-6. szám)
1995-02-01 / 1. szám
61. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 5. oldal ISTEN MÁR BELESZÓLT Sokakban vált már fontossá a kérdés: Vájjon van-e hozzátennivalója a keresztyén embernek az AIDS problémájához? Ebben a "modern ” világban, amely kimosolyogja a ,,konzervatív” erkölcsöket, és amelyben sokan elavult intézménynek tartják a házasságot is, hívatlan és kellemetlen vendégként jelenik meg az AIDS. Egy eddig ismeretlen betegség, amely alattomosan kikezdi az immunrendszert. Gyógyszere még nincs. Bizonyos stádiumot elérve, kétségtelenül jön a halál, amelyet az orvosok — sajnos — csak késleltetni tudnak. Ebben a helyzetben csak nagyon halkan szólal meg a monogám házasság gondolata, és az, hogy le kellene építeni a futó kapcsolatokat, melyek elsősorban terjeszthetik a betegséget. A partnerhez való hűség ajánlása amúgyis elvész abban a hangorkánban, amely sokfelé hangzik — filmek, reklámok —, és a fialakokat a gátlástalan életben megnyugtatja. Az AIDS szomorúan időszerű téma lett. Terjedése gyorsabb, mint várták. Sokat írunk, beszélünk róla. Csak egyről nem beszélünk! Hogy az A IDS Isten felkiáltójele mai életünk margóján. íme, amikor a Biblia le van járatva, amikor a hűség lenézett maradiságnak számít —, akkor Isten megszólal. Kétségtelen, hogy a szexualitás Isten ajándéka, csakhogy ehhez járul a Teremtő által megszabott rend (6. parancsolat). Az ember ezt a rendet vakmerőén átlépte. Mindig is így volt, de talán soha annyira, mint napjainkban. De Isten most beleszól. Megszólal. Nem a templomi szószékről — nem is a Bibliából, hanem megszólal az orvosi rendelőben, amikor megjelenik a vérvizsgálat megdöbbentő eredménye: az AIDS, éspedig azoknál, akik felelőtlenül élnek. Vajon mi keresztyének képesek vagyunke felfogni, vagy elmondani másoknak — hogy ez a betegség: Isten világos szava. Képesek vagyunk-e elmondani, hogy bármilyen fontos is a tanács: “védekezzél" — ez a védekezés alapjában véve —, ne szépítsük —, az örök emberi lázadás "csak azért is”-e. Nem kell tiszta élet, megyek tovább dacos szívvel az eddigi úton... Isten az AIDS-t nem azért engedi meg, hogy kitaláljuk: hogyan lehet mégis tovább járni a felelőtlen kapcsolatokban. Mint mikor valami zörgés van az autóban — az sem azért van, hogy vakmerőén rohanj tovább, hanem hogy állj meg. Ne feledjük: Istent nem lehet megcsúfolni (Galata 6:7). És a megoldás nem a továbbvétkezés — hanem a visszatérés Isten rendjéhez. Ott a korlát a szakadék szélén. És ha egy feltépett korlátot látunk, tudhatjuk, hogy valaki átszakította, de azt is tudhatjuk, hogy lezuhant a mélybe, és elpusztult. A keresztyén embernek van felelőssége és van szolgálata ebben a kérdésben... — Ne szóljunk bele!? — Ez is lehetséges. De ne feledjük — Isten már beleszólt! —Gáncs Aladár, ev. lelkész. In: “Evangélikus Élet” Mekkora ellentétek! 1. A Lettországi Evangélikus Egyház konzisztóriuma a homoszekszualitást halálos bűnnek nyilvánította és felhívta a gyülekezeteket, hogy vonják meg az Úrvacsorát és az egyház egyéb szolgálatát olyan homofil személyektől, akik nem bánják meg ezt a bűnt. Kijelentették azt is, hogy olyan személyeknek, akik homofil életstílust gyakorolnak, nincs helyük az egyház tisztségviselői között. Megállapították, hogy segíteni kell azokon, akik küzdenek efféle elhajlás ellen, de elutasították azt a nézetet, hogy a homoszekszualitás normális emberi tulajdonság lenne. Kihangsúlyozták, hogy a homoszekszualitás nem kapcsolódik vagylagosan a heteroszekszuális életrendhez. Aggodalmukat fejezték ki, amiért Lettországban a homofil életstílust egyre inkább népszerűsítik. Ez az irányzat ellentétben áll azokkal az erkölcsi elvekkel, melyek egy egészséges nemzet jellemzői, s így veszélyezteti a nemzeti megújulást. 2. Jepsen Mária hamburgi ev. püspök arra biztatja egyházát és gyülekezeteit hogy ismerjék el a homofil lelkészeket. Szerinte örvendetes lenne, ha ilyen személyek félelem nélkül folytathatnák hivatásukat az egyházban. A püspökasszony kijelentette, hogy az egyháznak nemcsak a hagyományos dogmákhoz és formákhoz kell igazodnia, hanem élénk és alkotó érdeklődéssel kell mindahhoz is fordulnia, ami “új". 3. Az Evangelical Lutheran Church in America egyházban megjelentaz“Emberi szekszualitás” c. tannyilatkozat-terv második, ún. javított kiadása, mely ebben a témában állítólag hagyományosabb, hitvallásosabb, s az Igéhez hűségesebb álláspontot képviselne. Mindenesetre a szétküldés kevesebb port vert fel. Az 1995. júniusában lezárandó “országos vitából” tűnik majd ki igazán, hogy van-e lényegi különbség az első és a második kiadás között. Az országos közgyűlés legfeljebb 1997-ben veszi fel ezt a témát tárgysorozatára. Addig áll a rendelkezés, hogy gyakorló homofil személyek lelkészi posztot nem tölthet be. GYERTYAFÉNY Kár hivalkodnotok százas villanykörték, erős reflektorok, mert a ti fényetek csak bántja a szemet. — Míg a kicsi gyertya alig pislákolva meleget szór széjjel, békességet hint el... Égő viaszgyertyák, kicsi sárga fények: igaz, hogy elégtek, de csak ti tudjátok eloszlatni ezt a sűrű sötétséget! PÓKHÁLÓ Szorgalmasan szövi hálóját a sátán, akár a pók-----------és tetszetősét, csillogót, melyen a harmat, mint drágakő ragyog. Olyan átlátszó, mint a vert csipke, hogy szemünk szinte káprázik bele, ha táncolnak rajt aranysugarak s színei kergetőzve játszanak... A pók nem is látszik: félrehúzódik egy sarokba... Lcgyecske, jaj, vigyázz! Ne szállj a hálóba; az csak messziről szép s nem más, mint — csapda! KÉSŐ! Ó, milyen szörnyű szó! Hiába minden, segítség nincsen késő, késő! Lejárt a kegyelmi idő! Nap-nap után hangzott Igéje; s hányszor talált süket fülekre! Mindig volt számunkra mentség, kibúvó, hiszen mi azt tesszük csakis, ami jó. Nem ölünk, nem lopunk, nem csalunk sohasem, szeretünk mindenkit, élünk rendesen. A szegényt segítjük, járunk templomba; lelkiismeretünk mindig oly tiszta. Ez a keresztyénség nem kell Istennek! Az arany középút, ez a langymeleg! Itt már a sátán se fárasztja magát, a várat bevette... és mehet tovább! —Kapiné M. Erzsébet verseiből
