Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)

1994-02-01 / 1. szám

6. oldal EROS® VÁR 60. ÉVFOLYAM A clevelandi Ordass-emléktáblánál: (áll, balról) Kúr Csaba szobrászművész, Lukácsi László lelkész, Lukácsiné Kádár Éva lelkész, Juhász Imre ny. lelkész, Bernhardt Béla esperes, (Ul) D. Brachna Gábor főesperes, Kunos Jenő ny. misszionárius-lelkész. a munkások nevét, a szervezőket az évszá­zad elejétől kezdve, az úttörőket, az egy­mást követő bevándorlási hullámokkal jött lelkészeket, a gyülekezeteinkben ki­termelődött másodgenerációs lelkészeket, sok-sok név, lelkészek és világiak, akik a magyar evangélikus Sión építői voltak Amerikában (Kanadát is beleértve!), köz­tük hűséggel szolgáló AMEK tisztségvise­lők. Reájuk emlékezve, a saját válasza sem lehet más: “Mégis megmaradni!” S a fel­vetett kérdésre másodszor is igent mon­dunk, mégpedig az “Erős Vár” útján, mely nemcsak bizonysága annak, hogy még élünk, hanem szétszórtságunkban össze­köt és megelevenít! Megjegyzés:Az AMEK tisztikarában változások álltak be Buthy Dénes esperes­­alelnök 1992 márciusában történt elhuny­ta következtében. Az AMEK elnöke — az intézőbizottság jóváhagyásával — Bern­hardt Béla lelkészt, addigi pénztárost he­lyezte az esperes-alelnöki, s Tessényi Kor­nél ny. lelkészt a pénztárosi tisztségbe. E változásokat az “Erős Vár” 1992. augusz­tusi száma közölte.) Ezután következett a pénztári jelentés, melyet Tessényi Kornél pénztáros távol­létében Bernhardt Béla volt pénztáros teijesztett elő az elmúlt kétéves, 1991. október 1-től 1993. szeptember 30-ig terje­dő időszakról: Áthozat $5,935.28, bevétel JOBBULÁST... ... és mihamarabbi teljes felgyógyulást kívá­nunk Nt. D. Brachna Gábornak Clevelandban, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia főesperesének tüdőgyulladás, Nt. Kunos Jenő­nek a floridai Sebringben, ny. misszionárius­lelkésznek veseműtét utáni lábadozásában. “ Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok. ” $15,575.55, kiadás $16,284.12, egyenleg $5,226.71. E keretösszegen belül szerepel­nek a különféle alapok, köztük az “Erős Vár” pénztári forgalma is. A kijelölt két ellenőr: Lovagi Tibor és Mihály Ernő a jelentést átvizsgálta, rendben találta, s így a közgyűlés azt teljes egészében jóváhagyta. Az AMEK alkotmánya és alapszabá­lyai legutoljára 1962-ben nyertek megszö­vegezést. A megváltozott körülmények alapján kidolgozott új Működési Rendet (alkotmányt) a közgyűlés megtárgyalta és egyhangúlag elfogadta. Magánszemélyek tagsági díját évi 20 dollárban állapították meg (mely egyben az “Erős Vár” előfizeté­sét is fedezi). Az új Működési Rend lapunk következő számában jelenik meg. A tárgysorozat következő pontja volt a “Jelentés az ‘Erős Vár’-ról”, melyben Bern­hardt Béla szerkesztő részletesen ismertet­te lapunk múltját, jelenét, várható útját a következő években. E beszámoló, melyet a közgyűlés köszönettel jóváhagyott, már decemberi számunkban az “Erős Vár” fentebb utalt pénztári kimutatásával együtt olvasható volt. Bernhardt Béla esperes alelnöki jelentést terjesztett a közgyűlés elé, melyben tájé­­k oztatott az A M E K ügyében az elmúlt két esztendő folyamán végzett tevékenysége részleteiről. Ez a jelentés is olvasható lapunk jelen számában. Az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia 25. közgyűlését D. Brachna Gá­bor főesperes-elnök 16.00 órakor zárta be, majd hálaadó imádságban vezette a jelen­levőket. Végül elhangzott a befejező köz­ének (256. sz.), “Erős vár a mi Istenünk”. —Juhász Imre, ny. lelkész az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia jegyzője Miért hívunk az AMEK tagságába? Azért, mert Rajtad és Hozzád hasonló sorsú, Észak-Amerikában élő hittestvérein­ken áll, hogy az Amerikai Magyar Evan­gélikus Konferencia főképpen lapunkon, az “Erős Vár”-on keresztül továbbra is elvégezhesse eddigi szolgálatát! Miben állt és áll ez a szolgálat? Ez a szerény lap már 60 éven át nyújtott sokak­nak bátorító és reménységet keltő útmuta­tást a nehéz időkben, amikor nagyon sötét homály takarta jövőnket. Ez a kis újság erősítette hitünket, amikor szinte ruhátla­nok voltunk és ráadásul még az út is el volt zárva hazánk, szülőföldünk felé. Most nekünk adatott meg, akik itt élünk, hogy hálánkat fejezzük ki Isten iránt és utat mutassunk az “Erős Vár”-on keresztül azoknak, akik nem látják re­ményteljesen jövőjüket, vagy szükségesnek tartják és szívesen ápolják e kontinens szétszórtságában a hittestvéri kapcsolato­kat. Kinek van szüksége a mi bátorításunk­ra? Gondoljunk csak öregedő, egyedül maradt kortársainkra, akik magánosán, otthonukban vagy öregotthonokban ro­konok és barátok látogatása nélkül élnek. Mit jelenthet nekik az “Erős Vár” olvasása, melyben a hit, a remény, s a szeretet napja a hittestvérek láthatatlan, de valóságos közösségéből sugárzik rájuk! Vagy gondoljunk szülőföldünkre, ahol még ma is vannak, akik az emberi bölcse­­séget magasabbra tartják, mint az Istenbe vetett hitet, mely az élet célját is megjelöli. Milyen erőt nyújtó, ha amerikai barátok hangja hozzájuk is eljut. És mennyire nagy szüksége van ameri­kai fiataljainknak Isten Igéjére. Egyhá­zaink könnyelműsége, politikai vezetőink felelőtlensége megengedte a családok szét­­züllését, s a keresztyén erkölcsök értékét sárba taposta, mint értéktelen kölöncöt. A kábítószerek veszedelmesen elterjedt hasz­nálata folytán otthonaink és az utcák biztonsága kétségessé vált, gyermekeink pedig üyen garázdálkodás miatt életveszély­nek vannak kitéve. Mi legyen minderre a mi feleletünk? Az, hogy a Te példád, a Te szerény segítséged az “Erős Vár”-on keresztül utat mutathat sokaknak az Istennek tetsző élet felé és bátorítást azoknak, akik nehéz helyzetük­ben keresik Isten szeretetének hangját, mintegy a Te üzenetedként. Mi tehát a tennivaló? Konferenciánk 1993. október 17-én tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy mindenki előtt meg­nyitja a tagsághoz a jogot, aki hitünkkel és

Next

/
Oldalképek
Tartalom