Erős Vár, 1994 (64. évfolyam, 1-6. szám)
1994-12-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS® VÁR 60. ÉVFOLYAM De aki mindvégig kitart, üdvözül.” Hittel próbatételek között János evangéliuma összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S természetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsirázott Rongyba, pólyába s egy istálló-lámpa Sugárkörébe. Bús állati pára Lebeg körötte: a föld gőz-köre. A dicsfény e bús köddel küszködik. Angyal-ének, csillagfény, pásztorok S induló végtelen karácsonyok, Vad világban végtelen örömök Lobognak, zengnek — mégis köd a köd. S mindez olyan nyomorán emberi S még az angyalok Jóakarata, Még az is emberi és mostoha. De János messze áll és egyedül. Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, Nem születésről, nem fogantatásról, Csillag, csecsemő, angyalok kara, Jászol, jászol-szag, — József, Mária, Rongy és pólya, királyok, pásztorok, Induló végtelen karácsonyok: Nem érdeklik — vagy mint rostán a szem Kihull az ő külön történetéből, Kihull mindez, és mindez idegen, Apró, földízű, emberi dolog. Nagyobb, nagyobb, ó nagyobb a Titok! János, evangélista, negyedik, Külön áll, világvégén valahol, Vagy vüág-kezdetén, vad szikla-völgyben S a fénytelen örvény fölé hajol. És megfeszül a lénye, mint az íj, Feszül némán a mélységek fölé, Míg lényéből a szikla-szó kipattan S körülrobajlik a zord katlanokban Visszhangosan, eget-földet-verőn, Hogy megrendül a Mindenség szíve: Kezdetben vala az Ige. S az Ige testté lön. — Reménvik Sándor. Hogy mennyi az évi előfizetés és hová kell azt küldeni? Az USA-ban 6 dollár Kanadai címre és külföldre US$8 vagy CDS10 Külföldre légipostán US$15 ERŐS VÁR P. O. Box 602148 Cleveland, Ohio 44102 Vannak sorsok, amik megrendítik az embert. Hihetetlen, hogy egyeseket menynyire megpróbál az élet, ők pedig hordozzák a terhet. Megroskadnak, de el nem esnek. Reményeiket elvesztik, de hitüket nem. Logikus érvekkel nem tudják megmagyarázni, hogy miért kellett ennek így lennie, de elfogadják és fájdalmukat magukba zárva járnak tovább életük rögös útján. Ilyen kegyetlen életútat járt be a levéli — Győrhöz közeli — evangélikus gyülekezet pénztárosa, Nitsch Pálné. Rövidke, hamar elröppenő boldogság részese volt csupán. 1938-ban mentem férjhez — mondja. — Még abban az évben sor került az uram első bevonulására, mégpedig a Felvidékre. Ezután minden évben hathónapos kiképzésen vett részt. Utoljára 1942. május 10-én vonult be Magyaróvárra a 16. gyalogezredhez. Már nem láthatta fiát, aki május 23-án született. Június 17-én indultak az orosz frontra. Rendszeresen kaptam tőle a tábori levelezőlapokat. Az utolsót 1943. január 11-én. Egy héttel később megjött az értesítés, hogy eltűnt. — Tudja-e, hogy mi történt a férjével? — Judinónál kellett volna a szétszóródott hadtestnek gyülekeznie. Férjem és még sokan akkor a harmadik napja kóboroltak, bekerítve. Az orosz gyűrűn nem tudtak áttörni. Mivel az uram nem volt sebesült, le kellett szállnia a betegeket szállító kocsiról. Ekkorra jártányi ereje sem maradt már. Körös-körül csak a végtelen hómezőt lehetett látni. Mínusz 40 fokot mértek. Egyszerűen nem tudott továbbmenni, megfagyott. A legjobb barátja, aki szanitécként a kocsin maradhatott, orosz fogságba esett és négy év múlva hazajött. Addig reménykedtem, de amikor elmondta, hogy milyen állapotban hagyta ott a férjemet, elveszítettem a reményt. — Emlékeznek-e a gyermekek az apjukra? — Nem. Olyan keveset volt itthon, hogy nem emlékezett rá egyikük sem. — Hogyan alakult további életük? — Kicsik voltak még a gyerekek, így nem tudtam elhelyezkedni. Mostam, kapáltam, napszámba jártam. A hitemen kívül csak az adott erőt, hogy a gyermekeimet fel kell nevelni. Végül 1948-ban a levéli napköziben napi négyórás munkát kaptam. Huszonhétévi munkaviszony után (havi) 1080 Forinttal mentem nyugdíjba. 1989-ben újabb tragédia ért, 48 évesen meghalt a fiam. — Hogyan tekint vissza életére? — Tragédia volt az életem. Nem tudom, miért kellett ennek így lennie?! Fáj, hogy noha félévig megvédte a férjemet az Isten a fronton, ő mégsem jött haza. Nem volt hely számára a kocsin. Akik fennmaradhattak, azok mind hazajöttek. Egyéni tragédiámért Istent soha nem hibáztattam. Mindent az Ő kezéből fogadtam. Vallom, hogy aki mindvégig kitart, Udvözül. Búcsúzáskor még egy megkopott fényképet tesz le elém az asztalra. A műtermi felvételen egy mosolygós fiatalasszony látható, három gyerekével. A legkisebb az anya térdén ül. “Ezt a képet akartam elküldeni a frontra férjemnek, hogy legalább fényképen megláthassa fiát, de már erre sem kerülhetett sor...” — Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész Lutherről és a zsidókról Az egyik USA-beli hetilapban, a “Magyarok Vasárnapjáéban bizonyára valamilyen — de milyen? — célzattal közöltek kivonatot az 1543-ban már betegeskedő, a reformáció megakadásán kesergő Luther Mártonnak a zsidók ügyében akkor megjelent könyvéből. Hát álljon itt kommentárként a budapesti “Evangélikus Élet” 1994/44. számában megjelent egyik cikkből csak ennyi: “Hausmann Jutta neuendettelsaui (Németo.) professzornő Luthernek a zsidókkal kapcsolatos bonyolult és ellentmondásos nyilatkozatairól [mondta]: Luther a zsidókat, mint Isten választott népét hívta-várta Krisztushoz. Az elterjedt hamis zsidóellenes vádakat elvetette, a zsidógyalázó gőgös álkeresztyéneket, akik csak eltaszítják őket Jézustól, elítélte. Később egy — utolsó példányig megsemmisített — zsidó nyomtatványra felelt kemény hangon, amire kettős csalódás indította: a zsidók nem akartak tudni Jézusról, viszont egyes keresztyének lettek zsidóvá. Luther ekkor a keresztyén felsőbbségtől elvárta, hogy kemény elégtételt vegyenek Krisztus neve gyalázatáért, meggátolják annak folytatását, de megölésüktől ekkor is óva intett. Luther hibáival nem azonosultunk, mi nem lutheránusok, hanem evangélikus keresztyének — evangéliumi Krisztus-hívők — vagyunk. A nácizmus fajüldöző rémtetteit azonban Lutherre hivatkozva igazolni, vagy értük őt felelőssé tenni történelemhamisítás és Luther teológiájának nem ismerése. IMA SZENTESTÉN Istenünk! Hálát adunk, hogy beteljesítetted prófétáid minden ígéretét Betlehemben, Mária gyermekében. Add, hogy az egyszerű pásztorokkal, angyalaid fényes seregével és a teremtett világgal együtt dicsérjük nevedet, mert békét hoztál a földre és jó akaratot tanúsítottál az ember iránt, a Dávid Fia Jézus Krisztus által. Ámen.
