Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-04-01 / 2. szám
2. oldal EROS ©VÁR CSATTANÓS VÁLASZ úgy, mint a feltámadást sok-sok könnyes bánat, elképzelhetetlenül sok érthetetlen szenvedés, s bűnök mélysége takarja. S mint a feltámadás kérdését, nehéz megérteni. Sokszor látszik úgy, mintha az ördög képes lenne átvenni uralmát az emberi életek felett. Ennek ellenére Isten országának látható határvonalai mégis határozottan felismerhetők. Igenis, ma is él Istennek népe. Vannak templomok, intézmények és szervezetek, egyének és egyházak, amelyekben és akik által az emberi élet harmóniában érvényesül Krisztus tanításával. Azokra az életekre kell gondolnunk, akik a változó körülmények között is Istennel jártak, példát adván családnak, munkakörnek, nemzetnek becsületes hűségükkel, mely által Isten neve dicsőséget kapott; akikért hálát kell mondanunk Istennek. Ezek jutnak eszembe egy levél nyomán, melyet Magyarországról kaptam egy volt teológustársam özvegyétől, akivel két évvel ezelőtt még együtt ünnepeltük meg lelkésszé szentelésünk hatvanadik évfordulóját. Ezt írta Nt. özv. Mesterházy Sándomé: “Falunk - Ostffyasszonyfa — szülöttjének, Kocsis Józsefnek tiszteletére emléktáblát avattunk a hősök emlékművén. Ő volt az egyik utolsó koronaőr, aki megmentette a Szentkoronát. Ökumenikus Istentiszteletet tartottunk. Férjem, mint nyugalmazott ev. lelkész mondta, ill. olvasta a gondosan előkészített záróimát. Az utolsó szavaknál, miközben Bibliájára tette jegyzeteit, a hangja lehalkult, s összeesett. Az Űr hazahívta öreg szolgáját. Legyen áldott az Isten, Aki jó volt hozzá.” Valahogy Istennek ilyesfajta hűséges szolgáira gondolok, amikor a megváltottak helyét keresem. Isten gondoskodik szentjeiről, akik Őt és népét szolgálták a földön testi életükben. Mivel az örökélet Isten ajándéka, azért az a hely nem lehet más, mint Isten országa, ahol Krisztus uralkodik és hű népe elnyeri hitének jutalmát. Ezért hiszünk a feltámadásban és Isten országa valóságában D. Brachna Gábor az Amerikai Magy. Ev. Konferencia főesperese Csattanós választ adott a zsinat, ti. azoknak, akik a zsinatot egyhelyben topogással vádolták. Sajnos, noha csökkenő tendenciát mutat a zsinat tekintélyét lejáratni akaró támadások száma, de még mindig nem szűntek meg teljesen. Kétséget kizáróan hangzanak el olyan kritikák is, amelyeknek van alapjuk. Ilyen például az a vád, hogy az egyház népe keveset tud a zsinat munkájáról. Ez igaz. Ezen a téren még van mit javítani. Evangélikus hetilapunk alkalmankénti “Zsinati híradó” c. mellékleten kívül vajmi kevés információ jut el a zsinat munkája után érdeklődő egyháztagokhoz. Magam szomorúan és csalódottan tapasztaltam, hogy noha egyházunk életében kiemelkedő szerepet játszik a lassan két éve dolgozó zsinat, az idei Evangélikus Naptár még minimális szinten sem foglalkozott vele. Elvárható lett volna, hogy több oldalon, színes beszámolókkal, írásokkal, gazdag fotóanyaggal mutassa be a zsinat mindennapjait, a zsinati atyák munkáját. Etéren jogos a kritika; van mit tennünk és javítanunk a jobb tájékoztatás érdekében. A másik rendszeresen visszatérő vád, amire csattanós választ adott a zsinat legutóbbi, 8. ülésszaka, az egyhelyben topogás volt. Nem születnek törvények, prolongálunk döntéseket, jobban fel kellene gyorsítani a munkát. Nos, legutóbb alaposan felgyorsult a munka, mondhatni, látványos haladást produkáltunk. Megszületett az a törvény, amire már nagyon várt az egyházi közvélemény. “A Magyarországi Evangélikus Egyház Közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról” c. törvény második, átdolgozott változatát egyhangúlag fogadta el a zsinat. Sürgető volt ennek a törvénynek a megalkotása, hiszen köztudott, hogy több egykori oktatási intézményét visszakapta egyházunk és továbbiak visszavételéről is folynak tárgyalások. Törvényileg szabályozni kellett ezeknek az intézményeknek a működését. Az oktatási törvény a zsinat által alkotott első teljes törvény, aminek kihirdetésére március 15-én kellett sor kerülnie, hogy a törvény életbe léphessen. Éshogy teljes legyen örömünk, több résztörvényt is elfogadott a zsinat. Az “Egyházközségről” szóló törvényt még a januári ülésszakon elfogadta a zsinat, februári ülésén pedig a másik két résztörvényt, nevezetesen az “Egyházközség tisztségviselőiről” és az “Egyházközség önkormányzati szerveiről” szóló törvényt. Jellemző a zsinat alapos munkájára, hogy például az utóbbi törvény nyolcadik változata volt elfogadható a zsinati atyák számára. Nem volt hiábavaló a reménység, hogy a kezdeti, főként alapelveket tisztázó időszak után most már a tényleges törvényalkotás következik. Ez várható a jövőben is, elhallgattatva ezzel azoknak a véleményét, akik a tehetetlenség vádjával akarták lejáratni a zsinat tekintélyét. Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész, zsinati atya. Magyarországi kitüntetés A Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki Bodnár Gábort, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökét, mellyel külföldön élő ifjúságunk magyarrá nevelése terén szerzett többévtizedes érdemeit, valamint a magyarországi cserkészet újjáalakulásához nyújtott hathatós segítségét ismerték el. A középkeresztet Tar Pál washingtoni magyar nagykövet ünnepélyes keretek között adta át. Gratulálunk és „Jó munkát!" kívánunk! Mégis mozog a Föld II. János Pál pápa rendkívüli nyilatkozatban rehabilitálta Galileit, akinek 1933-ban inkvizíciós kényszerből meg kellett tagadnia azon tudományos megállapítását, hogy a Föld forog a Nap körül, nem ellenkezőleg. A pápai kijelentés szerint a tudomány igazat adott Galilei állításainak, amik tulajdonképpen nem ellenkeznek az egyház tanításával sem. Nincs bizalom a lelkészekben? Az USA-ban nemrég megtartott közvéleménykutatás és társadalmi felmérések szerint megcsappant az emberek bizalma a lelkészek iránt. A becsület és etika terén a gyógyszerészek járnak az élen. A lelkészeket csökkenő bizalmi értékben az orvosok, egyetemi tanárok, fogorvosok, újságírók, ügyvédek, s a Kongreszszus tagjai követik. A nyolcvanas évek közepéig a lelkészek messze élen jártak a nagyközönség bizalma tekintetében. SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNY a Magyarországi Evangélikus Egyházban rehabilitáltak névsorára nézve, melyet az Erős Vár 1993. évi februári számában jelentettünk meg. 1. Sajnáljuk az egyik név hibás írását, helyesen: jBudaker Oszkár (nem Budákért). 2. Készségesen helyt adunk Ft. dr. Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökelnöke e tárgyban hozzánk intézett levele idevágó részletének: “(...) A rehabilitási eljárás nincs lezárva, a névsort nem szabad teljesnek, vagy véglegesnek tekintem. Ebből esetleg elmaradhatnak nevek, illetve újabb nevek említésére is sor kerülhet. A bonyolult és körültekintő eljárást igénylő rehabilitálási folyamat hivatalos eredményét egyházunk annak lezárása után közzé fogja tenni. (...)"
