Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-12-01 / 6. szám
ERŐS ©VÁR 5. oldal AZ “ERŐS VÁR” ÜGYÉBEN Szerkesztőségi jelentés az 1991—1993-as ügykezelési időről az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 25. közgyűlésen, 1993. okt. 17-én Amikor 1931. októberében az “Erős Vár” c. amerikai magyar evangélikus lapot útjára indították, a lap elé három feladatot szabtak: 1) Hogy mélyítse az olvasókat evangélikus hitükben, keresztyén tudatukban; 2) Hogy tájékoztassa az olvasókat egyházi, eseményekről; 3) Hogy összekapcsolja az Északamerikába került magyar/vend evangélikusokat, akár magyar/vend gyülekezethez tartoznak, akár azokon kívül, szórványban vagy egyéb gyülekezethez csatlakozva élnek. A lap misszióját magától értetődően a 3. számú feladat határozta meg. S az elmúlt 62 év során, a jelenlegi 59. évfolyamot is beleértve (anyagiak hiánya folytán néhány évfolyam kiesett), ez maradt a lap fenntartásának alapvető motívuma. Elküldeni a lapot minden tudott magyar/vend evangélikus személy/ család címére. Míg kezdetben és jó néhány évtizeden át a lap főként a magyar/vend gyülekezetek számára végzett jó szolgálatot, az utóbbi időkben az olvasók nagyobb része már nem tartozik magyar/vend ev. gyülekezetekhez. Lapunk tehát a szórvány lapjává lett, hogy hitre buzdítson, hírt vigyen, s összekapcsoljon. Maga az olvasótábor vált e nagy kontinensre kiterjedő szórványgyülekezetté. Változatlanul feladata a lapnak, hogy felkeresse az Északamerikába került magyar/vend evangélikusokat. Ennek a szándéknak a megvalósulásához két tényező szükséges: Az egyik, hogy megtaláljuk a magyar/vend evangélikusokat. A másik, hogy legyen a lapterjesztéshez kellő anyagi eszköz. Mostanában csak ritkán bukkanunk rá újabb hittestvérekre. Például álljon, hogy a hazai “Evangélikus Élet” egyik cikkéből vettünk ki nevet; a címet, érdeklődésünkre alig négy napja kaptuk meg a somogyzalai ev. esperességtől. A pécsi ev. gyülekezetnek egy másik megemlített név címéért hiába írtunk. De ha megtudjuk címüket, a lapot megindítjuk számukra, a folyó évet “előfizetettnek” jelölve. Erre háromféleképpen lehet reagálni: 1) Előfizetéssel és felülfizetéssel is. 2) Hallgatással. 3) A lap lemondásával. Jórészt, sajnos, mintha a 2. változattal állnánk szemben. Egyedül a Torontóban és környékén élőkre nézve történik, hogy nem minden tudott címre megy a lap; de ott egyházi körlevelek útján érjük el a hittestvéreket, bíztatván őket a lap megrendelésére (kanadai címekre drágább a lapküldés, s a postázás is több munkát igényel). Köszönetét mondunk az előfizetésekért és a felülfizetésekért (=sajtóadományokért) is. A felülfizetések és az előre való előfizetések tartják igazán életben a lapot. Az elmúlt két évben a sok kisebb és nagyobb sajtóadomány között az emlékadományok veszteségeinket domborították ki. Mindegyik adomány, persze, áldozatos szívből példamutatóan karolta fel lapunkat. Sajnos ezek sem bizonyultak elegendőnek, úgyhogy a kétéves időszakot $357-os hiányegyenleggel kényszerültünk zárni. Mindenesetre kevesebb hiánnyal, mint ahogy arra az előzetes elszámolásból következtetni lehetett. A Konferenciának PÉNZTÁRI JELENTÉS az 1991. október 1-től 1993. szeptember 30-ig terjedő időszakról Bevétel Előfizetések, felülfizetések, emlékadományok Adományok az “Erős Vár” első megjelenése 60. évfordulóján Kiadás 12 szám nyomdai költsége Másodosztályú postaköltségek Elsőosztályú postaköltségek Vegyes szerkesztőségi kiadások Hiányegyenleg Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia juttatása Egyenleg 1 0.00 A pénzkezelést felülvizsgáltuk és minden részletében rendben találtuk. Lovagi Tibor, sk. Mihály Ernő, sk. számvizsgáló számvizsgáló $ 7,733.25 430.51 $8,163.76 $ 6,060.00 é> & • 599.62 456.63 $ 8,521.25 -S 357.49 $ 357.49 a hiányt átvállaló készségéért is köszönettel tartozunk. Mégis van bizalom lapunk jövője iránt, amit egyik olvasónk 1998 végéig szóló előfizetéssel fejezett ki. A lap egy részét csere-, könyvtári-, tájékoztató-, missziós-, vagy tiszteletpéldányokként küldjük szerte a világba. Az utóbbi három kategóriába tartozók számát az elmúlt két évben csökkentenünk kellett. A lap küldésének teljes megszüntetése helyett azonban, egy-két kivételtől eltekintve, az illetőket ún. “előfizető” állományba helyeztük, remélve, hogy az évi US$6-t, Kanadából és egyéb külföldről a US$8-t/CA$10-t, vagy külföldi légipostára a US$15-t képesek megfizetni. Minden címzettnek megvan a maga nyilvántartási száma; ez a név felett első helyen áll. Ezután van az az évszám, melynek decemberével az előfizetés lejár vagy már lejárt. Sajnos nagy azoknak a száma, akik figyelmen kívül hagyják, hogy előfizetésük tavaly, tavaly előtt, vagy akár egy évtizede is lejárt már. Az 5 éven túli hátralékosokkal szeretnénk valahogy kiegyezni, hogy behozhassák magukat. Azoktól, akik “IC” jelzésű tájékoztató vagy “MC” jelzésű missziós példányokat kapnak, jólesnék csak egy-egy levelezőlap is, hogy tudjuk, a címzettek el is olvassák lapunkat. Itt kell szóvátenni a jószándékot is, amikor egyik vagy másik olvasónk ajánlja, hogy külföldi/hazai címre küldjük a lapot. Szívesen. De valakinek, a küldetőnek illenék legalább az első évi előfizetést is az “ajánláshoz” mellékelnie. 35c nem nagy összeg, de sok kicsi sokra megy. Minden címváltozással visszakézbesített lapért 35c a kezelési díj. Ezt is megtakaríthatnánk, ha költözéskor lapunkat is előre értesítenék az új címről. S akkor a lapküldésben sem lenne kiesés. Hálás köszönetét mondunk a lap állandó és alkalmi munkatársainak, cikkíróinak. Az állandók közé számít Nt. Kunos Jenő, aki “Tessék a sót továbbadni” c. cikksorozatában ismertette Kínában végzett misszionáriusi szolgálatát, Nt. Tessényi Kornél, aki “Isten országa...” c. sorozatával mutat rá a gyakorlati keresztyén élet elkívánásaira, s Nt. Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész, aki rendszeresen a hazai ev. egyházi élet egy-egy mozzanatára vetít világot. Ev. hitünkre, ev. egyházunk életére vonatkozó cikkeket, híreket, ill. ezekről újságkivágatokat persze szívesen veszünk bárkitől, fenntartva a sajtó alá rendezés, vagy éppen nem-közlés jogát. Elszomorító, ha valaki csak sértegetéssel és hőbörgéssel tud neki nemtetsző cikkhez hozzászólni (szerencsére ilyen csak egyetlen egy akadt). Külön köszönettel tartozunk a eleve-
