Erős Vár, 1993 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1993-02-01 / 1. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD! SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, BOX 602148, CLEVELAND, OHIO 44102. NO. 1 (278) VOL. 59, FEB. 1993. USPS 178560 EROS VAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 59. ÉVFOLYAM 1993. FEBRUÁR 1. SZÁM VEDD ÉS VIDD! Boldog bőitöt! Nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk istenifenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett Hozzá a felséges dicsőség: “Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm ”, ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk Vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint a sötét helyen világító fényforrásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az írás egyetlen próféciája sem fejthető meg önkényes magyarázattal, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek. (2Péter 1:16-21. A vízkereszt utáni utolsó vasárnap —február 21-e — levélbeli igéje.) * Mennyei testvéri felelősségérzésről, mennyi féltő szeretetről tesz tanúságot a közeli halálát már sejtő apostol, ebben a korabeli keresztyénekhez írt levelében. Talán az utolsó lehetőségét használja ki arra, hogy emlékeztesse a gyülekezet tagjait azokra a tanításokra, azokra a bizonyságtevő igehirdetésekre, amelyeket ő és társai ottlétük alkalmával Krisztusról, s isteni hatalmáról tettek. Sorozatos bizonyságtételük nem volt hiábavaló. A Szentlélek munkája nyomán sokak szívében komoly krisztusi hit ébredt. Ez azonban időközben súlyos próbák terhe alá került. Ez okoz most a gyülekezetben nehézséget s az apostolnak is nyomasztó gondot. Levelével ezért fordul most újólag hozzájuk. Ottlétükkor az apostolok nem egy kitalált személyről, egy mitológiai hősről prédikáltak, hanem egy valóságos történeti személyről, akit maguk is nagyon jól, nagyon közelről ismertek. Azt a Jézus Krisztust hirdették, Akinek példabeszédeit, hasonlataik maguk is hallották, csodálatos gyógyításait látták. Halálának szemlélői, feltámadásának tanúi voltak. Aki azt ígérte tanítványainak, hogy az idők végén viszszajön és megítél élőket és holtakat. így ők Krisztus isteni erejéről, hatalmáról, dicsőségéről hitelesen tettek bizonyságot. Nem kitalált meséket szóltak hallgatóiknak, hanem evangéliumot, örömhírt hirdettek. Illetékességüket erre még inkább növelte, hogy a megdicsőülés hegyén “egyenesben” hallották magának Istennek a Krisztus istenfiúságáról szóló szózatát s szintén “egyenesben” látták azt a fénylő ragyogást, amely Jézus Krisztus arcáról sugárzott az O istenségének bizonyosságául. De erről a Krisztusról jövendöltek már az ószövetség nagytekintélyű prófétái is. Vájjon nem helyénvaló-e ma is az apostoli aggódó félelem? Mennyi az okoskodás, a bölcselkedés, a hitető beszéd! Krisztushoz, egyházához való hűség kötelékei mennyire lazává tudnak válni, sőt szakadtak el csak az elmúlt időkben is. De hála legyen Istennek, hogy a Szentlélek által hirdetett ige szült és szül ma is olyan igaz tanúkat, akik számára Krisztus nem csupán történeti személy, hanem az élő Istennek Fia, Aki a Szentlélek által szól, cselekszik, munkálkodik ma is. Akik számára a Biblia, a Szentírás nem csupán a mesére éhes gyermekek szórakoztatására való szép, olvasmányos könyv, hanem mécses, világító szövétnek. Fényforrás, amely belevilágít a lélek, a gondolat sötétjébe. Értelemben, szívben, életfolytatásban képes rendet, utat mutatni. Mert itt is, most is, ezután is mindig erre lesz szükségünk. Addig, ameddig csak fel nem ragyog a nap, és fel nem kel a hajnalcsillag a szívünkben. Amíg csak meg nem leljük, meg nem találjuk a Szentírásban élő jelenlévő Krisztust, Akinek isteni hatalmát a mi bizodalmas hitünk, dicsőségét szeretetből fakadó cselekedeteink, Hozzá való hűségünk tesz nyilvánvalóvá, láthatóvá a kívülállók számára. Boldog böjtöt! Hajts Lelked által, Istenem, S ne ostorod hegyével! Csak félig-meddig győzelem, Amit fenyítve érsz el. Lehet, hogy meghunyászkodom, Elrémülök az ostoron, De nem kívánlak Téged. Ha téli ágon makacsul Csüng egy száraz levélke, Hiába várjuk, hogy lehull, Bár dér csípte, fagy érte; Ám mihelyt jő a kikelet, Friss rügy duzzad s a levelet Letolja szépszerével. Ó, kívánni szeretnélek, Tavaszsugárként bírni! Nem mint egy eltapodt féreg Porban-hamuban sírni. Más tán kemény pálcád alatt A jobbulás felé halad — Napfénnyel gyógyász engem. Bűnt büntető vessződ, Atyám, Fiadra már lesújtott. Kiállta azt értünk a fán — Mért fognál újra sulykot? Kiengesztelte haragod, Fölhozta ránk szelíd napod, Hogy megbékélten járjunk. Ha Lelked hajt, én Istenem, Serkent a múló óra, Nem kényszerből, önkéntesen Törekszem minden jóra. Szemem Jézus sebére néz, Könnyűi az is, mi még nehéz — S így jutok el a célig. —Scholz László. Vedd és vidd ezt a Krisztusról szóló tanítást. Légy szem- és fültanú. Olyan, akinek hallásra a fülét, s látásra a szemét Isten Szentlelke nyitotta meg. De ajkát sem hagyta némán a bizonyságtevésre. —Zoltán László.
