Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-10-01 / 5. szám
2. oldal EROS® VÁR kedetét látja. Igaz, a reformáció, mint történelmi folyamat, beágyazódik az akkori Európa politikai, társadalmi, gazdasági, s tudományos eseményei közé. Kimutatható és bizonyítható is sok belső összefüggés. Ám aki akkor történt, és ami Krisztus egyházában azt megelőzően és ma is történik, mégis több evilági síkon értelmezhető és evilági összefüggésekből levezethető eseményeknél. Több, mert Isten cselekedete, Aki világosságot gyújt a szívünkben. Istennek ezt a cselekedetét köszönjük meg ezen az ünnepen. Ezt kérjük és ezt várjuk ma is. Pál arról is beszél, hogy ebben a világosságban az ember Isten dicsőségét látja meg. A felvilágosodás kora öntelt gőggel beszélt az emberi ész világosságáról s ennek fényében látta ragyogni önmagát, nagyszerű lehetőségeit és korlátlan hatalmát. A reformációban nem ilyen fény ragyogott fel. Az Ige világosságában Istent láthatjuk meg, mégpedig nem emberi gondolatok, elképzelések által eltorzított formában, hanem igazi isteni valójában, amit Pál így fejez ki: Megláthatjuk Isten dicsőségét. S milyen különös a folytatás: Megláthatjuk Isten dicsőségét a Krisztus arcán! Nem a teremtett világ csodáiban. Nem is az egyház hatalmában, pompájában, gazdagságában, hanem Jézus arcán. Azon az arcon, amit a töviskorona véresre sebzett, amin pofonok csattantak el, amit megköpdöstek. A Krisztus meggyalázott arcán ragyog fel Isten dicsősége. Ennek a feloldhatatlan ellentmondásnak hitbeli megértése a reformációtól kapott drága örökségünk. Isten dicsőségét ott kell keresnünk, ahol legmélyebben megaláztatott, s ahol mégis a legnyilvánvalóbbá lett szeretete: Az értünk szenvedő Krisztusban. Reformáció ünnepén Istennek adunk hálát mindazért, amit szolgáján, Luther Mártonon keresztül elvégzett, s hogy mi mindennek örökösei lehetünk. Azt kérjük, hogy az Ige gyújtson világosságot ma is az egyházban és a mi szívünkben, hogy láthassuk Isten dicsőségét az értünk keresztet vállaló Jézus szeretetében. Ámen. — Vladocsai Miklós: Csillagfény c. kötetéből. • Ha nem vagyunk gyengék, akkor Krisztus nem tudja megmutatni rajtunk az Ő erejét. Ha a magunk erejével is ellenállhatnánk az ellenségnek, akkor a miénk volna a dicsőség, nem a Krisztusé. De tapasztalatból tudjuk, hogy képtelenek vagyunk magunkon segíteni, hanem Istennek kell azt tennie. A mi gyengeségünkben tehát Isten ereje dicsőül meg. Luther Hazai egyházunk iíjúsági munkájáról Egyházunk életéből az elmúlt 45 év alatt két nemzedék esett ki. Ők döntő többségben elvesztek evangélikus egyházunk számára. Nem cél most ennek az okait firtatni, a válasz minden olvasó számára többékevésbbé világos. Ehhez a két nemzedékhez tartozók immáron szülők, akik gyermekeket nevelnek, s így felelősséget hordoznak az új, utánuk jövő nemzedékért. Lassan rádöbbennek arra, milyen tragikus következménnyel járt egész nemzetünk számára — beleértve önmagukat is — a vallásos nevelés hiánya. Gyermekeiknek már szeretnének valamit átadni ezen a téren is, de nincs miből. Ennek okaként egyházunk is meggyengült. Fogyóban vagyunk, mert lassan eltemetjük azokat, akiknek fontos volt evangélikus hitük és egyházuk. Statisztikai adatok bizonyítják, mennyivel magasabb a temetések száma a kereszteléseknél. Ezért kiemelkedően fontos egyházunk jövője szempontjából az ifjúsági munka. A most felnövő nemzedéket már nem szabad elengedni. El kell őket érni; ennek pedig egyik módja ifjúsági táborok és konferenciák megszervezése. A győr-mosonsoproni egyházmegye ifjúsági munkájának a központja a Csorna mellett található Szilsárkány üresen álló, egykori lelkészlakása. Az idei nyáron gyors egymásutánban három tábort szervezett egyházmegyénk ifjúsági lelkésze, Magassy Sándor, csornai lelkész, aki a „Mustármag” nevű ifjúsági szervezet vezetője. A sorban az első az általános iskolás korú gyermekek tábora volt. Mintegy 50 gyermek vett részt a táboron, tíz kísérővel. A legtöbben Sopronból, Beledről, Győrből, s a környező falvakból jöttek. A tábort teológusok, leendő teológusok, ifjúsági munkában már hosszabb ideje résztvevő fiatalok, s lelkészek vezették. Az idei tábor központi témája az Ószövetségből Sámuel próféta könyvének eleje volt: Sámuel születése és elhívása. Ezt az alaptémát dolgozták fel a foglalkozásokon. Beszélgettek róla, rajzoltak, és színdarabot tanultak a gyermekek. A tábori Bibliaverseny anyaga is az Ószövetségnek ez a szakasza volt. A tábor időbeosztása szerint a gyermekek reggel hétkor keltek, majd reggeliztek. Félkilenckor áhítattal kezdődött a nap, amelyet énektanulással kötöttek egybe. Tíz órától csoportfoglalkozások következtek, amiknek az ebédszünet vetett véget. Délután laza, kötetlen programok voltak: játék, foci, s még más egyéb. Félnyolckor vacsora. Azt követte az esti áhítat. Tíz órára már mindenki ágyban volt. A kicsikét mindjárt követte a nagyok tábora. Itt már gimnazista és egyetemista korú fiatalok gyűltek össze. Ők idén János evangéliumával foglalkoztak. Ezt a tábort mégegy követte, az ún. alkotótábor. Ezen azok a fiatalok vettek részt, amik már végzik az ifjúsági munkát. Gyakorlati tapasztalataikat kicserélve képezték magukat. Többen hangszeren tanultak, mert az elérendő korosztályt “rock”-os, “beat”es zenével lehet leginkább megfogni. Sok hasznos dolgot tanítottak egymásnak, amit később az ifjúsági munkában kamatoztatni tudnak. A szilsárkányi ifjúsági központ persze csak egy. Van ezen kívül még jónéhány egyházunkban. Elég, ha Balatonszárszóra vagy Gyenesdiásra gondolunk. Ifjúsági szervezete is több van egyházunknak. Mégsem tudja igazán hatékonnyá tenni munkáját ez a kiemelkedően fontos munkaág. Nem lehetne-e az eredményesebb, jobb munka érdekében a különböző ifjúsági szervezetek kapcsolatát szorosra fűzni és együtt dolgozni? Magassy Sándor véleménye szerint voltak próbálkozások más egyházmegyék ifjúsági szervezeteivel közös alkalmak megszervezésére. Alkalmi sikertől eltekintve, egyelőre kétséges még, hogy ezek rendszeresíthetők-e. Nem igazán élő tehát az ifjúsági szervezetek között a kapcsolat. Mindegyik a saját útját járja. Ez pedig nem jó. Egyházunk ifjúsági munkája döcögve beindult ugyan, de ahhoz, hogy nagyobb sebességre kapcsoljon, már az kellene, hogy az ifjúsággal foglalkozók ne saját, egyéni utakat keressenek, hanem lépjenek rá a közös —Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész. KÖNYVEINK Dr. Kékén András: Deáktéri esték $ 5.00 Veöreös Imre: A középpont felől 5.00 Veöreos Imre: A harmadik egyházi út 4.00 D. Brachna Gábor: Útmutató a Biblia olvasásához 5.00 Kemény Péter: Negyedórák Isten előtt 5.00 Dr. Túróczy Zoltán: Ne félj! 5.00 Terray László: Nem tehetett mást (Ordass-életrajz) 5.00 D. Dr. Vajta Vilmos: Hitből fakadó élet 4.00 Hallgrímur Pétursson: Passió-énekek 5.00 Kaj Műnk: Három dráma 4.00 Szépfalusi István: Pótszigorlat 10.00 1975. évi kiadás: Biblia, Ó- és Újszövetség 10.00 Könyvrendelés a vételár (US dollár) beküldésével: Hungarian Conference—ELCA, 9715 Lake Ave., Cleveland, Ohio 44102.
