Erős Vár, 1992 (62. évfolyam, 1-6. szám)
1992-08-01 / 4. szám
ERGS® VÁR 5. oldal Akik küldetésben jártak (4) 1941. tavaszán az amerikai kormány hazarendelte Kínának a japánok által megszállt területéről a nőket és a gyermekeket. A shekoui evangélikus teológia ekkor vált meg ószövetségi professzorától és az övével együtt négy professzornétől is. Távozásukat a shekoui és környékbeli betegek kezelése is megsínylette. A visszamaradtak között volt Edwins professzor. Ő tanári munkája mellett svéd teológiai műveket fordított kínaira, orgonáit az Istentiszteleteken, sűrűn prédikált, és saját háztartásába fogadta két szalmaözvegy földijét. Mégis ez a 65 éven felüli, sok elfoglaltságú tanár volt az, aki minden kedden és pénteken délelőtt sebeket tisztított, kötözött, panaszokat hallgatott meg, s orvosságokat adagolt a rászorulóknak. Meghatóan szentéletű ember volt. A teológia tanári kara 1941. tavaszán meghívott engem, hogy ősszel kezdődően egyháztörténetet tanítsak kínaiul. Feleségemmel, Natáliával és háromhónapos elsőszülöttünkkel augusztusban beköltöztünk a shekoui teológiára. Edwins profeszszor sokoldalú elfoglaltsága jelentette azt a jogot, hogy mint újonnan érkezettet, feleségemet felkérje a betegekkel járó feladatok elvégzésére. Örömmel vette tudomásul, hogy jártas volt elsősegélynyújtásban, amit a győri OTI-ban és a Csillag Szanatóriumban sajátított el. Edwins professzor és társai a mi miszszionáriusi lakásunkhoz közel rendeztek be rendelőt és patikát, ami lehetővé tette, hogy az ifjú mama mindig gyermeke közelében maradjon. A patikában volt aszpirin és kinin ezerszámra, csukamájolaj nagy üvegekben, vazelin ötgallonos kannákban. (Két gyógypor keverésével kétféle kenőcsöt tudott feleségem készíteni.) Műszerekben, fertőtlenítésükhöz alkoholban, továbbá szemcseppekben nem volt hiány. Géz is volt elegendő. De kötszereket a három professzor sok öreg lepedőjéből kellett tépni és feltekerni. A német és amerikai orvosságokat dr. Edwins azzal adta át, hogy azokat őrizzük a baba és magunk számára, ha netán az elkövetkezendő időkben azokra szükség lenne. Nők, gyermekek, férfiak jöttek a rendelőbe, csúnya, elmérgesedett sebekkel. Szeptember közepére naponta vagy másféltucat is. Feleségem keserűsós borogatással puhította a keléseket, piszkos sebeket tisztogatott, összenyúzott ujjakat káliumhidroxid, növényi olaj, s alkohol öszszetételű zöldszappan fürdőben áztatott. Tüdőbajos betegekkel a helyszínen itatta meg a csukamájolajat, mert hozzátartozóik, ha hazavitték volna, biztosan főzéshez használták volna el. Egy ember hónapokon át bivalyon érkezett kezelésre. Elefántkórban szenvedett. Elvastagodott ballábán a bőr szürke volt és kemény. A lábfején, gennyes, eves nyílt seb. A rendelő udvarán nagy dézsában órákon át konyhánkból vitt kénes melegvízben áztatta. Mielőtt haza-hazament, Natália kenőccsel kente be sebét és bekötözte. A seb gyógyult, és a láb vastagsága idővel annyira lelohadt, hogy néhány hónap múltán már botra támaszkodva, gyalogjött kezelésre. Mivel fogalma sem volt, hogy mi is a kedd vagy a péntek, többször rosszkor érkezett. Olyankor szerényen a konyhaajtónál kért bocsánatot a zavarásért. Feleségem félretéve más munkát szívesen segített rajta, amit mindig hálás mosollyal köszönt meg. A maláriás betegek sok problémát jelentettek. Bár a kinin piruláért egy keveset fizetniük kellett, mégis sok pirula kelt el feketepiacon. S mikor az üzletelő betegre rájött a láz, talán már másnap, könyörögve jött vissza újabb kinin adagért. A hankoui nemzetközi kórházban évtizedeken át dolgozott egy magyar apáca (ő segédkezett Erzsébet lányunk születésénél). 1942. februárjában tőle kaptunk himlőoltásra anyagot, hogy Natália azonnal oltson be bennünket, meg annyi közelünkben élő kínait, amíg csak tart az oltóanyag. A súlyos járvány egy környékbeli falu lakosságának a negyedét vitte el. Nyáron pedig tífusz ellen kellett küzdeni. Jobb orvosság hiányában százak kaptak nagy adag keserűsót. Ha idejében jöttek, a keserűsó kimarta a belsőrészekből a bacillusokat. Egyik ismerősünk unokája messzebbről jött hozzánk édesapja számára orvosságért. Jóllehet a magunknak tartott orvosságból adtunk neki, mire hazaért, édesapja meghalt. Egy férfi karján támadt sebét valami kuruzsló annyira elmérgesítette, hogy azonnal a hankoui kórházba kellett küldeni. Tizenkétnapi kórházi kezelés után a sebet nálunk, a shekoui rendelőben újra fel kellett vágni. A seb begyógyulása után jóidéig naponta járt feleségemhez masszírozásra. A gyógyulásért pedig olyan hálás volt, hogy rendszeresen kezdett járni Istentiszteletekre. Kínai lelkészünk oktatta és készítette őt elő a Szentkeresztségre. A teológia egyik éjjeliőre süldő lánykájának olyan hatalmas kelése támadt a nyakán, hogy azt helyben a rendelőben kellett Natáliának felvágnia. A mély sebbe naponta tiszta gézt tömött, nehogy a seb előbb kívül hegedjen be, mielőtt belülről még ki nem tisztult volna. Valahányszor kezelésre jött anyjával, rikoltozását már messziről lehetett hallani. De aztán nagyon boldog volt, amikor sebe teljesen begyógyult. A hankoui Rotary-klub lehetővé tette, hogy egy menekült német orvos a hónap utolsó szombatjának délutánját Shekouban tölthesse. Ő azokkal a betegekkel foglalkozott, akik — rizsföldeken vízben állva dolgoztak, s így kaptak nyílt sebeken keresztül fertőzést — szkizómikózisban szenvedtek. Az orvosságot a Rotary-klub fizette. Egy esős nyári napon huszonegynéhány kuli az országúton haladva cipelte nehéz terhét. Amikor egy japán katonai teherautó utolérte őket, egy kivételével mind elugrott az útból. Az elütött emberrel mitsem törődve a teherkocsi továbbhajtott. Mivel a baleset a teológia főkapuja előtt történt, a kapus feleségemet hívta, aki a sérültnek orvosságot (szulfanilamidot) adott, sebeit ellátta és bekötözte. Társai pedig hazavitték. Már el is felejtettük a dolgot, amikor egy nap a kapus azzal hívott, hogy egy japán gyalogsági tiszt akar látni engem. Mi lesz ebből — gondoltam, de felesleges volt az izgalom. Ez a tiszt a szomszéd városból azért jött, hogy megköszönje feleségemnek az elütött ember ápolását, s hogy tudassa az illető teljes felgyógyulását is. ígéretet tett, hogy amiben lehet, segítségünkre lesz. Június végén újból kellett volna a német orvosnak jönnie betegei beoltására. De a japán haditengerészet nem engedte. Amit a gyalogság Ígért, azt a haditengerészet áthúzta. Tudtuk azt is már, hogy az utóbbi igyekszik a teológia épületeire rátenni a kezét, csak idő kérdése, hogy mikor. Az admirálisok hatalma ellen semmit sem lehetett tenni. Négy hónappal később a haditengerészet kiutasított bennünket. Natália szétosztogatta a még meglévő orvosságokat s azzal a shekoui betegek közötti Szolgálata Végétért. -Kunos Jenő, volt kínai magyar ev. misszionárius. VÁNDOR A nyugtalan patak lelkét szeretted, suhogó völgyek útjait követted. Gyönyörködtél gátnál, zuhatagoknál, de mindig új szépség után futottál. Mi lenne, hogyha egyszer nem sietnél s megállnál egy tónál: Genezáretnél? — Áprily Lajos. T
