Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)
1991-10-01 / 5. szám
6. oldal ERÖS®VÄR A SOPRONI LÍCEUMRÓL amit bizonyára többen is láttak az olvasók közül szeptember 22-én a tévé “60 Minutes ’’programján. Felvételeket láttunk egy kitűnő sebész heti háromnapos működéséről. A különös ebben az, hogy ő gyógyíthatatlan rákbetegségben szenved. A specialisták szerint már hat évvel ezelőtt meg kellett volna halnia. Ez a sebész, aki olyan műtéteket végez, amikre más nem képes, a hét egyéb napjain otthon szenved, fáradt, de amikor a műtőasztalon fekvő betegre tekint, fájdalmát elfeledve, minden testi-szellemi erejével a beteg megmentésére és javára dolgozik. Isten nekünk is ad erőt ahhoz, hogy szolgáljunk a gondoskodó szeretet cselekedeteivel, nem akkor, amikor nekünk kényelmünk ad alkalmat, hanem akkor, amikor arra szükség van. Tetteinkkel, szavainkkal az Élet, az Örökélet, a Krisztus olyan képviselői és munkásai vagyunk, akik a világot azoknak a szemein keresztül nézik, akik testi és lelki ínségben sínylődnek. — Kunos Jenő. Tanévnyitó ünnepséget tartottak szeptember 1-én Sopronban a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban, azaz líceumban. Ez nem csupán egyike volt a tanévnyitó ünnepek sorának, hanem annál jóval több. Az evangélikus egyház újraindította legrégibb iskoláját. Tanulói a Rábaköz és Kemenesalja evangélikus fiataljaiból verbuválódtak. A magasszintű oktató-nevelő munka eredményeként az iskola majdnem négy és fél évszázadon át az egyháznak és társadalomnak sok különösen is kiváló embert adott. 1948-ban államosításra került és negyvenhárom esztendeig állami gimnáziumként fungált. Az új tanév első csengőhangja azonban már új helyzetben szólalt meg: Az idei tanévtől az ország második evangélikus gimnáziumaként működik. Az iskolának az államtól való viszszaigénylése alulróljövő kezdeményezés volt. Az öregdiákok líceumukhoz való hűsége volt a gyújtószikra. Ahogy Sümeghy József ev. lelkész, iskolabizottsági tag, maga is egykori licista mondotta: „Iskolánk visszakérésének az oka evangélikus egyházunk iránti hűségünk, magyar népünk és hazánk jövőjéért érzett aggodalmunk, s az ifjú-1557-ben egy városi latin iskolából fejlődött ki a hazai protestantizmus egyik kulturális fellegvára, a soproni evangélikus líceum, mely a nyugat-dunántúli iskolák között első helyre emelkedett. A líceumnak fennállása óta három fenntartója volt. Először a soproni város tanács tulajdonaként működött. Lackner Kristóf, mint evangélikus és humanista polgármester végtelen szeretettel istápolja, hisz minden bizonnyal tanulója volt. 1682-től 1852-ig a soproni evangélikus egyházközség hordozta terheit, majd 1853-tól 1948-ig — az állami-kezelésbe kerülésig — a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület. Milyen területre terjedt ki az iskola hatása? Érdemes felfigyelni Poszvék Sándor igazgató mondatára, amit 1894-ben a líceumnak új épületbe költözésekor mondott: „A tudomány volt bölcsője a protestantizmusnak, önmagát, azaz ismeretes alapelveit, .tudakozzátok az írásokat’ tagadná meg, ha az istenimádás templomában nem emelne oltárt a tudománynak is.” Mivel a soproni iskola rektorai közül soságnak evangélikus hitben és keresztyén erkölcsben való nevelésének igénye volt.” Átmeneti nehézséget jelent, hogy egyik napról a másikra vettek át egy működő oktatási intézményt. Ezért kompromisszumos megoldásként a négy első osztályban a hitoktatás kötelező; a felsőbb osztályokban pedig fakultatív hitoktatás folyik. Az egész iskola evangélikus jellege néhány esztendőn belül igazán érzékelhető lesz. A kezdeti nehézségek ellenére az iskola vezetői derűlátók. Az evangélikus gimnázium jövőjében való reménységüket a nemzeti talpraállás elszántságában való bizodalom, az evangélikus egyház megújulásában való hit, s az állammal, valamint a tantestülettel való korrekt és keresztyéni, egymást megértő tárgyalás jelenti. Az iskola címere is a reménységet, a megújulást és a haladást szimbolizálja: Fénylő Nap, szőlőtermő hegyoldal, s vizen haladó hajó. A címer alatt feltűnik az iskola alapításának az év[A tanévnyitó Istentisztelet és ünnepély kapcsán felavatták a líceum II. világháborús áldozatainak az emléktábláját és megalakult a Soproni Líceumi Diákszövetség is. —Szerk.] kan Wittenbergben tanultak, nem nehéz kimutatni, honnan ered a tudomány, a műveltség hangsúlyozása. Ezért kerülhetett ki ebből az iskolából a tudósok hosszú sora, mert a diákok itt kaptak kedvet a kutatómunkához is. így: Döbrentei Gábor a MTA első főtitkára, Berzsenyi Dániel jóbarátja: Asbóth Sándor, a 48-as tábornok, aki később Lincoln tábornoka lett; Balassa János, a múlt század Európahírű sebésze; Gombocz Zoltán, a világhírű finn-ugor nyelvész; a világhírű tudós Manninger Rezső, meg Róth Gyula, akiről Sopronban iskolát neveztek el... De erős vonala volt a líceumnak az erkölcsösség igénylése. A morális célkitűzések az intelektuálisak mellett mindig előtérben álltak. Kupi Béla püspök az iskola 375 éves fennállásakor mondta: „A líceum mindig erkölcsi személyiségek nevelésére törekedett. Mindig az volt az álma, vágya és kívánsága, hogy olyan embereket állítson a nemzet életébe, akik a földön járnak, de érzik az eget maguk felett” ... Ide tartozott a becsületességre, a munkaszeretetre, a család megbecsülésére, a szülők tiszteletére és a hazaszeretetre való nevelés. Ezért írta Berzsenyi Dániel, volt licista: „Mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs...” A nemzeti öntudatnak és hazaszeretetnek ápolója volt az iskola. De a türelmesség gyakorlása is hangsúlyt kapott. Bár az ellenreformáció türelmetlensége kétszer is elűzte az ev. lelkészeket és iskolamestereket, de a líceum mindig a tolerancia szellemét táplálta (társadalmi rétegződésben, másvallású gyermekek között, stb.) Mi volt az iskola sajátos szolgálata? Az iskolai évekről kiadott értesítők aláhúzzák, hogy a tantestület minden egyes tagja a hazafias, vallásos és erkölcsi érzésnek a tanuló ifjúság szívében való fejlesztése érdekében igyekezett megragadni minden kínálkozó alkalmat, hogy eleget tegyen az e tekintetben is reá háruló kötelességének. Tudták, hogy az „evangélikus öntudatnak” az ápolása a kötelező állami tanterv keretében az evangélikus középiskolákban egyházunk 1926-ban életbe léptetett utasítása szerint kötelező szolgálat és feladat. A líceum sajátos szolgálata ebből az evangélikus identitásból eredt, mely a hitnek templomából indul el és nyitottá, fogékonnyá tesz a kor kérdéseinek megismerésére, az előrevivő, haladó eszmék, ismeretek elsajátítására, mindezeknek az adott közösségi életbe való beépítésére és megélésére. Ha az 1948 óta Berzsenyi Gimnázium ismét evangélikus líceum kíván lenni, a mércét alacsonyabbra nem helyezheti, mert minden mély műveltségre fogékony, művészi szépre érzékeny, de döntő módon Isten-hitben szilárd és ebből fakadóan etikailag megalapozott ifjúságra van szükségünk ma. így tudjuk betölteni iskoláinkban is erkölcsi feladatainkat, melyekről Lackner Kristóf így írt: „Erkölcsi kötelesség az elődöktől átvett szellemi örökséget újabb szellemi kincsekkel gyarapítani, csak így lehetünk méltók az átvett hagyatékra.” (..Evangélikus Naptár") —Szimon János. Tanévnyitó a Soproni Evangélikus Gimnáziumban Egy ősi evangélikus iskola feltámadása.
