Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)
1991-04-01 / 2. szám
ERGS® VÁR 3. oldal Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ötvenéves jubileuma Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) ötven évvel ezelőtt, 1941. május 4-én alakult meg Clevelandban. Jelentősége kezdettől fogva abban volt, hogy egységbe foglalta az Amerikában, azaz az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyar híveket, lelkészeiket, s gyülekezeteiket. Nem volt senkinek soha nehézsége arra nézve, hogy hová forduljon, ha evangélikus egyházi ügyben akadt kérdése. S annak ellenére, hogy az egyháztest, amelybe az AMEK tartozott, ill. tartozik, háromszor változott már, igaz nevében esetenként csak egy-egy betűt vagy szót változtatva, mi mindig megmaradtunk annak az összefogó szervnek és kapocsnak, amelyre az alakulás alkalmával elköteleztük magunkat. 1941-ben a „United Lutheran Church in America” egyházban történt meg az alakulás, 1961-től négy egyház egyesülése folytán a „Lutheran Church in America (LCA)” egyházban, s 1988-tól újabb egyesülési folyamat következtében az „Evangelical Lutheran Church in America (ELCA)” egyházba tartozóan végezzük szolgálatunkat. A győzelmes Bárány Halálos földi harcon át A győzők fényes zászlaját Egy Bárány vitte s még viszi. Az emberszívnek lengeti. Nyakán még most is ott a heg, Ám azt ezernyi sok sereg Úgy nézi mint győzelmi jelt: Halálból rég életre kelt! Győzelme volt az áldozat: Sokakért szenvedett sokat. Mért ontott egykor drága vért? Az Istenért s az emberért? Alázat útján lett Vezér, Tisztéhez árnyék föl nem ér. Kereszt a trónja, így Király, Uralma vészt s időt kiáll. Emberszív, hallod? Hallod ezt? Diadalt kínál a kereszt. Kövesd a Bárányt, győzz, szeress! És verhetetlen béke lesz. Scholz László A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az amerikai magyar evangélikusok összefogása tulajdonképpen 1931-gyel kezdődött. Akkor alakult meg a Magyar Luther Szövetség. Ez a szervezet azonban nem bizonyult életképesnek. Alig négy éven belül meg is szűnt. A lelkigondozás körülményei azonban elkívánták, hogy legyen az amerikai magyar evangélikusoknak valamiféle összefogó szerve. Kellő előkészítés után jött aztán létre az AMEK. A hivatalos megalakulással párhuzamosan a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyházban templomszentelést ünnepeltek. Magyar gyülekezetekkel együtt besoroltunk az AMEK-be két vend evangélikus gyülekezetei is. Ezekben hetente tartottak magyarnyelvű Istentiszteleteket. Másfelől pedig szívesen mutatunk rá arra, hogy magyar gyülekezeteinkben a vend egyháztagok mind templomlátogatásban, mind adakozásban legpéldásabb híveink sorába tartoztak. Az AMEK ötven éves történetében nem merültek fel ellentétek vagy törések. Szerény kereteink között kérdéseinket mindig erőnk határainak tudatában igyekeztük megoldani. így viszonyultunk a magyar élet politikai vagy felekezetközi problémáihoz is, melyek tekintetében nemegyszer fájdalmakat is elviseltünk. Számunkra az volt fontos, hogy azokra a feladatokra összpontosuljunk, melyek közvetlenül tartoztak a mi missziós körünkbe. Ez a meglátás már a szervezés idején is és későbben is megnyilvánult, mert nem éltünk az alkalommal, vagy nem követeltük ki, hogy egyházkerületet alkossunk, hanem megelégedtünk a konferenciai jelleggel. Nem akartunk önálló, széleskörű adminisztrációt és erőnkön felüli anyagi áldozatokat igénylő egyháztestté válni, hanem önkéntes, egymást szeretettel támogató, hitünkön alapuló szervezetet tartottunk szükségesnek. Amikor a vezetésre főesperest, továbbá keleti és nyugati esperest választottunk, nem a tekintélyt kívántuk kiemelni, hanem inkább egyesülésünk egyházi jellegét hangsúlyoztuk ki. Most, az AMEK gyorsan és váratlanul ránkköszöntő alkonyával meg kell emlékezni arról a fontos tényről, hogy már jóval Konferenciánk megalakulása előtt, egészen a század elejéig visszamenően nagyon értékes munkát végeztek lelkészeink, akik a szétszórtan élő híveket összegyűjtve megszervezték, elindították a gyülekezetek életét. Szorgalmuk, egyéni áldozatuk minden dicséretet megérdemel. Ők voltak a hit lángjainak az élesztői, az éledő hit táplálói, szórvány gyülekezeteink megalapítói. Ezért volt 9 lelkészszel és 13 világi delegátussal 14 gyülekezetünk képviselve 1941. május 4-én, a megalakulás idején. De látható alkotások is igazolják munkájuk értékét. Ilyenek voltak a megépített templomok, Clevelandban az árvaház — mely az amerikai magyarság első szeretetintézménye volt! —, s még havonta megjelenő lapjuk is a tizes évek kezdetén már. Gyülekezeteink sokszor buzdultak fel, amikor hazai egyházunk vagy népünk sokféle fájdalmáról hallottak. Áldoztak minden hazafias célra, segélyt küldtek sokféle szeretetszolgálatra, bevándorlók idejöttét könnyítették meg. A jószándékot csak számbeli gyengeségünk korlátozta. Ilyen eset volt az, amikor tíz házhelynek megfelelő telek volt birtokunkban öregotthon felépítése céljára. Vissza kellett adnunk az ajándékozónak, mert nem volt emberünk arra a munkára, amit ilyen vállalkozás megkívánt volna. Lélekszámúnk megértéséhez elég ez a kép: Száz, előbb nagy-, majd csonkamagyarországi bevándorló között hazai számarány szerint 5-6 lehetett evangélikus. Amikor szétszóródtak Amerika 50 államába, Kanada 10 tartományába, volt közöttük olyan, aki német vagy tót evangélikus templom közelébe került, s ahol mint bevándorló társat szívesen fogadták. Még melegebb fogadtatásra talált, ha magyar református vagy római katolikus gyülekezet volt a közelben, főként, ha élettársa ehhez vagy ahhoz tartozott. Ugyanakkor meg nem talált magyar
