Erős Vár, 1991 (61. évfolyam, 1-6. szám)

1991-04-01 / 2. szám

ERGS® VÁR 3. oldal Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ötvenéves jubileuma Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia (AMEK) ötven évvel ez­előtt, 1941. május 4-én alakult meg Clevelandban. Jelentősége kezdettől fogva abban volt, hogy egységbe fog­lalta az Amerikában, azaz az Egyesült Államokban és Kanadában élő ma­gyar híveket, lelkészeiket, s gyülekeze­teiket. Nem volt senkinek soha nehéz­sége arra nézve, hogy hová forduljon, ha evangélikus egyházi ügyben akadt kérdése. S annak ellenére, hogy az egy­háztest, amelybe az AMEK tartozott, ill. tartozik, háromszor változott már, igaz nevében esetenként csak egy-egy betűt vagy szót változtatva, mi mindig megmaradtunk annak az összefogó szervnek és kapocsnak, amelyre az ala­kulás alkalmával elköteleztük magun­kat. 1941-ben a „United Lutheran Church in America” egyházban történt meg az alakulás, 1961-től négy egyház egyesülése folytán a „Lutheran Church in America (LCA)” egyházban, s 1988-tól újabb egyesülési folyamat következtében az „Evangelical Luthe­ran Church in America (ELCA)” egy­házba tartozóan végezzük szolgálatun­kat. A győzelmes Bárány Halálos földi harcon át A győzők fényes zászlaját Egy Bárány vitte s még viszi. Az emberszívnek lengeti. Nyakán még most is ott a heg, Ám azt ezernyi sok sereg Úgy nézi mint győzelmi jelt: Halálból rég életre kelt! Győzelme volt az áldozat: Sokakért szenvedett sokat. Mért ontott egykor drága vért? Az Istenért s az emberért? Alázat útján lett Vezér, Tisztéhez árnyék föl nem ér. Kereszt a trónja, így Király, Uralma vészt s időt kiáll. Emberszív, hallod? Hallod ezt? Diadalt kínál a kereszt. Kövesd a Bárányt, győzz, szeress! És verhetetlen béke lesz. Scholz László A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az amerikai magyar evangélikusok összefogása tulajdon­képpen 1931-gyel kezdődött. Akkor alakult meg a Magyar Luther Szövet­ség. Ez a szervezet azonban nem bizo­nyult életképesnek. Alig négy éven belül meg is szűnt. A lelkigondozás körülményei azonban elkívánták, hogy legyen az amerikai magyar evan­gélikusoknak valamiféle összefogó szerve. Kellő előkészítés után jött az­tán létre az AMEK. A hivatalos meg­alakulással párhuzamosan a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyházban templomszentelést ünnepeltek. Magyar gyülekezetekkel együtt be­soroltunk az AMEK-be két vend evangélikus gyülekezetei is. Ezekben hetente tartottak magyarnyelvű Isten­tiszteleteket. Másfelől pedig szívesen mutatunk rá arra, hogy magyar gyüle­kezeteinkben a vend egyháztagok mind templomlátogatásban, mind adakozásban legpéldásabb híveink sorába tartoztak. Az AMEK ötven éves történetében nem merültek fel ellentétek vagy töré­sek. Szerény kereteink között kérdé­seinket mindig erőnk határainak tuda­tában igyekeztük megoldani. így vi­szonyultunk a magyar élet politikai vagy felekezetközi problémáihoz is, melyek tekintetében nemegyszer fáj­dalmakat is elviseltünk. Számunkra az volt fontos, hogy azokra a felada­tokra összpontosuljunk, melyek köz­vetlenül tartoztak a mi missziós kö­rünkbe. Ez a meglátás már a szervezés ide­jén is és későbben is megnyilvánult, mert nem éltünk az alkalommal, vagy nem követeltük ki, hogy egyházkerüle­tet alkossunk, hanem megelégedtünk a konferenciai jelleggel. Nem akartunk önálló, széleskörű adminisztrációt és erőnkön felüli anyagi áldozatokat igénylő egyháztestté válni, hanem ön­kéntes, egymást szeretettel támogató, hitünkön alapuló szervezetet tartot­tunk szükségesnek. Amikor a vezetés­re főesperest, továbbá keleti és nyuga­ti esperest választottunk, nem a tekin­télyt kívántuk kiemelni, hanem inkább egyesülésünk egyházi jellegét hangsú­lyoztuk ki. Most, az AMEK gyorsan és váratla­nul ránkköszöntő alkonyával meg kell emlékezni arról a fontos tényről, hogy már jóval Konferenciánk meg­alakulása előtt, egészen a század elejé­ig visszamenően nagyon értékes mun­kát végeztek lelkészeink, akik a szét­szórtan élő híveket összegyűjtve meg­szervezték, elindították a gyülekezetek életét. Szorgalmuk, egyéni áldozatuk minden dicséretet megérdemel. Ők voltak a hit lángjainak az élesztői, az éledő hit táplálói, szórvány gyülekeze­teink megalapítói. Ezért volt 9 lelkész­szel és 13 világi delegátussal 14 gyüle­kezetünk képviselve 1941. május 4-én, a megalakulás idején. De látható alkotások is igazolják munkájuk értékét. Ilyenek voltak a megépített templomok, Clevelandban az árvaház — mely az amerikai ma­gyarság első szeretetintézménye volt! —, s még havonta megjelenő lapjuk is a tizes évek kezdetén már. Gyülekezete­ink sokszor buzdultak fel, amikor hazai egyházunk vagy népünk sokféle fájdalmáról hallottak. Áldoztak min­den hazafias célra, segélyt küldtek sok­féle szeretetszolgálatra, bevándorlók idejöttét könnyítették meg. A jószán­dékot csak számbeli gyengeségünk korlátozta. Ilyen eset volt az, amikor tíz házhelynek megfelelő telek volt bir­tokunkban öregotthon felépítése céljá­ra. Vissza kellett adnunk az ajándéko­zónak, mert nem volt emberünk arra a munkára, amit ilyen vállalkozás megkívánt volna. Lélekszámúnk megértéséhez elég ez a kép: Száz, előbb nagy-, majd csonka­magyarországi bevándorló között hazai számarány szerint 5-6 lehetett evangélikus. Amikor szétszóródtak Amerika 50 államába, Kanada 10 tar­tományába, volt közöttük olyan, aki német vagy tót evangélikus templom közelébe került, s ahol mint bevándor­ló társat szívesen fogadták. Még mele­gebb fogadtatásra talált, ha magyar református vagy római katolikus gyü­lekezet volt a közelben, főként, ha élet­társa ehhez vagy ahhoz tartozott. Ugyanakkor meg nem talált magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom