Erős Vár, 1990 (60. évfolyam, 1-6. szám)
1990-02-01 / 1-2. szám
6. oldal találkoztak, mint például a tanzániai nagygyűlésen és az imádság szerepéről, az imameghallgatások valóságáról, amire ez a bibliai vers jó lehetőséget nyújtott volna, nem igen lehetett szólni, mert az időt a Világszövetség átszervezésének a megtárgyalására kellett nagymértékben felhasználni. Találkozás a helyi egyházzal A hat évvel korábban tartott budapesti nagygyűlés egyik igen jó gyümölcsöket termő alkalma a gyülekezetek meglátogatása volt. 1984. július 29-én vasárnap, közel 120 magyarországi evangélikus templomban a világ sok országából egybesereglett igehirdetők prédikáltak, illetőleg üdvözölték a gyülekezetei, élvezték annak a vendéglátását, beszélgettek a lelkésszel, presbiterekkel és egyszerű egyháztagokkal, megismerhették azok életét, gondjait és örömeit. Ilyesmire alig volt alkalmuk az 1990. évi curitibai találkozó résztvevőinek. A 10 napig tartó közgyűlés első öt napját követő vasárnapon egy nagyszabású egyházi napot rendeztek Curitiba városában, amelyen a nagygyűlésre érkezettek mellett kb. 7000 brazíliai evangélikus is résztvett, akik autóbuszokon, magángépkocsikon, vagy más módon utaztak nagy távolságban lévő gyülekezeteikből erre a találkozóra, de a délután folyamán már siettek vissza, hiszen másnap dolgozniok kellett. Ennek a találkozónak a programja érdekes volt, de egymás megismerésére, beszélgetésre, barátságok kötésére nemigen kerülhetett sor. Hogy valamit megismerjenek a meszsziről jöttek a brazíliai evangélikusság egyházi életéből, egy sok szimbolikával terhelt élőképsorozat (ill. mozdulatművészeti számok) bemutatásával próbálták e célt elérni. Az ilyesmi lehet szép művészeti teljesítmény, de nem lesz olyan élménnyé, mint amikor az ember egy falusi vagy városi istentiszteleten résztvesz és eljut a hívek otthonába. A résztvevőkről Az Evangélikus Világszövetség VIII. Közgyűlésének a résztvevői a világ minden sarkából elindulva jutottak el Brazíliába. Mivel minden tagegyháznak legalább egy delegátusa volt és a nagyobb egyházak kiküldötteinek a száma nem volt arányban taglétszámukkal, nehogy többségükkel valamiképpen meghatározhassák a találkozó irányvonalát, az ún. „harmadik világ”-ból származó evangélikusok jelenléte igen szembetűnő volt, különösen abban az esetben, ha visszaemlékezünk arra, hogy az első — 1947-ben megrendezett — találkozón (a misszionáERÖS ® VÁR riusokat nem számítva) Afrikából egy delegátus sem vett részt a közgyűlésen, Dél-Amerikából egy, Ázsiából pedig hét kiküldött volt jelen. Ezen a nagygyűlésen a delegátusok több mint 40%-a nő volt és közel 20%-a fiatal (30 év alatti személy). A választásoknál arra törekedtek, hogy az új végrehajtóbizottság (ill. — új nevén — Tanács) összetétele is ilyen legyen és tagjai 50%ban Afrikából, Ázsiából és Közép-, valamint Dél-Amerikából származzanak. E kvóták előre való meghatározása — természetesen — nem segítette elő a demokratikus választási rendszer 100%-os végrehajtását, sem nem garantálta azt, hogy a hosszabb tapasztalattal rendelkezők kerüljenek be azokba a testületekbe, amelyek fontos határozatokat hoznak. A kb. 375 szavazásra jogosult résztvevő mellett, majdcsak ugyanennyi meghívott vendég és szakértő volt jelen a curitibai nagygyűlésen, és néhány száz résztvevőt jelentett a delegátusokat kísérő házastársak, valamint sajtómegbízottak száma is; így 1100-ra tehető a világgyűlésre eljöttek száma. A vendégekre gondolva megemlíthetjük a római katolikus, az anglikán, a keleti keresztyén egyházak és a zsidó felekezet, valamint az egyes hitvallások világszervezeteinek és az Egyházak Világtanácsa kiküldötteinek a jelenlétét, akik mind átadták a közgyűlés alkalmával köszöntésüket. A brazíliai testvéregyházak és polgári hatóságok, valamint a gyűlést vendégül látó helyi katolikus egyetem képviselői mellett a volt norvég miniszterelnöknő, Dr. Gro Harlem Brundtland asszony is eljutott a találkozóra és ott a teremtett világ megőrzésével kapcsolatos felelősségről beszélt. Talán jó, ha megemlítjük, hogy kik nem voltak jelen a nagygyűlésen: egy Hong Kong-i tagegyház delegátusai (ugyanis ez az egyház — teológiai okok miatt — nem tudta a „közösség” szó nagyölelésű értelmezését magáévá tenni!), de nem küldött delegátusokat a mexikói tagegyház sem — talán nem tartotta a világgyűlést gyülekezetei számára fontos eseménynek, talán tiltakozásul a „felszabadítási teológia” (amely a délamerikai evangélikus egyházakban csak kis szerepet játszik!) túlzottan előtérbe való helyezése miatt. Bár csak „együttműködő”, de nem tagegyházak, az izráeli zsidószármazásúakat egybegyűjtő evangélikus gyülekezetek, amelyek a budapesti nagygyűlésre kaptak meghívót, nem kaptak a curitíbaira (talán, hogy a jordániai — arabokat egybefogó — evangélikus egyház szerepe jelenlétük által ne csökkenjen), így az ő képviselőik sem jöttek Brazíliába. Bizonyára voltak más, kisebb csoportok, akiknek Curitibában kellett volna lenni, de nem küldtek képviselőt. Viszont megemlíthetünk egy pár evangélikus hátterű nem-tagegyházat, akik megfigyelőik révén jelen voltak. Ezek közé tartozott az amerikai Lutheránus Egyház-Missouri Zsinat nevű egyház, valamint testvéregyházai, továbbá az egyesült német (evangélikusokat és reformátusokat magukba foglaló) protestáns egyházak és mások (pl. a nagy argentínai némethátterű egyház). Eredmények Ha a Szentírást olvassuk, akkor megtudhatjuk, hogy Isten terveiben egyes események sokszor egészen más eredményekhez vezettek, mint amilyenekhez azok kigondolói el szerettek volna jutni. így az eredményekről most, néhány hónappal az Evangélikus Világszövetség VIII. Közgyűlése után nem tudunk sokat írni. Viszont elmondhatjuk, hogy mit hozott létre ez az összejövetel, azaz milyen örökséget hagyott a tagegyházakra és azokra, akiket a legközelebbi közgyűlésig a szervezet vezetésére elhívtak. Ha a megválasztott vezetőséget megemlítettem, el kell mondanom, hogy az — emberi számítás szerint — a következő esztendők munkáját azzal a teherrel kell, hogy kezdje, hogy megválasztásuk problematikus módon bonyolódott le. Mind a választásokat megelőző alkotmányváltoztatás, mind az elnök és a végrehajtóbizottság megválasztása — főleg emberi gyarlóság miatt — nem egészen úgy bonyolódott le, ahogy a „Robert’s Rules” elnevezésű szabálygyűjtemény megkövetelte volna. Azután elhatározta a közgyűlés, hogy — a hat év előtt tartott, budapesti közgyűléssel ellentétben — nem hoz egyes határozatokat (több mint 350-et hozott a VII. közgyűlés!), melyeket azután a megválasztott Végrehajtóbizottságnak meg kellene valósítani, hanem egy üzenettel fordul a tagegyházak és saját végrehajtóbizottsága, illetőleg tanácsa felé. Ennek a megszerkesztése meg is történt, megtárgyalására már csak kevés idő maradt és végleges szövegének az elfogadására a közgyűlésnek már nem is volt ideje. A főbb vonalak felől ugyan még szavaztak a Curitibába jött delegátusok, de a kinyomtatandó szöveg megállapítását egy bizottságra bízta a közgyűlés. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy valaki megkérdőjelezze: vájjon a kezébe kerülő okmány a részleteiben is visszatükrözi a világ evangélikus egyházainak többségét képviselő gyűlés véleményét? (Folytatás a 8. oldalon)
