Erős Vár, 1989 (59. évfolyam, 1-5. szám)
1989-12-01 / 5. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 178560) EROS VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 55. ÉVFOLYAM 1989. DECEMBER 6. SZÁM AJÁNDÉK „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában. ” Lukács ev. 2:10-11. Karácsony az ajándékozás ünnepe. Isten nagy ajándéka indítás lett egymás megajándékozására. Jó, ha gondolunk arra, hogy ajándékainkkal Isten szeretetére utalunk, abból adunk valamit tovább hozzátartozóinknak, a rászorulóknak. Hogy ezt karácsonykor és az év többi napján is megtehessük, szükséges, hogy Isten ajándékát előbb mi magunk elnyerjük. Minden ajándékozás, ez is, három lépésben történik. Az első az ajándék elkészítése, vagy megvásárlása. Isten ajándékozó tervét a maga idejében, csaknem kétezer éve, az előre meghatározott helyen, Betlehemben, Jézus születésével váltotta valóra. Isten hozzánk való jóakarata nem maradt érzés, gondolat, terv, ígéret, hanem megtestesült, alakot öltött: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta...” Jézus születése történelmi esemény, vele beteljesedett Isten ígérete és elkezdődött új szövetsége. Jézus születésének, működésének, halálának és feltámadásának történeti volta a róla való bizonyságtevésnek és a benne való hitnek biztos alapja. Isten ajándéka készen van minden ember számára. Ez nem egy ajándék a sok közül, hanem az egy szükséges, az üdvösség, vagyis bűnbocsánat, új élet és örök élet. A második lépés az, amikor az ajándékozó postán eljuttatja, vagy személyesen átadja ajándékát. Isten gondoskodott arról, hogy Jézusról és a benne kapott ajándékról az emberek tudomást szerezzenek. Az egész Biblia róla szól, mint aki el fog jönni, vagy, mint aki eljött. Mária és József előre kapott üzenetet, a pásztoroknak a szent éjszakán hangzott az örömhír és azóta szerte a világon hangzik az igehirdetés: „Ne féljetek, üdvözítő született nektek”. Ez az üzenet az ajándék lényegét is feltárja. A betlehemi angyalének szerint ez az Istennek adott dicsőség és az embernek ajándékozott békesség Isten jóakaratából. E kettő valósult meg Jézus születésében, földi működésében, főként pedig kereszthalálában. Érdemes számbavenni, Isten hány angyalt küldött hozzánk gyermekkorunktól kezdve, akik hirdették nekünk szóval és élettel a Jézusban kapott szabadítást és új életet. Isten még mindig hirdetteti örömhírét nekünk és alkalmat ad az ige olvasására és hallgatására. Azon is érdemes elgondolkozni, hogy hányszor maradtunk adósok az üdvözítő hír továbbadásával talán éppen karácsonykor. Törlesszük adósságunkat és adjuk az angyali hírt tovább: „Ne félj, nagy örömet hirdetek, Isten kegyelembe fogadott.” Az ajándékozás harmadik lépése az, amikor a megajándékozott átveszi, kibontja és használatba veszi az ajándékot. A pásztorok komolyan vették a hírt és így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen Betlehemig és nézzük meg, hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Űr!” A pásztorok megkeresték Jézust és meggyőződtek arról, hogy a hallott hír és a látottak megfelelnek egymásnak. El is mondták mindjárt a kapott üzenetet és visz-Gyermek születik nékünk ... és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos ... Békesség Fejedelme! (Ézs 9:5) szatérve dicsőítették és magasztalták Istent mindazért, amit hallottak és láttak. Az Isten ajándéka tehát a pásztoroknál célba ért. Részükről, mint megajándékozottak részéről, ez hitet kívánt. A hit az elfogadás „szerve”, mellyel a címzést, „nektek”, komolyan vesszük, az ajándékot örömmel fogadjuk és a minket eltöltő hálának hangot adunk. Mi is csak hit által fogadhatjuk el Isten ajándékát. Azzal a hittel, amely nyitott szívvel fogadja az örömhírt. Amelyet nem riaszt vissza a „csomagolás”, az istálló, a jászol, a pólya mai megfelelői, az egyház, az igehirdetés, az úrvacsora szegényes, emberi volta, melyekbe Jézus értünk beleköltözött. A hit meglátja a szegénységben a kin(Folytatás a 2. oldalon)
