Erős Vár, 1989 (59. évfolyam, 1-5. szám)
1989-08-01 / 3. szám
6. oldal ERÖS®VÁR Homokra épült élet A ház valamennyi ablaka a tengerre nézett. Látta, amikor vihar közeledett és végig szántott a vízen, hallotta, amikor a hullámok vad robajjal zúdultak neki a partnak, látta a fehér hajókat, amint úsztak a látóhatár félkörén, látta, amikor egy magányos vitorlás esténként a lenyugvó nap sugarain ringatódzott. Szép volt a ház. Ha ember arra tévedt, megcsodálta, talán még irigyelte is a gazdáját. Kié lehet? Ki vette a bátorságot, hogy ide a homokra építsen luxusnyaralót, amikor jól tudta erre mindenki, hogy a homok már egyszer betemetett itt várost, templomot, sírhalmokat. — Az én házam kősziklán áll — mondta a ház gazdája, akinek a vendége voltam. A homokot megkötőfüveket én hordtam ide, hogy gyökeret eresszenek a ház körül. Miközben beszélt, fáradtan a messzeségbe nézett. — Sok fáradságomba került — mondta. — Nem volt se éjjelem, se nappalom. Mindig csak a munka. Sok pénzemben van, sok átvirrasztott éjszakát áldoztam rá. Mi a véleménye erről a tengerre néző házról —fordult hirtelen felém. — Igazán szép. — Az. A kerevethez ment és ledőlt. Néztem sápadt arcát, behunyt szemét és azt a két mély barázdát, amelyek az orránál kezdődtek és elfutva a szája mellett, végighúzódtak az ajkán. — Nézze, hogy változik a tenger színe. Mindig olyan, amilyen az égbolt — mondta behunyt szemmel. — Igen, valóban olyan. Most haragosan mélykék. Nem figyelt rám. Mintha magának beszélne, így folytatta: — Nem mindenkinek van ilyen háza. Csak egyeseknek, akik nem herdálják el a pénzüket. — Úgy tudom, már van két másik nyaralója is. Kellett ez a harmadik? Megérte a sok munkát, fáradságot? Kellett igazán ez a harmadik? — A régiek már nem elég modernek, sok minden hiányzik belőlük. De ez igen! Tetszik magának ez a tengerre néző ház? — kérdezte megint konokul ismételgetve a kérdést. — Tetszik. Nagyon szép. De azt hiszem a régiben is boldog lehet az ember, ha nem is összkomfortos. * * * — Valami nem tetszik nekem apádon, mondtam barátomnak. Állandóan fáradt, nincs más gondolata csak a ház. Mindig visszatér hozzá, mintha megbabonázta volna, mintha átok ülne rajta. Nem tud tőle szabadulni. Benne van az idegeiben, a gondolataiban, mintha az egész ember beleépült volna abba a házba. Orvoshoz kellene vinni. Ez a tengerre néző ház elvett tőle sok mindent. A vidámságát, a mosolyát, a gondtalanságát, az apró örömeit és hiába áll itt a homoktetőn egész oldalát a tengernek fordítva, nem ad nyugalmat, nem ad békét. Apád nem a régi. A régi énje valahol ott van, ahol a ház alapköve. Mélyen, a homok alatt. De a homok csalóka. Betemet várost, templomot, fákat, embereket és lelkeket, még luxusnyaralókat is. Késő éjszakáig beszélgettünk. Másnap elutaztam. Amikor a homokos úton lefelé mentem, mégegyszer visszanéztem a tengerre néző házra. Az ablakai nyitva voltak, beáramlott rajtuk a tengeri levegő. Magam előtt láttam a férfit, aki éjjel-nappal dolgozott, hogy ez megépüljön és most talán ott fekszik a kereveten, fáradtan, sápadtan, behunyt szemmel, kedvetlenül. Két esztendő múlt el azóta, hogy ott jártam. Dél-Afrikából küldött közben egy lapot, egy másikat meg Japánból. Tegnap levelet kaptam a leányától. Hosszú levél volt. ...Amikor itt voltál — kezdődik a levél — már észrevetted rajta a változást. Nyugtalanná vált. Nem tudott pihenni. Tovább is dolgozott, mint egy megszállott. Rakta a pénzt a bankba. A nyáron anyánk váratlanul elköltözött a városi házunkból. Pontos okát ma sem tudjuk, de se nő, se férfi nem játszott szerepet az életükben. Mi gyermekek, hol anyánkat, hol apánkat látogattuk ezen a nyáron. A családi házban apánk lakott egyedül. Világéletében kemény ember volt. De a magány erősebb volt nála. Legyőzte, gyenge volt. Nem bírta elviselni, nem tudott vele megbirkózni: fáradt volt benne a lélek. Vasárnap megígértem, hogy kimegyek a tengerre néző házba. Amikor a lakáshoz értem, mindent zárva találtam. Saját kulcsommal mentem hát be. A ház üres volt. Felmentem az emeleti szobába. Benyitottam. Apám holtan feküdt az ágyon. Eladtuk a családi házat, el a házat, melynek ablakai a tengerre néznek és a másik kettőt is. Anyánk megtartotta újonnan választott lakását. Ami történt, azon változtatni már nem lehetett. Anyám és mi soha ilyen közel nem kerültünk életünk folyamán egymáshoz, mint most. Egy halál árán? Talán ez volt a megoldás. Ki tudja? * * * Kezemből kihullik a levél. Gondolataim ott járnak a házban, amelynek ablakai a tengerre néznek. Enyhe szél lengedez. Hajladoznak a meggyökeresedett füvek a ház körül. Az ablakok zárva vannak. Az a magányos vitorlás ott ring a búcsúzó nap sugarain. Nem kormányozza senki. — Az én házam kősziklára épült — mintha hallanám az ismerős hangot. — Homokra — mondom magamban és lehajolok, hogy felvegyem a kezemből kihullott levelet. Gyarmathy Irén SZOVJETUNIÓ • A belsőázsiai német ev. gyülekezetek adminisztrátorát, Harald Kalnins lett esperest püspökké szentelték s a szétszórt gyülekezetek együttesét egyházkerületi rangúnak tekintik. Kalnins püspököt tartják a huszas évek végén felszámolt oroszországi ev. egyház utolsó püspöke — hatvanévvel későbbi — utódjának. • Megengedik, hogy Amerikából bárki Bibliát, Talmudot kaphasson ajándékba. Kompjutert és VCR-t is szabad elfogadni. AUSZTRÁLIA • Tervbevették az adelaidei ev. egyházi központ újjászervezését, mellyel egytető alá kerül a püspöki hivatallal valamennyi országos ügyosztály, a könyvkiadás és a nyomda, s talán még a Délausztrália Egyházkerület irodái is. • A Hong-Kongi Ev. Egyház rövidesen ev. lelkészeket bocsát ki a kínai kolóniában való szolgálatra. Csak az újdélvelszi Sydneyben 200,000 a kínai lakosok száma. ÉVI 6 DOLLÁR az Erős Vár előfizetési díja. Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, vagy 10 kanadai dollár.
