Erős Vár, 1989 (59. évfolyam, 1-5. szám)
1989-02-04 / 1. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 1785C AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 55. ÉVFOLYAM 1989. ÁPRILIS 2. SZÁM HIT ÉS LÁTÁS Jézus így szólt Tamáshoz: „Mivel láttál engem, hittél Boldogok, akik nem láttak és hisznek” (János 20.29.) Ezeket a szavakat a feltámadott Jézus a Tamással való találkozásakor mondja, mintegy levont tanulságképpen. Kétszer is egymás mellett áll benne a látás és a hit. Ezzel Tamás korábbi kijelentésére utal, mellyel tanítványtársai húsvéti örömhírét fogadta, s a lényege ez: Hiszem, ha látom! E magatartása alapján vált Tamás a kételkedés és hitetlenség megszemélyesítőjévé, s mint ilyen, sokak számára rokonszenvessé. A kételkedő Tamásban valóban sokan magunkra ismerhetünk, de története a mi hitrejutásunkért íratott meg Jézus zárószava szerint. Jézus elfogatása és keresztrefeszítése többszöri előjelzése ellenére súlyos válságot okozott a tanítványok életében. Az történt, amit Jézus szintén előre jelzett: „ Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai” (Mt 26:31). A feltámadott Jézusnak újra kell gyűjtenie őket és meggyógyítania hitük sebeit. Ebben a pásztori szeretetben külön részesül Tamás, mint egy nehéz eset. Valóban az volt. Mint finom műszer érzékelte a várható veszélyt, vagy a bizonytalanságot. Jézus halála számára mind a kettőt jelentette és zavart, csalódást okozott neki. Tamás így válik a hitükben sérült, csalódott keresztyének előképévé. Ahogy Tamásnak, úgy minden szárnyaszegett tanítványnak el kell jutnia nagypéntek sötétségéből húsvét világosságára. Az árvaság, a félelem és fájdalom állapotából az élő és győztes Krisztussal való közösségre. Tanítványtársai örömmel újságolták Tamásnak: „Láttuk az Urat”. Ezt a hírt Tamás szomorúságába süllyedve, kételkedve és bizonyos fölénnyel fogadja: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. ” Ez a magatartás rokonszenvesnek tűnhet, de ami bizonyos területeken elengedhetetlen, az ebben az esetben téves módszer. Lelki görcs, hitbeli sérülés ugyanis a bizalom, a hit által oldódik, gyógyul és nem kézzelfogható bizonyítékok által. A hit lényege a bizalom, amit Istennek küldöttei és üzenete komolyanvételével előlegezünk. A hit válasz, melylyel Isten felénk nyújtott mentő kezét megragadjuk, szavának engedelmeskedünk. Hitünk nem nélkülözi a tényeket. A feltámadott Jézusról szemtanúk tesznek bizonyságot. Hitünk azonban több, mint a tények tudomásulvétele, ismeretek elsajátítása; nem csupán az érzékelés és értelem körébe tartozik, hanem egész emberségünket magába foglalja, amit a Biblia szívnek nevez. A szív valaki iránt csak bizalommal nyílik meg. A bizalmat Isten szava iránt tapasztalat követi, mely tovább növeli hitünket. Tamás esetében a látásra és tapintásra és sok ember esetében az értelemre, a természettudományos gondolkozásra való hivatkozás a hittel szemben tévedésen alapul, vagy kibúvó az Isten hívásának való engedés alól. Tamás történetének döntő fordulata azzal következik be, hogy hitetlenkedő kijelentése ellenére keresi a tanítványi közösséget, együtt van a többiekkel, amikor a következő vasárnap újból megjelenik közöttük Jézus. így adódott alkalma a feltámadott Jézussal való találkozásra, melyet a képen látható szobor-részlet (Ernst Barlach, Viszontlátás: Krisztus és Tamás) ábrázol. Jézus ismerte és komolyan vette Tamás kételkedését. Látta hitének sebét és meggyógyította. Nem tudjuk, hogy Tamás élt-e Jézus ajánlatával és megtapintotta-e Jézus kezét, oldalát, de hogy nem az gyógyította meg, az biztos. Tamás ugyanis nem Jézus feltámadásának tényét állapítja meg a látottak és az esetleges tapintás által, hanem szívét nyitja meg Jézus előtt, melyből a legszebb vallomás fakad fel: „Én Uram és én Istenem!” Jézus szeretetének és hűségének fénye beáradt Tamás szívébe s kiűzte a kételyt, gőgöt, árvaságot.
