Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-10-01 / 4. szám
EROS® VÁR 3. oldal Mit várok a Fasori Evangélikus (Legutóbb hoztuk a Lelkipásztor 1988. júniusi számában megjelent tanulmány bevezető részét, mely nyilvánosságra hozta a Fasori Gimnázium 1952-ben történt megszüntetése hátterét és igazi okait. Az alábbiakban a szerző a jövőre ismét meginduló iskolával kapcsolatos néhány alapvető követelményt körvonalaz.) MIT VÁROK A GIMNÁZIUMTÓL? 1. Magas színvonalat. Nem kell bizonyítani, hogy egy közepes, vagy átlagosnál gyengébb színvonalú iskoláért nem érdemes áldozatot hozni. Az oktatás magas szintjére kötelez a név, a hagyomány is. Természetes, hogy ezzel nem mondok újat, csak éppen rögzíteni szeretném az általános elvárásokat. Azt is tudom, hogy erről kell a legkevesebbet beszélnem. A volt tanári karból az élők, akik erejükhöz „Az egyházak helyzete Magyarországon” — volt a témája egy négynapos szimpóziumnak, melyre egy csoport magyar és magyarul beszélő történész, szociológus és teológus gyűlt össze Oslóban augusztus végén. Balta Bálint berlini szociológia-professzor a magyarországi társadalmi reformokról szólt, s azoknak az egyházakra vonatkozó következményeiről. Pósfay György egyháztörténész (Genf) a magyar egyháztörténet néhány olyan pontját tárgyalta, melyek jelentőséggel bírnak a jelen helyzet megértésére. A vallásszociokS- giai kutatás feladatairól és lehetőségeiről a bécsi római katolikus egyházszociológiai intézet vezetője, András Imre tartott előadást, a magyar kommunista párt egyházpolitikájának fejlődését pedig John V. Eibner magyarul is beszélő amerikai kutató (London) világította meg. Az Evangélikus Világszövetség strasbourgi ökumenikus kutatóintézetének volt igazgatója, Fajta Vilmos professzor (Alingsás, Svédország) az utóbbi hét év magyarországi keresztény-marxista dialógusait értékelte. Nem volt egyöntetű válasz arra a kérdésre, hogy az egyházak jelenlegi helyzete vájjon „követendő példává" lehet-e a többi szocialista ország számára, vagy pedig inkább „a szabály alól való kivételnek” tekintendő. De egyetértettek a résztvevők abban, hogy a jelen helyzet fontos feladatokat rejt magában a magyarországi egyházak számára, s hogy külföldi magyar kutatók és szakértők, ki-ki a maga területén, kutatásaik eredményeivel segíthetik hozzá a magyarországi egyházakat ahhoz, hogy integritásukat és identitásukat megőrizzék (vagy: visszanyerjék). A szimpózium ülésein Terray László norvégjai evangélikus lelkész elnökölt, s megtartását az Euromedier nevű oslói keresztény médiatársaság tette lehetővé. képest egy átmeneti időre reaktiválódnak, a szakmai színvonal átadásának és további biztosításának is várt letéteményesei. S megnyugtatónak látszik e tekintetben az is, ahogyan az állások betöltésénél a megfelelő szakmai színvonal elérése biztosítottnak látszik: két nyelv ismerete, amelyek a világ szakirodaimának figyelését teszik lehetővé, lehetőleg doktori cím vagy megszerzésére elkötelezés, és pályázat, amelyik során a legmegfelelőbb jelölt kerülhet katedrára. Ezekben a remélt erőfeszítésekben ott kell lennie többi egykori középiskolánk értékes hagyományainak, színvonalának, igényességének is. 2. Várom a gimnáziumtól egy tudatos hitű evangélikus értelmiségi réteg nevelését. Ezzel ellene mondok a régi egyházi gimnáziumok egyik hagyományának, amelyikre sokan büszkén hivatkoznak, s amelyik éppen a fasori gimnáziumban is markánsan jelentkezett: a liberális szellemnek, amelyik betöltötte. Ha régen meg is engedhettük ezt magunknak, ma ez nem lehet cél. Bizonyára jobb volt valamiféle álszent, módszereiben inkvizíciós szellemnél. A kényszerzubbony kényszere sem lehet ugyancsak ma sem cél. De evangélikus egyházi gimnáziumban nevelni csak úgy van értelme, ha az ott nevelődő ifjúságot kitesszük olyan hatásnak, amelyik hitre indít, tudatos keresztyénné nevel. Legalábbis megtesszük azt, ami ebből a mi feladatunk. Nem a gimnáziumtól várom, hogy ennek a feladatnak egyetlen letéteményese legyen. Gimnázium nélkül is jutottak tudatos hitre fiatalok gyülekezeti ifjúsági munkában, egyéb alkalmakon megérintve. Mégis, úgy érzem, a magát a múltban buszként értelmiségi egyháznak valló egyházunk lassan az értelmiségét veszítette el. A konfirmáció után a legtöbb gyülekezetben a fiatalok nagyon kis hányadát értük el évtizedeken át, legkevésbé talán a továbbtanulókat, hiszen egyetlen állami gimnáziumban sincs hitoktatás. S ha szerény méretekben is, de a többi egyházban mégiscsak nevelődött egy értelmiségi réteg, amelyik egy életen át hordozza az egyházi gimnáziumból hozott hatásokat. Nem lehet egymás ellen kijátszani a gyülekezeti ifjúsági munkát és a gimnáziumot, de helyettesíteni sem egymással. Nagyon kevésnek érzem a gimnáziummal kapcsolatban egyházi oldalról már megfogalmazott célt, hogy t.i. „a gimnázium felállításával a Magyarországi Evangélikus Egyház hozzá kíván járulni a Gimnáziumtól? magyar kultúrához, azáltal, hogy jól képzett fiatalokat ad a magyar közművelődésnek”. Ez, a kultúrprotestantizmust felidéző cél is nagyon kevés és semmiképpen nem egyházi így. Nem tagadom, hogy volt is, és természetesen lesz is ilyen, a közművelődést gazdagító hatása is. Ahogyan ott volt a múltban, magától értődő természetességgel lesz ott a jövőben is. De ha csak ez lenne a cél, akkor ezért megint csak nem érdemes egyházi gimnáziumot fenntartani. Ez a cél csak másodlagos, ha természetes is, de mintegy mellékhatás. Örömmel fogadom és vállalom ezt is. De ha csak ezt tűzzük ki célul, ami minden állami középiskola magától értődő célja, akkor mi éppen a lényeget veszítjük el. Azt, ami miatt nem állami, hanem egyházi, ezen belül éppen evangélikus a gimnázium. Egy evangélikus gimnázium fő célja csak egyházi lehet: tudatos hitű evangélikus értelmiség nevelése. Az értelmiség szóban önmagában is benne van a jelzett közművelődési cél. S ha az ott tanulókat magas színvonalon fogjuk képezni ismét, ezzel valóban hozzájárulunk a magyar, sőt az egyetemes kultúrához. De egyházi iskolánál itt megállni nem lehet. A gimnáziumban majd nevelődő értelmiségre úgy gondolok reménységgel, hogy az egyházát, hitét, Istenét belülről vállaló emberekből is fog állni. Magától értődő számomra, hogy e cél elérésében mindenféle kényszert, kényszerítő erőt, erőszakos ráhatást elutasítok. A döntés belső szabadsága a diákoknak is joga kell hogy legyen, egyéni ügye, lelkiismereti kérdése. És természetes, hogy a hit elleni döntés annak kinyilvánításával együtt sem kizáró ok az iskolából! Ilyen értelemben az említett és emlegetett liberalizmus szellemét vállalom. De mulasztásnak, éppen ezért bűnnek tartanám, ha egyházunknak a gimnáziumban nevelődő fiataljaira nem Urunk missziói parancsának elkötelező feladatával néznénk: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet...” (Mt 28:19). És ez minden egyházi tevékenység elsődleges célja, így a gimnáziumban sem állhat majd a sokadik helyen, esetleg rejtve vagy egyáltalán nem megfogalmazottan. Ne szégyelljük kimondani, és mintegy mellékest becsempészni titokban az újranyíló gimnázium céljai közé. Minden más, ha mégoly fontos is, csak ráadás és többlet. Társadalmunknak is így teszünk a legtöbbet. Túlságosan pragmatikusnak érzem azt a másik, ugyancsak már magas egyházi
