Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-06-01 / 2. szám
EROS® VÁR 3. oldal ANGYALI ÜZENET olyan büszkék voltak orvos-komájukra, mint kis fiúkra. * A Rima völgyében ennek az esetnek a fordítottja történt. Egyik érdekelt tanító barátom így mesélte el: A tanító barátomnál hat év alatt 3 fiú gyermek született, az egész falu gyönyörködött bennük. A szomszédságban lakott egy fiatal házaspár a szülőkkel, 100 holdas birtokon gazdálkodtak. A fiatalaszszonyra, aki szintén egyetlen egyerek volt, szüleitől még 80 hold várt. Minden volt, csak örökös nem. Négy évi házasság után sem kelepelt házuk felett a gólya. Hiába volt a közeli orvos biztatása, tanácsa és kezelése, csak nem mutatkozott az örökös. Juliska, a fiatal asszony, aki szomszédságban lakott, és majdnem mindennapos volt a tanítóék lakásán, megkérte a tanítót, vigye el őket Pestre a klinikára, s ott vizsgáltassa meg mindkettejüket, miért nincs gyermekük, mikor úgy szeretik egymást. A vizsgálat megállapította, hogy Juliska teljesen alkalmas az anyaságra, de férje, Pista, sohasem lehet édesapa... Ebbe a fiatalok beletörődtek, de nem úgy ám az öregek! Hát a 180 hold földet majd a rokonok fogják örökölni? Juliska édesanyja gondolt egy merészet. Feketébe öltözve ment el a tanítóhoz akkor, amikor annak felesége Szliács fürdőn egészségügyi látogatóban volt egy hónapra. így kezdte a mondókáját: „Tanító úr! Senki sem segíthet más rajtunk, csak a tanító úr! Juliska is szereti a tanító urat, tanító úr is Juliskánkat, hiszen itt nőtt fel a szeme előtt. Azért jöttünk, hogy megkérjük: segítsen Juliskán. Intézze most úgy a dolgot, hogy Juliskának kisbabája szülessék a tanító úrtól, olyan gyönyörű fiú, mint a tanító úr fia.” A tanító természetesen nem vállalta a feladatot, de megoldotta másként. Örökbe fogadtatta a fiatalokkal egyik meghalt tanítócsalád négy éves leányát és hat éves fiát. Tisztességgel felnevelték őket, és szégyen nélkül is meg volt a boldogság. Egyed Aladár Keresem Ferenczy Józsefet és Károlyt, akiktől az utolsó életjelem 1947. március 23-ról, Ausztriából, a brit megszállási övezetbe eső Frohleitenből, Stájerországból van (postafiók 35). Kolozsvárott tagjai voltak a Dévai Bíró Mátyás cserkészcsapatnak. Gyakorló evangélikusok voltak. Keresi őket volt cserkészparancsnokuk. Összekötő: Szépfalusi István lelkész, A—1060 Wien, Capistrangasse 2/15. (Ausztria). Abban az évben olyan esemény történt a neves festőművész életében, amely nemcsak megrázta, hanem megváltoztatta, új emberré tette. Tárlatvezetőnk az alábbi történetet mondta el az Angyali üzenet című híres flandriai festményről. A művész paraszti sorból indult el, szülei életerejét, életigenlését örökölte. Már mint gyermek elvágyódott kis falujából, hívta a város, a kaland, az ismeretlenség. így iskolái elvégzése után elindult a városba, hogy valami kereset után nézzen. így jutott el a nagy kikötővárosba, ahol kezdetben kirakodó munkás lett és szinte az utcán élt. És ez így ment volna tovább, ha egyik este nem találkozik a matrózcsárdában korának egy nagy festőjével, aki műve befejezéséhez egy női portrét keresett, és benézett a kocsmába. A fiatalember éppen egy asztalon állt, és a fehér falra fekete szénnel rajzolt, a részeg férfiak és nők hangos viháncolása, buzdítása közben. Az idős mester rögtön felismerte az ifiú zsenialitását, tehetségét. Elvegyült a tömegben és késő éjszakáig beszélgetett a fiúval, hogy hagyja abba ezt az életmódot, legyen az ő tanítványa. Két esztendeig szorgalmas tanítvány volt, ezalatt az idő alatt nem látták kocsmában, rosszhírű lebujokban. De a mester váratlanul meghalt és a fiú nem sokkal utána megint járta a kocsmákat, élte méltatlan életét, volt rá pénze, festményeiből. Ebben az időben ismerte meg Máriát, aki akkor volt 18 éves, arca az ártatlanok tisztaságát sugározta, aranyszőke haját összefonva hordta, mozgása, mint a gazelláé, szemében egy fiatal őz meleg barnasága volt. Ezek a szemek vitték rá, hogy udvaroljon neki, illő gyengéden, szelíden. És amikor a felesége lett, úgy érezte, nincsen boldogabb férfi nála az egész országban. Múltak az évek és előző életvitelének emlékei időnként fel-feltámadtak és benne lobogtak továbbra is. Mária csak féken tartotta, de végérvényesen kioltani nem tudta azokat. Mária észrevette ezt és szemében sökszor kialudt a boldogság fénye. Szívének heves dobbanása, szerelme még a férjéé voltak, gyermeki hittel imádkozott érte. Úgy látszott hiába. Mert a férfi szégyenletes dolgokat művelt, úgy, mint régen és nem egyszer az egész részeg kompániát felhozta kis lakásukba. Mária, aki a szíve alatt megmozdult élet csodájára figyelt, megrémült a műteremben tombolok hangoskodásától. De ilyen éjszakák után sem szólt férjének, sőt ha lehet, még csendesebb lett, s csak néha remegett a keze a belső felindulástól. Mária szerelmük gyümölcsét szíve alatt hordva a nyolcadik hónapban volt, amikor a férje megint későn jött haza és éjszakai társaságával a műteremben dorbézolt továbbra is. A hajnal már ott toporgott a láthatáron, amikor elmentek. Mária ülve virrasztóit, jobb keze a szívén, a bal ölében volt, mintha védeni akarná születendő gyermekét. így ült imádkozva, amíg a ház elcsendesedett. Fejét párnájára hajtotta, de aludni nem tudott. Felkelt hát, és lement a konyhába, hogy rendet tegyen. De amikor leért, látta, hogy még túl korán van. Leült hát a székre, fejét kissé előre hajtotta, mintha valamit hallgatna. Ebben a pillanatban lépett be a férje. A haja az arcába hullva, tekintete üres volt. Valami durvaságot akart mondani, de akkor valami furcsát érzett. Egész testét forróság öntötte el, és olyan fényesség vette körül, hogy megrémült. Egyszerre egy gyermekkori emléke kelt életre az angyalról, aki Szűz Máriának azt mondta: áldott vagy te az asszonyok között! A művészt remegés fogta el. Az aszszonyt nézte, megszentelt testét, amely az élet csodáját hordozta alázatban, békén. Nézte az asszonyt, aztán odament és nagy szeretettel átölelte. Az pedig nem csodálkozott, nem ijedt meg és amikor férje arra kérte, ne mozduljon ebből a helyzetből, úgy tett. Az pedig lerohant a műtermébe, állvánnyal, festékkel tért vissza és lázas gyorsasággal festeni kezdett. Élete remekművét festette akkor meg, amelynek azt a címet adta: „angyali üzenet És ettől a naptól kezdve megváltozott, új ember lett. Gyarmathy Irén
