Erős Vár, 1988 (58. évfolyam, 1-5. szám)
1988-02-01 / 1. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO EROS VÄR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 54. ÉVFOLYAM 1988. FEBRUÁR 1. SZÁM HM BÖJTI UTÓN ^4® És mikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, csupán a tizenkét tanítványt vette magához, és útközben ezt mondta nekik: íme, felmegyünk Jeruzsálembe és az Ember Fiát a papi fejedelmek és írástudók kezébe adják és halálra ítélik; és kiszolgáltatják őt a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad. (Mt 20:17—19) EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK egyik legjellegzetesebb időszaka: a böjt. Amikor ezt a szót kimondjuk, a legtöbb keresztyén ember szívében akaratlanul is komor érzések ébrednek. Hiszen a böjt időszakában megszólaló ige szenvedésről és halálról beszél. Az ige fényében elindul újra Krisztus arra a nagyon nehéz és fájdalmas útra, mely végül a nagypénteki kereszt-Túrmezei Erzsébet: TAVASZI ÁRADÁS Nem, aki árva, nem, akit kifosztott az élet, nem, aki másutt nem lel menedéket, nem, akit aggá gyötörtek a gondok... Krisztust szolgálni az induljon el, aki boldog. Akinek boldogsága egyre nő, s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér. Elindul adni Ad és vissza nem kér. Szolgál. Kicsinek, nagynak, mindenütt, mindenkinek. Bérre, hálára nem vár. Alázatosan fölfelé tekint, ha itt is, ott is fölragyog egy szempár. Tavasz fuvall a hófödött hegyekre, s a megáradt folyó ha partot átlép, tudjuk mi mind: nem is lehet másképp. Ha Krisztus fénylő Napja rámosolygott, adni, szolgálni így indul el az, aki boldog. halálhoz vezetett. Ami ezen az úton vele történik, az valóban nem tud semmi vigasztaló, vidámító érzést ébreszteni a legtöbb keresztyén ember szívében. Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy nem érti a böjt igazi üzenetét az a keresztyén ember, aki csak a fájdalmas és szomorú hangot hallja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a böjti út nem nagypéntekkel ér véget, hanem húsvéttal. Isten munkájának a célja nem a halál, hanem a diadalmas élet! Isten nem a sírba fektetett Krisztushoz akar elvezetni, ahol Mária Magdalénával a gyász fájdalmas könynyeit hullatjuk, hanem a halálból feltámadott és élő Krisztust akarja megmutatni, aki mellett a felszabadult tiszta öröm töltheti el a szívünket. AZ IS IGAZ, HOGY A BÖJT ÚTJA szomorúsággal kezdődik és erre a szomorúságra minden keresztyén embernek szüksége van. Krisztus szenvedése minden bibliaolvasó ember számára nagyon igazságtalan szenvedésnek látszik. Ha valaki, akkor Krisztus igazán nem érdemelte meg! Ha valaki jó volt hozzánk és a tiszta szeretet melegével közeledett hozzánk, akkor az Ő volt. S ha valaki sokat szenvedett a meg nem értéstől, a gyűlölettől, akkor az is O volt. Azt mondjuk, hogy az ige olyan mint a tükör, melyben az ember önmagát láthatja meg. Az a kép, mely a böjti tükörben áll elénk, valóban csak szomorúságot ébreszthet bennünk. Az az ember, mely itt lesz láthatóvá a Krisztussal szembeni magatartásában, nem sok örömet tud ébreszteni bennünk, de annál több szomorúságot. A böjti úton Isten azt az embert akarja megmutatni. Amikor 1988-ban mi is elindulunk a böjti úton, Isten szeretné, ha ezen az úton Krisztus mellett, most újra meg tudnánk magunkat ismerni. Talán az évszámot kell külön is kihangsúlyozni. 1988! Nem az a lényeges, hogy akkor kik és mit tettek vele, hanem az, hogy ma, mi bibliaolvasók és magukat keresztyéneknek nevezők, mit látunk meg önmagunkból ezen az úton a Krisztus mellett. Ha most nagyon őszinték tudnánk lenni, akkor nagyon sokat lehetne és kellene önmagunkról mondanunk. De azért tegyünk fel egy-két kérdést önmagunknak. Tudjuk-e Krisztus szeretetét meghálálni azzal, hogy ugyanolyan szíves segítő készséggel élünk embertársaink között, amint Ő tette? Tudunk-e olyan feltétel nélkül megbocsátani egymásnak, ahogyan azt Ő követeli tőlünk? Tudunk-e egyáltalán szeretni? NÉZZÜNK CSAK SZEMBE EZEKKEL A KÉRDÉSEKKEL őszintén és akkor bizony meg fogjuk látni, hogy a Krisztus mellett nekünk is megvan okunk a szomorúságra. De miért kell elszomorodnunk? Azért, hogy eb-
