Erős Vár, 1987 (57. évfolyam, 1-5. szám)
1987-10-01 / 4. szám
ERŐS® VÁR 5. oldal ,, Ha igaz, hogy Isten örök, megingathatatlan akarata és bölcsessége teremt és semmisít meg mindent, akkor ez megsemmisíti és széjjeltöri az emberi szempontok szerinti szabad cselekvést és szabad akaratot. ” Az emberben két erő küzd egymással: a jó és a gonosz, az Isten és a Sátán, tehát le kell győzni a rosszat, mert csak úgy igazulhat az ember, de ez nem az ő érdeme, mert ,,egyedül hit által igazulunk meg”, és ezt a hitet Isten ingyen kegyelemből adja. Vagyis nincs szükség közvetítőkre közte és teremtményei között. A magát megalázó, emberi formát felvett és kereszthalált halt Fiú az egyetlen közvetítő, aki elvette a világ bűneit. Ugyancsak tagadja a pápa csalatkozhatatlanságát, elveti a szentek köz-Túrmezei Erzsébet Október 31 után Vitára senki sem jelentkezik De a tételek világgá repülnek, mint fészekhagyó madarak. Már nyomtatott lapon suhannak, most még latinul, holnap németül, azután mindenféle nyelven. S a wittenbergi szerzetes, teológia tudós doktora, döbbenve nézi röptűket. ,Jstenem, Istenem! Ha Te játékot akarsz kezdeni szegény szolgáddal, énvelem, Temagadért cselekedd egyedül! S oltalmazz, bele ne keverjem tulajdon bölcsességemet!” A tételmadarak suhanó röptét megállítani többé nem lehet. Luther lázasan írni kezdi hát tételeinek magyarázatát: „Az egyház reformációra szorul. És az nemcsak a pápák dolga, hanem az egész nagyvilágé, s méginkább magáé az Istené. Mikor jön el, Ő tudja egyedül. ” És mélyet sóhajt: Bár ma kezdené! Bár ma virradna boldog hajnala! Nem sejti még, hogy amit várva vár, Isten már el is kezdte — általa. benjáró szerepét, és minden tanítást, mely a Szentírással ellenkezik. A szentségek közül kizárólag a Keresztséget és az Úrvacsorát fogadja el. Az Űrvacsora szerinte nem egyszerűen „emlékvacsora”, hanem Krisztus személyes jelenléte a szent jegyekben mindenki számára, akár hívő, akár hitetlen. (Ezért figyelmeztet Pál apostol: „Próbálja meg tehát az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivel nem becsüli meg az Úr testét.” (lKor 11:28-29.) — A szerk.) Ez a kegyelem ajándéka, mely üdvünket szolgálja. A gyülekezet aktív részese a liturgiának, és a Szentírás sem a papok kizárólagos tulajdona többé, hanem a hívek közösségéé. Mikor Luther ezeket az elveket és hittételeket lefektette, Egy régi történet olyan királyról szól, aki a kor szokásának megfelelően udvari bolondot tartott. Az ilyen bolondnak joga volt ahhoz, hogy megmondja az igazságot a királyoknak és a hercegeknek, még akkor is, ha az keserű volt. Ha ugyanis az igazság keserű volt, akkor egyszerűen csak annyit fűztek hozzá: „Hiszen ő bolond!” Egyszer a király olyan ezüst bolondpálcát adott bolondjának, amelynek végén arany harangocska hintázott. Majd ezt mondta: „Az biztos, hogy te vagy a legnagyobb bolond, aki csak létezik a világon. De ha egyszer mégis találkozol olyan emberrel, aki még nálad is nagyobb bolond, add tovább neki ezt a pálcát.” A bolond éveken át hordozta magával a pálcát. Egy napon aztán megtudta, hogy haldoklik a király. Csendesen bement a betegszobába és így szólt: „Király, hallom, nagy útra akarsz indulni.” „Nem akarok — válaszolta a király —, hanem kell!” „Bizonyára hamarosan visszatérsz.” „Nem — sóhajtotta a király —, abból az országból, ahová én utazom, nincs visszatérés.” „No, no — vélte a bolond jóságosán —, akkor viszont bizonyára régen előkészítetted az utazást. Remélem, gondoskodtál arról, hogy abban az országban, ahonnan nincs visszatérés, királyi módon fogadjanak.” A király a fejét rázta. „Ezt elmulasztottam. nem feledkezett meg a középkori egyház nemes hagyományairól sem és igyekezett átmenteni azokat. Soha nem akart az Egyháztól elszakadni, de a pápaság és császárság megnemértése, romlottsága és a hierarchia gőgje hozta magával a szakadást. A reformáció egyidős a keresztyénséggel, állandó folyamat, mely a katakomba-keresztyénség ideje óta tart. Hullámvölgyei és hegyei vannak, de legmagasabb pontját Luther által érte el. Ennek a 470 éves évfordulójára emlékeztem ma, hitünk tanításának megfelelően. Szokatlan a nem kerekszámú évfordulókról való emlékezés, mégis megtettem, mert semmi biztosítékát nem látom, hogy az ötszázadikra — 2017-ben — lesz-e Amerikában magyar sajtó, magyar, aki az ilyesmit megírja és olvasók, akik azt el is olvassák. Sosem volt időm arra, hogy előkészítsem ezt az utazást." „Ó, akkor te valószínűleg nem tudtad, hogy majd egyszer el kell indulnod erre az útra.” „Már régóta tudtam. De, mint mondtam, sosem volt időm, hogy megtegyem a helyes előkészületeket.” A bolond ekkor csendesen letette pálcáját a király ágyára és így szólt: „Azt parancsoltad nekem, hogy annak adjam tovább ezt a pálcát, aki még nálam is nagyobb bolond. Király, fogd a pálcát! Te tudtad, hogy át kell menned az örökkévalóságba, és hogy onnan nincs visszatérés. Ennek ellenére nem törődtél azzal, hogy megnyíljanak neked az örök hajlékok. Király, te vagy a legnagyobb bolond!” (Lelkipásztor) IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Köszönjük az evangélium igazságát és azoknak a hitét, akik ezt ránk hagyományozták. Kérünk, add nekünk is Szentlelkedet, ahogyan a prófétáknak, apostoloknak, reformátoroknak és bizonyságtevőknek adtad, hogy felismerjük jó voltodat, bízzunk benned és cselekedjük akaratodat. Újíts, tisztíts minket állandóan, hogy a reformáció áldott folyamata ma is végbemehessen egyházadon. Ámen. A legnagyobb bolond Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta: „Térjetek meg!”, azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen. Luther Márton 95 tételének az első pontja.
