Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)
1986-08-01 / 4. szám
EROS® VÁR 7. oldal n ZST£/V VÁLASZOL Ford.: Ferenczy Zoltán Az imádkozás sok „régi keresztyén” számara rutinná válhat. Még nagyobb a veszélye ennek akkor, ha az illetőt a család és a munkahely erősen igénybe veszi. Sokan gyorsan túl akarnak esni rajta — mint a fogmosáson. Mi lenne, ha Isten az emberi fül számára hallhatóan válaszolna??? Ember: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy. Isten: Igen? Ember: Ne szakíts félbe! Most imádkozom! Isten: De éppen most megszólítottál engem! Ember: Én megszólítottalak — téged? Nem, tulajdonképpen nem. Mi ezt csak így imádkozzuk: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy. Isten: Most is, megint megszólítottál! Biztos azért szólsz hozzám, mert beszélgetést szeretnél kezdeni velem. Miről van szó? Ember: Szenteltessék meg a Te neved. Isten: Ezt komolyan gondolod? Ember: Mit gondoljak komolyan? Isten: Hogy a nevemet tényleg meg akarod szentelni? Mit jelent ez neked? Ember: Ez azt jelenti, ez azt jelenti — na tessék, nem tudom, mit jelent! Honnan is tudjam én azt? Isten: Ez azt jelenti, hogy te engem tisztelni akarsz, hogy én neked különösen fontos vagyok, hogy az én nevem értékes számodra. Ember: Aha. Hm. Igen, ezt értem. — Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is. Isten: Teszel is ezért valamit? Ember: Hogy meglegyen a Te akaratod? Természetesen! Rendszeresen járok templomba és adakozom. Isten: Én ennél többet akarok! Azt akarom, hogy az életed rendbe jöjjön, hogy a rossz szokásaid, amikkel mások idegeire mész, megszűnjenek, hogy mások szemével is megtanulj gondolkodni, hogy minden ember segítséget találjon és az igazság ismeretére eljusson, a háziurad és a főnököd is! Azt akarom, hogy a betegek gyógyulást találjanak, az éhezők jóllakjanak, a szomorúak vigasztalást leljenek és a foglyok kiszabaduljanak. Mert minden, amit ezekkel az emberekkel teszel, azt velem teszed! Ember: Miért éppen nekem mondod ezeket? Mit gondolsz, hány álszent ember ül a templomokban? Nézd csak meg őket! Isten: Bocsáss meg, én azt hittem, hogy te tényleg azért imádkozol, hogy az én uralmam jöjjön erre a földre és az én akaratom történjék az emberek között. Ez ugyanis éppen azoknál kezdődik, akik személyesen ezért imádkoznak. Csak akkor lehetsz te is az én országom követe, ha ugyanazt akarod, amit én! Ember: Ez világos. Mondhatom tovább az imádságot? A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma... Isten: Ember, te túlsúlyban szenvedsz! A kérésed ugyanakkor azt is jelenti, hogy valamit akarsz is tenni a világ éhező millióiért? Ember: És bocsásd mega mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek... Isten: És a kollegád? Rá ez nem vonatkozik? Ember: Na most még kezdjél te is róla beszélni! Hiszen tudod, hogy múltkor is leégetett a kollegák előtt, azt is tudod, hogy milyen arrogáns, amikor velem beszél és hogy már attól is ideges leszek, hogyha meglátom! És ezt ő is tudja! Nem is akar engem komolyan venni, a fejemen táncol, teljesen lehetetlen alak... Isten: Én tudom ezeket a dolgokat. De mit jelent az imádságodnak ez a része? Ezt hogy értsem? Ember: Én nem így gondolom az egészet, ahogy Te! Isten: Legalább őszinte vagy. Tulajdonképpen jó ez neked, ennyi keserűséggel és gyűlölettel a szívedben szaladgálni? Ember: Egyáltalán nem jó — ez beteggé tesz engem! Isten: Én meg akarlak gyógyítani téged. Bocsáss meg neki és én is megbocsátok neked. Talán már előbb is megbocsátok neked. Akkor a szemtelenség és a gyűlölet már csak az ő bűne és nem a tied. Az biztos, hogy a beképzeltségedből el fogsz veszíteni egy darabot, de a szívedbe béke fog költözni. Ember: Hm. Nem tudom, hogy meg tudom-e tenni. Isten: Én segítek neked. Ember: És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól... Isten: Semmit sem teszek szívesebben, mint ezt! Kerüld azokat a személyeket és szituációkat, amelyek kísértésbe visznek! Ember: Ezt meg hogyan gondolod? Isten: Hiszen te ismered a gyenge pontjaidat. Határozatlanság, az anyagi ügyeid, a szexualitásod, agressziód. Na mega gyermeknevelés. Ne adj alkalmat a kísértésnek! Ember: Azt hiszem, ez volt az életem legnehezebb Miatyánkja! De most volt először valami köze az életemhez! Isten: Helyes! Egy kicsit megint előbbre jutottál. Mond csak végig nyugodtan az imádságot. Ember: Mert Tied az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen. Isten: Tudod, hogy szerintem mi olyan csodálatos? Ha az emberek elkezdenek engem komolyan venni, teljes szívből imádkozni. Ha elkezdenek végre engem követni, és azt csinálni, ami az én akaratom. Amikor észreveszik, hogy az eljövendő országomról beszélnek, és ez közben saját magukat is boldoggá teszi! „Hogy mindnyájan egyek legyenek” Április 20-án különleges magyar egyházi esemény színhelye volt Cleveland városa, pontosabban a Szent Erzsébet római katolikus templom, ahol a Krisztus egyházainak egységét demonstráló ökumenikus istentiszteletet tartottak mintegy 375—400 főnyi gyülekezet jelenlétében. Valóban felemelő alkalom volt a tíz clevelandi magyar egyház: 3 katolikus, 3 református, 2 evangélikus, 1-1 görög katolikus és baptista gyülekezet közös istentisztelete, 12 lelkész szolgálatával. Az istentiszteleti rendet tartalmazó füzet szép kiállításáról és hibátlan sokszorosításáról Bernhardt Béla evangélikus lelkész gondoskodott. Dr. Nyeste János helyi plébános rövid szentbeszédben köszöntötte a megjelenteket. Az istentiszteletnek a fenti címben kifejezett központi témája szólalt meg Juhász Imre evangélikus lelkész igehirdetésében, aki János ev. 17:11,20-24 alapján beszélt arról, hogy az egyházak igazi egysége csak Krisztusban valósulhat meg. Az igehirdetés utáni imádságot, az Egyetemes könyörgést a tíz egyház 1-1 világi tagja mondta felváltva. Mindnyájan, akik ott voltunk, maradandó lelki élménnyel tértünk haza. (ze) TORONTÓ H. lelkész: Bernhardt Béla Templom: First Lutheran Church, 116 Bond Street. — Lelkészt hivatal: 9715 Lake Ave., Cleveland, OH 44102, USA; tel.: (216) 631-5007. — Istentisztelet (július-augusztust kivéve) a hó második és negyedik vasárnapján du. 3 órakor.
