Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-02-01 / 1-2. szám
EROS® VÁR 9. oldal »#######»############# Händel 1685. Micsoda gazdag esztendő! Két zeneóriás születésének éve. Händel február 23-án Halléban látta meg a napvilágot, és alig egy hónappal később, száz kilométerre tőle március 21-én Bach Eisenachban. Lehetetlen, ha az egyikről szólunk, a másikat ne említsük. Pedig milyen nagy különbség van köztük! Bach soha nem lépte át Németország határait. Händel pedig fél Európában otthon volt. Három nemzet vetélkedik érte, a német, az olasz és az angol. Kinek a fia volt igazán, melyik nép muzsikáját gazdagította? Sorsuk különbözősége rányomja bélyegét alkotásaikra, s ezzel is magyarázható zenéjük másfélesége. Händel pályája német földről indul. A magát sokra tartó és büszke udvari borbély és orvos fiát jobb sorsra szánja, minthogy muzsikus legyen. Zenére ugyan taníttatja, de jogot akar vele végeztetni. Az ifjú jogi tanulmányai mellett tizenhét éves korában már Halléban orgonista. A korán kibontakozó tehetség számára szűk a kis városka: Hamburgba megy. Már nemcsak tanul, de első négy operáját is itt írja meg. Alig múlik el húszéves, Olaszországba utazik, s ott tölt el éveket. Sok jó muzsikust talál, akiktől tanulhat: a két Scarlattit és az olasz opera több jeles egyéniségét. Zenerajongó mecénásokat is, akik lelkesedve karolják fel, adják őt kézről kézre. Visszatérve Németországba, nem elégítik ki őt az ott talált lehetőségek. Örömmel veszi a meghívást: Londonba utazik. Egyelőre körülnézni. Hiába kap azonban Hannoverben udvari karmesteri állást, nem tér vissza Németországba. A londoni zenei életben érzi jól magát, amely valóban rendkívül érdekes. A muzsika viták és összecsapások kereszttüzében áll. Iskolák és irányzatok harcában hol az olasz opera pártolói győznek, hol pedig az angol nemzeti muzsikát kedvelők kerekednek felül. Döntő, hogy az angol király kit kedvel, vagy ki lesz kegyvesztett. És beleszólnak mindenbe a mecénások, az operahallgató polgárság is. A zene a politikai élet függvénye. Egy uralkodóváltozás vagy egy győztes háború is meghatározza, milyen művek születnek. Händel e körülmények között él, és alkotja remekműveit. Mikor a közízlés az olasz operát kívánja, akkor azt ír. Negyvenkét opera partitúrája kerül ki keze alól. 1720-tól 1740-ig a londoni olasz operaház vezetője. Az opera “árfolyamától” függ, hogy Händel dúsgazdag, vagy kölcsönökből él. Az olasz operák iránti rajongást felváltja a tipikusan angol zene iránti vágy. Ez elsősorban az angol nyelvű szövegek igényét jelenti. Hándelnél ekkor kerül előtérbe az oratórium műfaja. A klasszikus témák mellett bibliai történeteket dolgoz fel az angol nyelvű bibliafordítás szövegével. Ugyancsak ekkor keletkeznek nagyszabású zsoltárfeldolgozásai, az “anthemek”. A sikeres és ünnepelt komponistát az ellenlábasok meg akarják buktatni. Idegileg, majd fizikailag is tönkremegy. Egy időre megbénul. De gyógykezeltetése sikeres, újra talpra áll. És ekkor, 1742-ben megírja élete legpompásabb művét, a Messiást. Ez az ötvenkét tételes oratórium a Jézus előtti korból elvezet Jézus születésén, működésén keresztül a megváltásig, az ige győzelmén keresztül a diadalmas mennyei Bárány örök uralmáig. A remekül válogatott igéket Händel úgy dolgozta fel, mint valami hatalmas drámát. Krisztus-hitvallás ez, nemcsak szövegében, zenéjében is. Az ige mindent legyőző erejéről szóló rész után szólal meg a “Halleluja”, a közkedvelt kórusremek, Händel legismertebb muzsikája. Az angolok úgy hallgatják e Halleluját, mint mi, magyarok a Himnuszt, felállva. A Messiáson kívül még egy tucat oratórium születik, mind bibliai témára. Csak néhány közülük: Izrael Egyiptomban, Saul, Salamon, Sámson, Józsua. Nehezen érthetjük meg, de Händel ezeket az oratóriumokat nem templomi használatra írta. Egytől egyig színházban adták elő őket, némelyiket díszlettel és kosztümben el is játszották. A huszadik század embere azonban ezeket a műveket egyházi zeneként hallgatja. A Makkabeus Júdás oratóriumának győzelmi himnusza pedig gyülekezeti énekünk lett: “Győzelmet vettél, ó, Feltámadott” kezdettel ismerős a mi számunkra. Csak míg az oratóriumban a győztes vezért ünnepük, addig nálunk a feltámadott Krisztust magasztalja énekünk. Händelnek hatvanhat éves korától fokozatosan romlik az egészségi állapota. Megvakul. Háromszor operálják, de eredménytelenül. Többé nem lát. Több művet nem is ír. De az oratórium-előadásokról nem marad el. A halála előtti hétig ott ül az orgonánál, és emlékezetből kíséri oratóriumait. Szokásához híven az előadások szünetében orgonaversenyeiből játszik, és csodálatosan improvizál. 1759. ápriüs 6-án még kíséri orgonán a Messiás oratóriumot, de játék közben rosszul lesz. Ágynak dől és végrendelkezik. Azt kéri, hogy a Westminsterben temessék el. És ezt is mondja: “Nagypénteken szeretnék meghalni, abban a reményben, hogy feltámadása napján látom meg jó Istenemet, édes Uramat és Megváltómat.” Április 14-én, nagyszombat reggelén tért meg Urához. Händelt nem lehet egyházzenésznek tekinteni. Nem templomi muzsikát írt, a színháznak komponált. És milyen csodálatos, hogy oratóriumaival — elsősorban is a Messiással — mégis az Isten igéjét hirdeti, a feltámadott és élő Krisztust prédikálja. _ ' Trajtler Gábor (Ev. Naptár) KÖLTÖZIK? Felhívjuk olvasóink szíves figyelmét a 4. oldalon állandóan látható kérésre, mely szerint, ha nem jelentik be nekünk előre, hogy a címük megváltozik, a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Ez eléggé jelentős kiadás az Erős Vár számára, hiszen némely olvasónk egy évben többször is költözik, anélkül, hogy új címét bejelentené. A postának fizetendő ilyen külön díjakra aligha van fedezetünk a lap egyre emelkedő előállítási költségei mellett. Nagyon kérjük tehát a nyájas Olvasót: HA KÖLTÖZIK, ÍRJA MEG ÚJ CÍMÉT AZ ERŐS VARNAK! Túrmezei Erzsébet Itt vagy Szenvedő Jézus, ki a kereszten két lator között megfeszítetten miág csúfjára megölettettél, minden szenvedést magadra vettél, s úgy lettél örök szabadulásunk: segíts, hogy ma is mindig meglássunk, el ne kerüljünk félre ne lökjünk, amikor Te ma szenvedsz közöttünk Kelet-Nyugaton, Északon, Délen, öt világrészünk minden sebében, minden betegben, minden öregben, elhagyottakban, kisgyerekekben, éhezőkben és nyomorultakban, közöttünk! elesettekben, elnyomottakban. . Segíts meglátni minden ínséged! Segíts őbennük szolgálni téged! Te ma is hordod töviskoronád: itt vagy közöttünk, és szenvedsz tovább — és szenvedsz tovább. Szolgáló Jézus, aki Úr voltál, és mégis olyan mélyre hajoltál: megkönyörültél a betegeken, poros lábakat mostál csendesen . . . segíts, hogy könnyet, jajt észrevegyünk, és segíts, hogy a Te kezed legyünk! A Te irgalmas, szerető kezed érje el bennünk a kicsinyeket, elhagyatottak minden nyomorát! Hiszen Te itt vagy, és szolgálsz tovább — és szolgálsz tovább. Szerető Jézus, azért születtél, szenvedtél, haltál, mivel szerettél. Világában a hideg gépeknek, a gyűlöletnek, a félelmeknek, szerető Jézus, lakozzál bennünk! Segíts mindig a tiedből vennünk, szeretetedben szolgálnunk-járnunk, magunk felednünk, hálát se várnunk, csak sugaraznunk szíved mosolyát! Hiszen Te itt vagy, és szeretsz tovább — és szeretsz tovább.
