Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)

1985-02-01 / 1-2. szám

EROS® VÁR 9. oldal »#######»############# Händel 1685. Micsoda gazdag esztendő! Két zene­óriás születésének éve. Händel február 23-án Halléban látta meg a napvilágot, és alig egy hónappal később, száz kilométerre tőle márci­us 21-én Bach Eisenachban. Lehetetlen, ha az egyikről szólunk, a másikat ne említsük. Pedig milyen nagy különbség van köztük! Bach soha nem lépte át Németország határait. Händel pe­dig fél Európában otthon volt. Három nemzet vetélkedik érte, a német, az olasz és az angol. Kinek a fia volt igazán, melyik nép muzsikáját gazdagította? Sorsuk különbözősége rányomja bélyegét alkotásaikra, s ezzel is magyarázható zenéjük másfélesége. Händel pályája német földről indul. A magát sokra tartó és büszke udvari borbély és orvos fiát jobb sorsra szánja, minthogy muzsikus le­gyen. Zenére ugyan taníttatja, de jogot akar vele végeztetni. Az ifjú jogi tanulmányai mellett tizenhét éves korában már Halléban orgonista. A korán kibontakozó tehetség számára szűk a kis városka: Hamburgba megy. Már nemcsak tanul, de első négy operáját is itt írja meg. Alig múlik el húszéves, Olaszországba utazik, s ott tölt el éveket. Sok jó muzsikust talál, akiktől tanulhat: a két Scarlattit és az olasz opera több jeles egyéniségét. Zenerajongó mecénásokat is, akik lelkesedve karolják fel, adják őt kézről kézre. Visszatérve Németországba, nem elégí­tik ki őt az ott talált lehetőségek. Örömmel veszi a meghívást: Londonba utazik. Egyelőre körül­nézni. Hiába kap azonban Hannoverben udva­ri karmesteri állást, nem tér vissza Németország­ba. A londoni zenei életben érzi jól magát, amely valóban rendkívül érdekes. A muzsika viták és összecsapások kereszttü­zében áll. Iskolák és irányzatok harcában hol az olasz opera pártolói győznek, hol pedig az angol nemzeti muzsikát kedvelők kerekednek felül. Döntő, hogy az angol király kit kedvel, vagy ki lesz kegyvesztett. És beleszólnak min­denbe a mecénások, az operahallgató polgárság is. A zene a politikai élet függvénye. Egy ural­kodóváltozás vagy egy győztes háború is meg­határozza, milyen művek születnek. Händel e körülmények között él, és alkotja remekműveit. Mikor a közízlés az olasz operát kívánja, akkor azt ír. Negyvenkét opera parti­túrája kerül ki keze alól. 1720-tól 1740-ig a londoni olasz operaház vezetője. Az opera “ár­folyamától” függ, hogy Händel dúsgazdag, vagy kölcsönökből él. Az olasz operák iránti rajongást felváltja a tipikusan angol zene iránti vágy. Ez elsősorban az angol nyelvű szövegek igényét jelenti. Hándelnél ekkor kerül előtérbe az oratórium műfaja. A klasszikus témák mel­lett bibliai történeteket dolgoz fel az angol nyel­vű bibliafordítás szövegével. Ugyancsak ekkor keletkeznek nagyszabású zsoltárfeldolgozásai, az “anthemek”. A sikeres és ünnepelt kompo­nistát az ellenlábasok meg akarják buktatni. Idegileg, majd fizikailag is tönkremegy. Egy időre megbénul. De gyógykezeltetése sikeres, újra talpra áll. És ekkor, 1742-ben megírja élete legpompásabb művét, a Messiást. Ez az ötven­két tételes oratórium a Jézus előtti korból elve­zet Jézus születésén, működésén keresztül a megváltásig, az ige győzelmén keresztül a dia­dalmas mennyei Bárány örök uralmáig. A remekül válogatott igéket Händel úgy dolgozta fel, mint valami hatalmas drámát. Krisztus-hit­vallás ez, nemcsak szövegében, zenéjében is. Az ige mindent legyőző erejéről szóló rész után szólal meg a “Halleluja”, a közkedvelt kórus­remek, Händel legismertebb muzsikája. Az an­golok úgy hallgatják e Halleluját, mint mi, magyarok a Himnuszt, felállva. A Messiáson kívül még egy tucat oratórium születik, mind bibliai témára. Csak néhány kö­zülük: Izrael Egyiptomban, Saul, Salamon, Sámson, Józsua. Nehezen érthetjük meg, de Händel ezeket az oratóriumokat nem templomi használatra írta. Egytől egyig színházban adták elő őket, némelyiket díszlettel és kosztümben el is játszották. A huszadik század embere azon­ban ezeket a műveket egyházi zeneként hallgat­ja. A Makkabeus Júdás oratóriumának győzel­mi himnusza pedig gyülekezeti énekünk lett: “Győzelmet vettél, ó, Feltámadott” kezdettel ismerős a mi számunkra. Csak míg az oratóri­umban a győztes vezért ünnepük, addig nálunk a feltámadott Krisztust magasztalja énekünk. Händelnek hatvanhat éves korától fokozato­san romlik az egészségi állapota. Megvakul. Háromszor operálják, de eredménytelenül. Többé nem lát. Több művet nem is ír. De az oratórium-előadásokról nem marad el. A halá­la előtti hétig ott ül az orgonánál, és emlékezet­ből kíséri oratóriumait. Szokásához híven az előadások szünetében orgonaversenyeiből ját­szik, és csodálatosan improvizál. 1759. ápriüs 6-án még kíséri orgonán a Messiás oratóriu­mot, de játék közben rosszul lesz. Ágynak dől és végrendelkezik. Azt kéri, hogy a Westmins­terben temessék el. És ezt is mondja: “Nagypén­teken szeretnék meghalni, abban a reményben, hogy feltámadása napján látom meg jó Istene­met, édes Uramat és Megváltómat.” Április 14-én, nagyszombat reggelén tért meg Urához. Händelt nem lehet egyházzenésznek tekin­teni. Nem templomi muzsikát írt, a színháznak komponált. És milyen csodálatos, hogy orató­riumaival — elsősorban is a Messiással — mégis az Isten igéjét hirdeti, a feltámadott és élő Krisztust prédikálja. _ ' Trajtler Gábor (Ev. Naptár) KÖLTÖZIK? Felhívjuk olvasóink szíves figyel­mét a 4. oldalon állandóan látható kérésre, mely szerint, ha nem jelentik be nekünk előre, hogy a címük meg­változik, a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhiva­talnak pedig külön portót kell fizet­nie. Ez eléggé jelentős kiadás az Erős Vár számára, hiszen némely olva­sónk egy évben többször is költözik, anélkül, hogy új címét bejelentené. A postának fizetendő ilyen külön dí­jakra aligha van fedezetünk a lap egyre emelkedő előállítási költségei mellett. Nagyon kérjük tehát a nyá­jas Olvasót: HA KÖLTÖZIK, ÍRJA MEG ÚJ CÍMÉT AZ ERŐS VAR­NAK! Túrmezei Erzsébet Itt vagy Szenvedő Jézus, ki a kereszten két lator között megfeszítetten miág csúfjára megölettettél, minden szenvedést magadra vettél, s úgy lettél örök szabadulásunk: segíts, hogy ma is mindig meglássunk, el ne kerüljünk félre ne lökjünk, amikor Te ma szenvedsz közöttünk Kelet-Nyugaton, Északon, Délen, öt világrészünk minden sebében, minden betegben, minden öregben, elhagyottakban, kisgyerekekben, éhezőkben és nyomorultakban, közöttünk! elesettekben, elnyomottakban. . Segíts meglátni minden ínséged! Segíts őbennük szolgálni téged! Te ma is hordod töviskoronád: itt vagy közöttünk, és szenvedsz tovább — és szenvedsz tovább. Szolgáló Jézus, aki Úr voltál, és mégis olyan mélyre hajoltál: megkönyörültél a betegeken, poros lábakat mostál csendesen . . . segíts, hogy könnyet, jajt észrevegyünk, és segíts, hogy a Te kezed legyünk! A Te irgalmas, szerető kezed érje el bennünk a kicsinyeket, elhagyatottak minden nyomorát! Hiszen Te itt vagy, és szolgálsz tovább — és szolgálsz tovább. Szerető Jézus, azért születtél, szenvedtél, haltál, mivel szerettél. Világában a hideg gépeknek, a gyűlöletnek, a félelmeknek, szerető Jézus, lakozzál bennünk! Segíts mindig a tiedből vennünk, szeretetedben szolgálnunk-járnunk, magunk felednünk, hálát se várnunk, csak sugaraznunk szíved mosolyát! Hiszen Te itt vagy, és szeretsz tovább — és szeretsz tovább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom