Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-06-01 / 3. szám
POSTMASTER: SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 (USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 51. ÉVFOLYAM 1985. JÚNIUS 3. SZÁM Orom - reménység Igen nehéz szavakkal kifejezni azt, ami abban a bizonyos jeruzsálemi házban az első pünkösd napján történt. Hogy vihar támadt, meg hogy valami „légáramlat“ töltötte be a házat, amelyben a meglehetősen tanácstalan és gazdátlan tanítványok összegyűltek, s hogy valami kettős (láng-)nyelvek az összegyűltek fejére telepedtek, mire azok nyelveken kezdtek szólni - ez mind-mind laboratóriumi pontossággal alig ellenőrizhető jelenség volt. Mindig is akadtak irányzatok azért, amelyek ebből a bizonytalansági tényezőből tőkét igyekeztek kovácsolni: időnként például feltámad a nyelvekenszólás képességének elnyerése és gyakorlása utáni vágy; máskor túlságosan földinek vagy materiálisnak tartjuk a vízzel és igével véghezvitt keresztséget és vágyunk a Lélekkel való megkeresztelésre, mint valami pluszra, mint valami mélyebbre és hatásosabbra. Máskor kijelentjük, hogy az egész keresztyénség túlságosan csak e világi dolgokkal foglalkozik és keretei, intézményes formái már alig is engednek teret a Lélek munkájának. „Szellemiebbé“, „lelkesebbé" kellene válnia s engednie kellene, hogy a Lélek szétfeszítse szűk, megmerevedett kereteit. A Lélek közvetlen hatása alatt elsőként Péter apostol prédikált. Érdemes azért nem spekulálni a pünkösdi eseményen, hanem megvizsgálni, hogy ő ott, frissen milyen összefüggéseket látott. Ez a látásmód valószínűleg többet jelenthet számunkra, mint sok saját spekuláció. Péter igyekezett nem lázítani, hanem inkább lecsillapítani a kedélyeket, amikor elmondta, hogy pünkösdkor csak az teljesedett be, amit századokkal előbb Jóéi próféta már megjövendölt. Az a különben inkább szürkének számító látnok óriási vízióban látta, ahogy Isten kitölti az ó Lelkét népe minden tagjára: prófétálni, látomásokat, álmokat fog látni mindenki, nemcsak a felnőttek és gyerekeik, hanem még a vének és a szolgák is. Ahol Isten ugyanis „kitölti“ az Ő Lelkét, ott megszűnnek a határok, leomlanak a korlátok, ott csak a Lélek dolgozik és tölti be a teret. Pünkösdkor is ez történt: elmosódtak a különböző országokból jöttek közötti határok, jelentéktelenné vált a bábeli toronyépítés óta uralkodó nyelvkülönbség. Egyszerre „megértették" egymást az emberek és annyira kommunikációra képesek lettek, hogy háromezer meg is kereszteltette magát és tagja lett valami egészen újnak, a Lélektől elhívottak közösségének. De Péter azt is tudta, hogy Jóéi próféta ezt a jelenséget az utolsó idők je—í i L: A Szentlélek zápora Ének szálljon égnek, mert itt a Szentlélek! Tárj elé kaput! És legyen virággal, zsendiilő faággal ékes most az út! Fogadd őt, az érkezőt, s betölt fénnyel, ragyogással, örömujjongással! Gyújtsd meg bennünk lángod, drága égi Zálog! A dj erőt nekünk! Isten győztes ujja, vezess el az útra, hol békét lelünk! Légy velünk, hogy életünk dúslakodjék kincseidben: szeretetben, hitben! Záporodra várunk. Öntözd meg egyházunk mezejét, ne késs! Hull a mag, az ige, de szent cseppjeidre szomjas a vetés. Akkor hoz majd százszoros jó gyümölcsöt ért kalásza Benjamin gazdag aratásra. Schmolck ^ (Túrmezei Erzsébet fordítása — Dallam: Jézus, életemnek...) f lének látta és jövendölte meg. Arról az utolsó napról beszélt, amelyet a sötétség és a homály napjának nevezett, amelyet senki „ki nem állhat“. Ezért biztatta kortársait bűnbánatra és Isten könyörületében való reménykedésre. S miközben kozmikus és egyéb katasztrófákat helyezett kilátásba, a választottakat mégis örvendezésre szólította föl, a Lélek kiöntését pedig amolyan zálogként ígérte meg Isten népének. Az (5 segítségével lehet Istenhez kiáltani segítségért, s aki ezt megteszi, az felmentetik az utolsó nap rémeitől, az megmenekül. Aki azonban Péter „lelkes“ prédikációját olvassa, rájön, hogy elsősorban nem a végidő borzalmaival, hanem Jézus Krisztus feltámasztásával kapcsolta össze a Lélek áradását. Nyilván ott csengett még a fülében Jézus szava az Ő Lelke elküldéséről, és különben is a feltámadása és a Lélek elküldése közötti összefüggéseket nem lehetett tagadni. S az a Péter, aki még Jézust a szenvedésektől akarta megóvni, örömmel értette meg Jézus feltámadással végződött útját a Lélek segítségével. Nem hiába tanította Luther, hogy Jézusban hinnünk és őhozzá eljutnunk csak a Lélek segítségével lehet. Mégsem mondja Péter, hogy Isten Lelkét valamiképpen a kezünkbe kaparíthatnánk, pedig az ő „hatásos“ prédikációja nyomán jelentkezett az első háromezer ember megkeresztelésre és született meg az „egyház“. Mégis tudta, érezte, hogy a Lélek kiáradása nem annak következménye, hanem előzménye és alapja volt. Azért vagyunk olyan tanácstalanok pünkösd ünnepén, mert Istentől való függőségünk egészen nyilvánvaló lesz. És azért örülhetünk is, mert csak ennek a Léleknek a segítségével kereshetjük igazán Istent, nevezhetjük Ót Atyánknak, mehetünk bizalommal el, a meghallgatás bizonyos reménységével. Gémes István
