Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)
1984-10-01 / 5-6. szám
8. oldal ERŐS® VÁR A. budapesti nagygyűlés “menetközben” kialakult témájává vált a Wallenberg ügy. Raoul Wallenberg, aki szüleitől és nagyszüleitől hitvallásos evangélikus nevelést kapott, 32 éves korában, 1944 júliusában került Budapestre, mint a svéd nagykövetség másodtitkára. A deportálások idején saját biztonságával nem törődve, vakmerő mentőakciót szervezett, melynek során zsidók tízezreinek életét mentette meg. (Egyes becslések meghaladják a százezret.) A nagykövetség által kiadott különleges menlevelek, valamint kibérelt épületek területenkívülisége révén a semleges Svédország védelme alá helyezte az üldözötteket. Többször előfordult, hogy a nyugati határ felé közeledő tehervagonokra felugorva, az utolsó pillanatban sikerült az elhurcoltak kezébe nyomnia az életet jelentő menlevelet. Hangsúlyoznunk kell, hogy Wallenberg mentőakciója jelentős részben magyar evangélikus egyházi vonalon is folyt és szorosan együttműködött Sztehló Gábor lelkésszel, Or dass Lajos későbbi püspökkel és több más egyházi vezetővel. A fővárost megszálló szovjet csapatok azonban semmibe sem vették Wallenberg diplomáciai védettségét, minden teketória nélkül elfogták, majd Szibériába deportálták, ahol nyoma veszett. A Szovjetunió számos nyugati, főleg svéd érdeklődésre 12 évig tagadta, hogy tudomása lenne Wallenberg hollétéről. 1957-ben azután kijelentették, hogy “fentnevezett egyén még 1947-ben börtönben halt meg”. Családja és a svéd kormány nem hagyta az ügyet elaludni. Nyugatra került szemtanúk állítják, hogy különböző politikai fogolytáborokban néhány éve még együtt voltak vele. Ezek a hírek ismét felkeltették a világközvélemény érdeklődését: könyvek és filmek foglalkoznak a Wallenberg-rejtéllyel. Amerika kongresszusi határozattal díszpolgárságot adományozott neki (ilyen kitüntetésben utoljára Winston Churchill részesült), a kaliforniai Long Beach város egyik evangélikus gyülekezete tiszteletbeli egyháztagsággal tüntette ki. Budapesten az egykori lipótvárosi gettó közelében utcát neveztek el róla (a volt Phönix u.) és emléktábláKoszorúzás az emléktáblánál. Jobbra Preus amerikai püspök imádkozik, mellette Richard Andersen, annak a kaliforniai gyülekezetnek a lelkésze, ahol Wallenberg “tiszteletbeli tag”. val jelölték meg a Raoul Wallenberg utca és a Pozsonyi út sarkán levő épületet. A tábla felirata szerint Wallenberg az “odaadó elszántság és bátor cselekvés” embere volt. A nagygyűlés negyedik napján Mau főtitkár olvasta fel az EVSz hivatalos nyilatkozatát, mely méltatta Wallenberg embermentő szolgálatát. 1945-ben eltűnt, miután a szovjet haderő foglyul ejtette. Mélyen együttérzünk családjával s mindazokkal, akik nem adják fel a reményt, hogy még életben van. Csatlakoztunk azokhoz, akik további felvilágosítást kérnek hollétéről. Augusztus 1-én John Vikstroem finn püspök a plénum előtt levő “Az Egyház és a zsidó nép” c. témával kapcsolatosan felszólalva mondotta Wallenbergről: Ma is például szolgál számunkra a keresztyén szeretet és az egymásért való felelősségvállalás terén. Ugyanaznap Bénii Werkström érsek olvasta fel a svéd delegáció nyilatkozatát, mely szerint Wallenberg abban a tradícióban nőtt fel, amely a bizonyságtevés és szolgálat bibliai és lutheránus elveiben gyökerezik. Azok mellett állt ki, akik életveszélyben voltak s ebben a magyar evangélikus egyház vezetői hatékonyan támogatták őt — mondotta a svéd érsek, szintén kiemelve Ordass Lajos és Sztehló Gábor szerepét a mentőmunkában. Wallenberget eltüntethették, de sem őt, sem szolgálatát nem felejtjük el. Felkiáltójel marad annak a világnak a számára, amelyben a bűn és önzés elválasztja egymástól az embereket, és nem engedi meg, hogy békében és teljes szabadságban éljenek. Wallenberg életét kockáztatta, hogy megmentse az üldözötteket. “Az Ur adjon nekünk erőt, hogy mi se féljünk a kockázattól a reménytelenségbe süllyedt emberiség megmentésére!” Augusztus 4-én, Wallenberg 72. születésnapján a nagygyűlés imádságban emlékezett meg róla. A felszólalások és megemlékezések persze a közgyűlés keretében, a Sportcsarnok falain belül folytak le. Az olvasó ezekután azt hihetné, hogy a mai Magyarországon nem ütköznék nehézségbe egy Wallenbergről szóló nyilvános megemlékezés sem, hiszen utcát is neveztek el róla, nem igaz? Dr. David Preus, az American Lutheran Church püspök-elnöke is így vélte. Meghirdetett egy rövid megemlékező áhítatot, melyet az emléktábla alatt tartanának, a Pozsonyi út és a Raoul Wallenberg utca sarkán augusztus 3-án reggel 8 órakor. Preus püspökről tudnunk kell, hogy Moszkvában jártakor egyháza nevében határozotthangú beadványban követelte, hogy a szovjet hatóságok adjanak felvilágosítást Wallenberg hollétéről, illetve állítólagos halálának pontos körülményeiről. A közgyűlés napilapja szabályszerűen leközölte a szabadtéri áhítatra szóló meghívást. Másnap azonban a Napról Napra arról tudósított, hogy az áhítat elmarad, az amerikai püspök pedig “egy másik időpontban” egyedül helyez el koszorút az emléktáblánál. Időközben ugyanis Preus tudomására jutott, hogy tervét a magyar hatóságok kényes politikai kérdésnek minősítenék. Nyilván nem számított arra, hogy a budapesti rendszer nem engedhet meg egy olyan nyilvános demonstrációt, mely végeredményben Moszkva szégyenét pellengérezné ki. Feltehető, hogy ugyancsak ez a “nyilvánosságot kizáró ok” akadályozta a budapesti Evangélikus Életet is abban, hogy olvasóit a Wallenberggel kapcsolatos közgyűlési eseményekről tájékoztassa. Ordass Lajos: Válogatott írások Válogatta és az utószót írta Szépfalusi István. Európai Prot. Szabadegyetem kiadása Bern, 1982. 414 oldal. Ára: Sfr 49,-
