Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)
1984-10-01 / 5-6. szám
6. oldal ERGS@VÄß védelmezőjének állítja. E módszerrel sikerült számos külföldi egyházat, püspököt, sőt magát az EVSz-t is magának megnyernie. d / E hatalomért folyó harc összefüggésében értendő Káldy püspök szerepe az egyházi sajtószolgálatban is. Beiktatása után hamarosan átvette a MEE sajtóosztályának vezetését, és azóta minden publikáció az ő nevét viseli “nihil obstat”-ként. Egyre növekvő hatalma alapján mind jogosultabbnak érezte magát cikkek, tanulmányok, sőt könyvek cenzúrázására, vagyis mondatok, vagy hosszabb szakaszok törlésére, sőt saját nézetének a szövegbe egyszerű beleírására. így bánt el számos cikkemmel és Márk kommentárommal is. De nincsen fórum, amelyen ez ellen tiltakozni lehetne, mert a sajtó hatalma az ő kezében van. e/ Utolsó és legjobb fegyvere Káldy püspöknek ellenfeleivel szemben, amint az utóbb kiderült, a d. t. koncepciójának kidolgozása lett. Ezzel csak részben és nem is elsősorban az is célja volt, hogy leszögezze az egyház helyét a szocializmusban. Ezt lényegileg már elvégezte, mielőtt püspök lett, különben az állam nem ajánlotta volna megválasztásra a gyülekezeteknek és akkor még nem is volt szó a d. t.-ról. Fő célja sokkal inkább az volt, hogy teológiailag függetlenné tegye magát néhány teológiai tanárral szemben, hogy azokat “lekörözze”, mivel azok kritikájára nem felelhetett politikai vádaskodással és megfélemlítési kísérletekkel. Miután sikerült neki a d. t.-t a MEE hivatalos és kötelező teológiájává nyilvánítani, nem volt többé kétséges, hogy ellenfeleit minden módon mind politikailag, mind teológiailag legyőzze. 3. Mik a fő ismertetőjelei a MEE mai helyzetének? a/ A teológiai nyomás természetesen személyi kultusszal kapcsolatos. Utóbbi manifesztációja tavaly ősszel 25 éves püspöki tevékenységének sokféle ünneplése volt. Egy egész hónapon keresztül fő témája volt az egyházi sajtónak. Egyébként is a csalhatatlanság felérhetetlen magasságából zsarnoki lebecsüléssel tekint Káldy püspök a papokra. Számukra nincsen ideje és nincs is testvéri kapcsolata velük. így nincsen a papoknak lelkigondozójuk. Sokuk lelki magányban él, belső keserűséggel és egyre gyengülő munkakedvvel. A havonkénti lelkészi öszszejövetelek “erkölcsileg” kötelezők. Az előadásokat három példányban kell benyújtani. A hozzászólásokat jegyzőkönyvbe foglalják, amik alapján a felszólalók utána püspöki megrovásban részesülhetnek. Ezért a hangulat ezeken az összejöveteleken nem őszinte és ritkán jelentenek igazi segítséget a gyülekezeti munka számára. b/ A teológiai terror és a személyi kultusz legsúlyosabb következménye pedig az, hogy a teológiai munka színvonala a MEE-ban egyre alább száll. Tudományos munka lehetetlen ott, ahol a kutatás szabadsága hiányzik és ahol a kutatóknak csak az előre megadott eredményeket kell megerősíteniök. A tanárok főfeladata a d. t. igazolása. Ez azonban azt jelenti, hogy a teológiai munkának a MEE-ban nincsen tudományos világperspektívája, mert nem tud a külföldi kutatással lépést tartani. Ezt a helyzetet Káldy püspök még külön is konzerválja, amikor azt mondja: a d. t. a világ legjobb teológiai koncepciója, azért semmi szükségünk külföldi, kiváltképpen “nyugati” teológiára. Beláthatatlan, hogy ez a felfuvalkodott teológia még mennyit fog a MEE lelki és szellemi életének ártani. A kár máris igen nagy és óriási fontosságú lenne a MEE teológiai, egyházjogi és egyházpolitikai helyzetének újbóli átgondolása teljes szabadságban és nyilvánosságban, mielőtt az átgondolásra alkalmas lelkészek elfogynak, mielőtt a gyülekezetek szétszóródnak, vagy a szektákban elmerülnek, mielőtt a MEE belső élete végleg összeomlik. Az EVSz azzal tehetne a MEE-nak nagy szolgálatot, ha segítene abban, hogy a MEE- ban mielőbb szabad, testvéries megbeszélés jöjjön létre. Addig minden kapcsolat — kivéve a pénzbeli segítséget — csak látszat, amely inkább csak a MEE belső helyzetének ködösítéséhez járul hozzá. E segítség nélkül az EVSz budapesti közgyűlése csak további nagy kárt fog okozni, mert segítené a romlás konzerválását. Lehet ugyan majd Magyarországon kellemes heteket tölteni, a magyar vendégszeretetet élvezni, még a virágzó gyülekezeteket is látni. Lehet majd szép üdvözlő szavakat, “minden rendben van” beszédeket hallani, sok bibliai idézettel és divatos szociáletikai és teológiai fordulattal. És mégis bekötött szemmel és bedugott füllel fognak hazatérni és mégis talán egyetlen szilánkját sem fogják észrevenni annak a keresztnek, amit a MEE valójában hordoz. Kérem mindazokat, akik e levelet olvassák, ne tekintsék támadásnak Káldy püspök személye ellen. Értsék a levelet a MEE papjai segélykiáltásának, amelyet — ebben biztos vagyok — szívükben helyeselni fognak még akkor is, ha arra kényszerítenék őket, hogy félelemből megtagadják. Bocsánatot kérek, ha Káldy püspöknek e levéllel fájdalmat kellett okoznom. Ó jól tudja, hogy én többször kritikusan nyilatkoztam a d. t.-val szemben, avval a móddal szemben is, ahogyan azt az egyházra ráerőszakolja. De mindig visszautasított, vagy adósom maradt a válasszal. Most kényszerítve érzem magam arra, hogy a nyilvánosságra lépjek. Tudatosan lemondtam arról, hogy tevékenységének személyes életemre gyakorolt végzetes kihatásairól szóljak. Ha tevékenysége csak engem bántana, továbbra is szótlan lennék. De itt nemcsak személyekről van szó, hanem mindenek előtt Isten evangéliumának szabadságáról; és ha ez elvétetik tőlünk, mindnyájan elvesztünk. Isten irgalma maradjon velünk! Testvéri köszöntéssel Dő/fca Zoltán Kuchen, 1984. július 10. * Egy nyugatnémet egyházi vezető gondoskodott arról, hogy a Dóka-levél a gyűlés résztvevői egy részének kezébe jusson. Hogy a delegátusok és főleg az újságírók kényes kérdéseinek elejét vegye, Káldy püspök egy július 27-én tartott sajtókonferencián nyilatkozatot olvasott fel. Ebben kijelentette, hogy a levélben foglalt vádak “egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak”. Úgy véli, hogy Dóka Zoltán állításainak rugója abban keresendő, hogy nem ő kapta meg a tanári kinevezést a Teológiai Akadémia újszövetségi tanszékére. Az újságírók kérdéseire válaszolva a püspök kijelentette, hogy a levél írójának szándéka nyilván az volt, hogy csökkentse az ő esélyeit az EVSz elnöki székére. Hogyan lehet “szabad választásokról” beszélni ilyen körülmények között, amikor a szocialista országok jelöltjeit a Nyugat állandóan támadja? Bezzeg, a nyugati jelölteket nem érik ilyen támadások — mondotta Káldy. (A sajtókonferencián egyházi és világi újságírók kb. fele-fele arányban vettek részt.) Ami a diakóniai teológiát illeti — folytatta a püspök — “hasznos és szükségszerű” lenne egy eszmecsere. Azonban az elmúlt évben “egyházunk nagyon erősen el volt foglalva a nagygyűlés előkészítésével”. “Kapacitásunk nem volt elegendő arra, hogy elég alapos diszkussziót folytassunk azokról a teológiai témákról, amelyek figyelemre méltóak.” (Vájjon az előző évtizedek során, amikor nem voltak elfoglalva, miért nem lehetett vitát folytatni erről a témáról? — A szerk.) A püspök szerint a lelkészeknek csak “10 vagy 15 százaléka” nem fogadja el a diakóniai teológiát. “De azok is jó papok, szeretem őket, és tiszteletben tartom meggyőződésüket.” * Az igazi vihar akkor tört ki, amikor a nagygyűlés július 30-i plenáris ülésének kezdetén Öle Bertelsen dán püspök felszólalásában erősen helytelenítette az EVSz vezetőinek eljárását a Dóka-ügyben. Miért osztották szét hivatalból a delegátusok között Káldy püspök válaszát, amikor nem tették ugyanezt Dóka Zoltán levelével? A delegátusok jórésze nem látta a levelet, mely “elfogulatlan írás, célja egy teológiai eszmecsere megindítása Magyarországon”. (Dóka Zoltán közben táviratban biztosította az EVSz vezetőségét, hogy levele nem irányult sem a magyar állam, sem pedig Káldy püspök elnök-jelöltsége ellen.) — Mau főtitkár válaszában megvédte Káldy nyilatkozatának kiosztását. Mint mondotta, a legtöbb delegátusnak úgyis kezébe jutott mára Dóka-levél, melynek kapcsán kósza híresztelések kezdtek terjedni a szenzáció-éhes újságírók örömére. Különben is, a terjedelmes levél sokszorosítása túlterhelte volna a közgyűlés sajtóosztályát. (Ez meglehetősen gyenge kifogás volt, hiszen naponta úgyis majd féltonna papírral árasztották el a delegátusokat minden nehézség nélkül. — A szerk.) A hivatalos magyarázat azonban nem vetett véget a panaszoknak, fgy az aznap déli sajtókonferencián Bodil Sölling asszony (ki a másnapi elnökválasztáson csak 49 szavazattal maradt le Káldy püspök mögött) kijelentette, hogy Káldy válaszának szétosztásáról
