Erős Vár, 1983 (53. évfolyam, 1-6. szám)
1983-12-01 / 6. szám
ERÖS@VÁR 5. oldal Gyarmathy Irén: „ NE FÉLJETEK! Aki bölcsőt készít, arra gondol, aki majd a bölcsőben pihenni fog. Ahogy szépül, készül bölcsője, úgy kerül hozzá közelebb az, akinek szánta, aki még nincs, de akiről biztosan tudja, hogy lesz, ha eljön az ideje. Ahogy összeállnak a darabok, ahogy szívéből szakadt mintákat vés rá, úgy nő, úgy teljesedik ki a vágya: bárcsak jól érezné magát benne az, akinek a bölcsőt készítette; és imádság fakad a lelke legmélyéről: Istenem, add, hogy megszülessen, hogy karomba vehessem, altathassam, ringathassam, szerethessem. Adj nekem gyermeki szívet, hogy szótlanul is megérthessem. És félretéve a gyalut, a kést, a vésőt, az ecsetet, kétkézre fogja a bölcső szélét és lassan ringatni kezdi. Lágyan, egyenletesen ring a bölcső, szíve legtisztább vágyát ringatja csendesen. Nem vagyok fúró-faragó ember, az asztalosmesterséghez sem értek, szobrászathoz sincsen tehetségem, legfeljebb csodálatos képek, szavak égnek bennem, csak éppen nem tudom őket lerajzolni, kivésni, de a magam módján én is bölcsőt építek. Lehet, hogy csak egyszerű, faragatlan, kemény jászol lesz, de kibélelem majd a tavasz első virágaival, nyári éjszakák langymelegével, az őszi lombok színeivel. Apró sóhajok, boldog nevetések, kicsinyke csengők hangja és széljárta eolhárfa húrjain fakadt dallam száll felette. Tiszta szívek dobbanása védi, az ég minden madarának virrasztó szeme őrködik mellette és oktalan állatok lehellete melengeti vékony, fehérbe burkolt testét. Ezt a bölcsőt az én hitem fogja, tartja össze. Amerre évközben utam visz, minden látott képet elhozok neki. Megszerzem minden gyermeket váró ember tiszta vágyát neki. Megfogom minden remegőkezű öreg karját, minden bizonytalankodó ifjú kezét és megmutatom nekik, kiki hogyan készíthetné a maga bölcsőjét. Elmondom, milyen öröm ez az évről-évre megújuló bölcsőépítés. Milyen öröm ennek az építésnek a tiszta lázában égni, élni és egész idő alatt arra gondolni, aki majd abban a bölcsőben fog pihenni. Valamikor az Ür Jézus születésének idejében, az emberek nem készültek még így. Tudták, hogy a Gyermek meg fog születni, próféták szóltak róla, de az emberek nem gondoltak jó előre a bölcsőépítésre, vendégfogadókban kényelmeskedtek és így fordulhatott elő, hogy a világot megváltó Gyermeknek nem adtak helyet a fényes fogadókban. A világ mindig nagyobb örömmel veszi, ha valaki kereszthalált hal érte, minthogy gyermekké alázkodjék, saját nagyságának dicsérete helyett. Nem véletlen hát, hogy először az egyszerű pásztoroknak jelentették a hírt: “Nagy örömet hirdetek tinéktek, megszületett ...” A pásztorok bölcsőt-faragó emberek lehettek. Jutalmul szólt elsőnek nekik a hír. De emberek voltak és féltek, mert az emberi természet féli Isten jelenlétét. A hírhozó azonban megnyugtatta őket: Ne féljetek! A bölcsőépítőnek nem kell félnie, ha Isten felfedi magát. A pásztorok félelme is örömbe csapott. Sötétségnek kell először lennie, hogy megláthassuk a fényt. Öröm volt a pásztorok szívében, azok a pásztorok voltak a világ legboldogabbjai, akik akkor, azon az éjszakán Betlehem dombjain legeltettek. Az Ó-Testámentum sok pásztorról beszél. Sok olyan nevet is említ, akik pásztorkodásuk közben kaptak híradást. Mózes Jethró nyáját legeltette, Ábrahám és Dávid is pásztorkodtak, Ezékielről is feljegyzik, hogy megjövendölték néki, hogy pásztor lesz. Krisztus a legfőbb Pásztor lett. Érdekes elgondolkodni azon, hogy Isten üzenete valamennyit munkája végzése, kötelessége teljesítése közben érte. Az igazi hívások meghallására a legjobb hely a kötelességteljesítés posztja. Isten üzenete mindig ott keres bennünket, ahol lennünk kell. A pásztorkodás helyén. De nem az a lényeg, hogy milyen munkakört töltünk be, hanem az, hogy a kötelességünket teljesítjük. Néha a legszerényebb hivatás a legnagyszerűbb elhivatás előkészítője lehet. Azért gondoljunk mindig arra, hogy adósai vagyunk a kemény jászolbölcsőknek, az ismeretlen édesanyáknak, akik nem kaptak helyet gyermeküknek a vendégfogadókban és a pásztoroknak, akik éjszaka virrasztva őrzik a nyájat. “E földön békesség ...!” — így folytatódott az üzenet. Mi a béke? A rend nyugalma. Miért nem találjuk meg a békét? Mert túl nagy árat kérünk érte, és a saját elképzeléseinkkel szeretnénk, nem Istenével. Először a pásztorok kapták az üzenetet, ők találtak először a bölcsőhöz. Csak utánuk jöttek a bölcsek. Az egyszerű pásztorok, akik jobban ismerték a természet titkait, mint a bölcsek, akik mélyebben látnak, mert tisztalelkűek. Ma is csak a tisztalelkű, igaz pásztorok találnak el a bölcsőhöz. “Nagy örömet hirdetek nektek! Megszületett a ti Megváltótok!” így szólt az üzenet, amely évrőlévre megismétlődik. Sztresszel terhelt mai ember, aki rohanva rovod az utat, építettél-e a Gyermeknek bölcsőt? Meghallod-e az üzenetet, amely betölti a világot? Megtorpansz-e félve, vagy meghallod-e a nyugtató szót: Ne féljetek! Sohasem késő! Senki előtt ne szégyellő, hogy gyermeki szívvel tudsz örülni minden évben megújulva a Megváltó születésének. Kezdjél hozzá! Építsd szíved bölcsőjét, még akkor is, ha tudod, hogy a kereszt már ott van mindnyájunk születésénél, ott van a Megváltóé mellett is. Aki nélküle jár, az az ismeretlen felé halad, de Téged a Gyermek vezet majd. Azért ne félj! A Te Megváltód is megszületett! Ez Karácsony csodája! Fektesd szíved bölcsőjébe, hadd legyen boldog, áldott Karácsonyod! iBiiiHiiiiiiiiMmiiiiiiiMiiiuaiiMiiiiiniiiiiiiinimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiMimiiiiiiiiiiitt j MEGNYÍLT ! A BUDAPESTI | EVSZ-IRODA 1 Márcsak néhány hónap választ el az 1 | Evangélikus Világszövetség hetedik gyűlé- | | sétől, mely Budapesten lesz 1984-ben (jú- | | lius 22—augusztus 5). A magyarországi 1 | Evangélikus Egyház külön irodát állított | | fel a Világgyűlés helyi előkészítésére, mely- | | nek vezetésével Reuss András lelkész, | I orsz. külügyi titkárt bízták meg. Munka- I I társa: Jákó Piroska. ; Dm: 1 LUTHERAN ASSEMBLY OFFICE (Ev. Világgyűlés Irodája) Deák-tér 4. H-1052 BUDAPEST HUNGARY Telefon: 1 (011361)188-182 MitimilllHIIIIHmilllllMHIIIIIIIIMIMIIIIIItlIHIMHtIIIHIIIUIIIIIIIIimilHimilllllllMt«
