Erős Vár, 1983 (53. évfolyam, 1-6. szám)

1983-06-01 / 3. szám

6. oldat ERŐS® VÁR Megyek közöttük és arra gondo­lok, hogy túl sok mindenünk van, túl sokat eszünk, túl sok a ruhánk, a lábbelink, túl sokat járunk szórakoz­ni, gyorsan élünk, gyorsan égünk, nem marad időnk az alkalmazko­dásra. Pedig lelkünk mélyén tiszta vízre vágyunk, tiszta szavakra, zöld erdőkre, virágra és madárdalra. De a két irányt nem tudjuk összehan­golni, kell nekünk a rohanás, a sztráda, az autó, a könnyű öröm. Aki hajolt már fájdalmak fölé, tudja jól, hogy a fájdalom előrejel­zés. Jelzi: baj van! A lárma is olyan, mint a fájdalom. Jelzi, hogy túlzásba visszük, megsüketülünk. Sok a lu­xusautó is és sokasodnak a gyalogo­sok. Es lehet, hogy a gyalogosok oda­­állnak a tülkölő kocsik elé és nem en­gedik azokat tovább. A világ egyik nagy országútja itt visz el előttem. Nézem a fogyni nem akaró gyalogosokat. Nyomorúságuk­ban, elesettségükben fájdalmas sor­sukat hordozva. Esteledik. A tenger magára húzza sötétkék takaróját, amelyen ott csil­lognak a veszteglő hajók fényei. A menetelők közül valamelyik dalba kezd. Furcsa, keleti ritmusú énekét még sokáig hallom. Mintha fájdal­mas életét kiáltaná világgá. Hallga­tom és a szememre nem jön álom. HOGY ELJUSSON HOZZÁNK A FÉNY Néhány sorban egy nagyváros jellemzőit leírni nem tartozik a köny­­nyűfeladatok közé. Nem is vállalko­zom rá, csak zseblámpával világítok rá néhány percig. Amszterdam a világ nyolcadik leg­nagyobb kikötője. A pályaudvarára befutó vonatok száma napi 900. A várost 90 csatorna szövi át. A csator­nákat mintegy ezer híd köti össze. Legnagyobb múzeumának az elmúlt évben egymillió nyolcszázezer láto­gatója volt. Ez a néhány adat a látni­valók felsorolása nélkül is mond va­lamit. Iparágaiból egyet emelek ki: a gyémántcsiszolást. A feljegyzések szerint az első gyémántot 3000 évvel ezelőtt Indiában találták. A gyé­mánt csiszolása Amszterdamban 1586-ban kezdődött. Ettől az idő­ponttól kezdve a ”mesterség“ apáról fiúra szállt, és az évszázadok múlá­sával művészetté lett. A gyémánt sú­lyát karát ban adják meg. A szó görög eredetű. Ma egy karát 200 milligramm. Belépek a bemutató-terembe. A terem bútorzata egyetlen hosszú pult, mögötte az eladó. A látogatók körülállják. A nyers kristály ott fek­szik az eladó tenyerén, úgy, ahogy született: meztelenül. A színe hal­vány. Takar at lanságát kíváncsi sze­mek nézik. — Hát ilyen lenne a csillogó gyé­mánt? Ilyen színtelen, homályos, fényre-vak kristály? A színtelen kristály az előadó te­nyerén végigvonul a hallgatóság előtt. Aztán új alakot ölt. Szabályos, apró mértani ábrát csiszoltak rá, amely szikrázóan ragyog. A kristály közepéből tör elő, amelyet ketté kel­lett vágni, hogy elérjen hozzá a fény, ahogy az előadó mondja. A kúpalakúra csiszolt, kettévágott kristály szorítóba fogva a csiszolóko­rongra kerül. A palástjára harminc­két csiszolt felület jön, az aljára is legalább tizennyolc. És a színtelen, homályos kristályból így lesz gyé­mánt. A csiszolt felületek már elkap­ták a fényt és csodálatos színekben verik vissza. De mégsem a csiszolás formája valójában döntő. A mes­ter kezének művészi munkája, az a döntő. Valójában ő hívja életre ezt a csodálatos belső ragyogást. Mert a színtelen gyémánt már ragyog. És az benne a csodálatos, hogy éppen a színtelensége miatt képes arra, hogy minden fényt befogadjon és vissza­tükrözzön. Amint mondják, eddig a fehér szín kétszáz féle árnyalatát azo­nosították a gyémántban. — És ha a kőben hiba van? — kér­di egyik kíváncsiskodó. — A nagyító felfedi néha a haj­szálrepedéseket, buborékokat egy­­egy kristályban. De az ilyen kristá­lyokból is lehet ragyogó gyémánt. Ezt is, azt is ugyanaz az erő hívta életre — válaszolja az előadó és gyors mozdulattal fekete bársonytokban brilliánsgyűrüket tesz a nézők elé. A legszebb fénye azoknak a brillián­­soknak van — mondja —, amelyek magányosak, platinafoglalatban ra­gyognak. A látványra meghökkentő csend a válasz. Nyers kristályként életünk ott pi­hen Alkotónk tenyerében. Kristály­homályunkban sötétség van. Meg kell nyílnunk, hogy eljusson hozzánk a fény. Az élet csiszológépe új ábrá­kat csiszol rajtunk naponként: örömet, megpróbáltatásokat, veszte­séget, nyereséget, szép napokat, rossz napokat, telet és tavaszt, áld és ver, felemel és elejt. Forog a nagy életkorong, csiszol bennünket szün­telenül. De a belső ragyogást a Mes­ter keze tudja csak életre kelteni. Az O keze nyomán jut el szívünkig a fény, amíg egy napon minden földi salaktól megtisztulva egész létünk egyetlen ragyogásba olvad. “GÖDÖLLŐ” EMLÉKTÁBOR A magyar Cserkészszövetség aug. 6—10-ig Emlék­tábor keretében emlékezik meg a gödöllői IV. Vi­­lágjamboree 50. évfordulójáról. A tábor helye a Fillmore (NY) melletti Sík Sándor Cserkészpark. A világ minden cserkészszövetségét, amely annak idején Gödöllőn képviselve volt, meghívták erre a jubileumra. CARACAS Venezuela fővárosában az Evangélikus Világ­­szövetség égisze alatt működik a “Feltámadás” evangélikus egyház, mely öt önálló (magyar, né­met, skandináv, lett és spanyol) gyülekezetből áll. A több, mint három évtizedes múltra visszatekintő magyar gyülekezetét ideiglenesen szolgáló lelki­­pásztorok gondozták az utóbbi években. Az ápr. 10-én megtartott közgyűlés egyhangú határozattal korábbi lelkipásztorukat, a Dániában élő Szilas Attila evangélikus lelkészt hívta meg. A reformá­tusokból és evangélikusokból álló gyülekezet re­ménységgel tekint új lelkészének szolgálata elé. CHICAGO Május 29-én, Szentháromság ünnepén, Tessé­­nyl Kornél ny. lelkész istentiszteletet tartott a csikágói magyar evangélikusok számára. A részt­vevők száma kb. 60 volt, 21-en vettek úrvacsorát. Az istentisztelet után ugyanott, a Peace Lutheran Church nagytermében rendezték meg az MHBK helyi szervezete hősöknapi megemlékezését, me­lyen az ünnepi beszédet Parragh Dezső ref. lel­kész mondta. Az AMEK közgyűlése Az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia huszadik közgyűlését tartja 1983. október 10-én, hétfőn este 6 órától, októ­ber U-én, kedden délig, a Nyugat-Cleve­landi Magyar Evangélikus Egyháznál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom