Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1982-10-01 / 5. szám
(USPS 178560) POSTMASTER: SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 48. ÉVFOLYAM 1982. OKTÓBER 5. SZÁM------------------A szabadságharc 26. évfordulóján emlékezünk'. Ordass Lajos reformációi igehirdetése 1956. október 31-én, a Deák-téri templomban-------------------------------------------------------------Lk 4:16—21--------------------------------------------------------------SZERETETT GYÜLEKEZET! Vér, gyász, könny és kétség között talál minket egyházunknak ez a drága ünnepe. De ugyanakkor kivirágzó reménységek között is. Félő, hogy lelkünket annyira eltölti az, ami a jelenben játszódik le, hogy képtelenek vagyunk arra, hogy megértsük, mi az üzenete ennek az ünnepnek, amely a gyülekezethez és mihozzánk szól. De ez csak egyik oldalra tekintve a helyzet. A másik oldalról nézve talán jó reménysége lehet az igehirdetőnek, hogy amikor nemzedékek útelágazásához érkezett, nyilván jobban meg tudja érteni azt, ami Isten hatalmas műve és munkája a történelmi útelágazások pontjainál. KÍSÉRELJÜK MEG lélekben elcsendesedve elmélyedni ennek az üzenetnek elfogadásával, amelyet ma az evangélium irányít mifelénk. A názáreti zsinagóga egyszerű történetéből azt hallottuk, hogy Jézus Isten igéjét vette elő, annak a szavait szólaltatta meg és annak az időszerűségéről beszélt hallgatóihoz. Jézus evangéliumot hirdetni jött a világra. Tudta, hogy a földön küzdő embernek másra nincs égetőbben szüksége, Az idei SAJTÓVASÁRNAP november 21-én lesz az ERŐS VÁR támogatására! mint arra, hogy Isten megmondja világosan és félreérthetetlenül akaratát és üzenetül adta neki megmérhetetlenül nagy szeretetét. VALAMI ehhez hasonló történt egyházunk történelmének abban az időpontjában, amelyet reformációnak szoktunk nevezni. Isten igéjéhez nyúlt a reformátor keze. Nem más volt a fontos, nem más volt az élet számára döntő, kizárólag az, hogy Isten szóljon s az ember hallgasson reá. Ha mi a reformáció emléke előtt állunk meg, akkor nekünk nem szabad mellékmomentumokba feledkeznünk, nekünk egy igazán központi üzenete van a reformáció ünnepének, hogy Isten újra megszólaltatta igéjét félreérthetetlen szóval, kegyelmének üzenetét végigbocsátotta a világra. MIMA különös érzések között ünnepelünk. Az ember alig tud úrrá lenni a sajátmaga lelkén. Ma az ember csodálattal áll meg Isten nagyságos dolgai mellett, így köszöntött ránk a reformáció ünnepe. Ez az ünnep ma nagyon jókor jött életünkre. Nekünk mindannyiunknak úgy kívánja elmondani üzenetét, ahogy Jézus ott Názáretben és ahogy Luther a reformáció idején mondotta: nekünk egyre van szükségünk, az evangéliumra, hogy az evangélium hirdettessék a szegényeknek, hogy a töredelmes szívűek meggyógyuljanak, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessünk, hogy a vakok szemei megnyíljanak, evangéliumra, amely bilincseket oldoz meg. Az evangéliumra van szükségünk. Enélkül egy lépést sem lehet elindulni az új úton. VALAKI azt kérdezi tőlem, hogy mi az evangélium, amelyikre életünkben ilyen nagy szükségünk van. Engedjétek meg, hogy lélekben viszszaforduljak a múlt vasárnapi evangéliumra, amely sok helyen úgy hangzott el, hogy nem volt ott teljes számban a gyülekezet, vagy egyáltalán nem tudott elhangzani. Az evangélium Jézus Krisztusnak azt a hasonlatát adta elénk, amely szerint egy király maga elé idézte a szolgáit. Egyik tízezer talentummal volt adós s amikor követelte tőle adóssága megfizetését, a szolga könyörgő szavára elengedte annak minden tartozását. Ez a példázat szólt a múlt vasárnapon, vagy szólt volna hozzánk, amelynek az a folytatása, hogy a szolga elment a maga útján és követelte egyik szolgatársától a tartozását. Mivel az nem tudta megfizetni, börtönbe vetette. Ebben a példázatban tükröződik talán a legjobban, legvilágosabban, hogy mi az evangélium a mi életünkben. Az, amivel Jézus kezdte, hogy a király elengedi mind a tízezer talentum adósságát szolgájának. MINDEN földi vallásalapító által alapított vallás másképpen tenné, hogy szóljon bocsánatról és kegyelemről. Minden vallásban kisebbnagyobb tekintetben szerepelnek ezek a tanítások. Elgondolkoztam azon, hogy ehhez hasonló történetet miképpen mondhatott volna el földi vallásalapító. Úgy gondolom, hogy csak ilyenképpen: Volt egy jóságos király, aki végigjárta országát és lát-
