Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)

1982-08-01 / 4. szám

ERÖS^VÁR 5. oldal EVANGÉLIKUSOK ÉSZAK-AMERIKÁBAN Az alábbi tanulmány a Budapesten kiadott Lel­kipásztor c. evangélikus lelkész! szakfolyóirat 1982. márciusi számában jelent meg, írója Reuss András, a hazai evangélikus egyház külügyi tit­kára. Szerkesztőnk véleménye szerint érdemes egy ilyen, az amerikai ev. egyházi életet elemző tanulmányt olvasóink elé tárni, mert: a) Új perspektívát ad — a kívülálló szemével vizsgálja azt, amihez mi esetleg túl közel va­gyunk: “a fáktól nem látjuk az erdőt". b) Az amerikai magyar evangélikusok érdeklő­dési körén eddig általában kívül esett az országos egyház felől való tájékozódás. Gyülekezeteink tagjai lelkileg talán máig sem épültek bele az amerikai egyházi életbe. c) A tanulmány felette áll az eddigieknek, szinte áj hang szólal meg benne. Az elmúlt évti­zedek során ugyanis sokszor tájékozatlanul, vagy éppen a tárgyilagosságot nélkülöző módon írtak rólunk a hazai egyházi sajtóban. írója a kritikát is hittestvéri szívvel gyakorolja, amennyiben az amerikai egyházi élet fonákságaira az itteni sajá­tos adottságok megemlítésével talál jóindulatú magyarázatot. (A tanulmány némely szakasza után zárójelben látható számok az Erős Vár szerkesztőjének meg­jegyzéseire utalnak.) * * * Sok hírt kapunk az észak-amerikai evangéliku­sok életéről és számos kapcsolatunk van velük, mégis nagyon keveset tudunk róluk. A hozzánk érkező híreket sem értjük mindig, mert annyira távol van tőlünk — földrajzi és kulturális értelem­ben is — az a földrész. Az észak-amerikai kontinens is, az ottani evan­­gélikusság is oly nagy és sokszínű, így csak arra szorítkozhatom, hogy a magunk kérdéseire pró­báljak feleletet találni. ADATOK Már a térképre tekintve is szembeötlő, milyen óriási területről van szó. Kanada területe 9,9 millió, az Egyesült Államoké 9,3 millió négyzet­­kilométer. Területük egyenként is megközelíti Európáét (10,5 millió négyzetkilométer), s együt­tesen a Szovjetunióét (22,4 millió négyzetkilo­méter). Kanada 302.000 evangélikusa a 23,3 milliós lakosságnak csupán 1,3 százalékát, az Egyesült Államok 8,628.000 evangélikusa pedig a 216,8 milliós lakosságnak csupán kb. 4 százalékát teszi ki. (1) Kanadában most is úgy tartják, hogy a nagy ki­terjedésű országban az egyház még mindig nem jutott el minden evangélikushoz. Hasonló a hely­zet az Egyesült Államokban is, ahol a húszas években még számontartották, hogy mintegy húszmillióra tehető azok száma, akik evangélikus hátterűek. A népesség mozgásának mértékére jellemző, hogy 1820 és 1975 között, tehát 155 év alatt több mint 47 millió bevándorló lépett az Egyesült Álla­mok területére. Többek között ezzel is magyaráz­ható, hogy a lakosság 30 százaléka semmilyen vallási közösségnek sem tagja. Az új hazában nem kerestek ilyen kapcsolatot. EVANGÉLIKUS EGYSÉG A felsorolás nem nyújt vigasztaló képet az észak-amerikai evangélikusság egységéről. A kép azonban úgy teljes, ha az arányokra is figyelünk: az Egyesült Államokban a három legnagyobb egyházhoz tartozik az evangélikusság 95 százalé­ka (ezek az egyházak találhatók meg Kanadában is), míg további tíz egyháztestben él a fennmara­dó öt százalék. Ha futó pillantást vetünk ezeknek az egyházak­nak földrajzi elhelyezkedésére, történelmi és kul­turális hátterére, valamint teológiai sajátossá­gára, máris magyarázatot — ha indoklást nem is — kapunk a sokszínű képre. Az Evangelical Lutheran Church of Canada súlypontja az ország középső része, tagjai pedig norvég és német bevándorlók leszármazottai. A Lutheran Church in America — Canada Sec­tion térképén az ország keleti vidéke jelentős. Nemzetiségi összetétele, amely persze egyre in­kább hátteret jelent már, a legszínesebb. A lélek­­szám sorrendjében: német, svéd, izlandi, dán, finn, észt, lett, litván, magyar, szlovák, Volga­­német. (2) A Lutheran Church-Canada a kanadai Mis­souri Synod. Legtöbb tagja Ontario államban van, különben tagjai egyenletesen elszórva élnek az országban. A Missouri munka egyik pionírja, Adam Ernst volt a múlt század közepén — egyike azoknak, akiket Löhe Vilmos kezdeményezésére és felkészítésével küldtek ki az amerikai beván­dorlók közötti munkára. A legnagyobb lélekszámú egyház a Lutheran Church in America. Korábbi elnöke, Robert J. Marshall ismételten járt Magyarországon. A je­lenlegi elnök James R. Crumley. Tagjainak 25 százaléka él az atlanti part mentén. Főleg német, svéd és dán hátterűek. Ehhez az egyházhoz tar­toznak az amerikai magyarok is. 1962-ben négy korábbi egyháztest fúziójával jött létre. (3) Az American Lutheran Church elnöke, David W. Preus ugyancsak járt már hazánkban, egyhá­zunk vendégeként. Elsősorban az ország közép­nyugati vidékein vannak jelentős számban, de nyugaton is. Inkább vidéki, mint városi egyház. Hátterét tekintve norvég és német. Ugyancsak egyesülés eredménye: 1960-ban négy egyház ol­vadt össze. Lutheran Church — Missouri Synod. Háttere: német és norvég, ma azonban az összes észak­amerikai evangélikus egyházak közül itt a leg­jelentősebb a spanyol nyelvűek, indiánok, feketék és távol-keletiek aránya. Fő terület szintén a közép-nyugati rész, s ugyancsak inkább vidéki, mint városi egyház. Wisconsin Evangelical Lutheran Synod: 1961- ben megszakította a közösséget a Missouri Synod­­dal, mert unionistának, tehát túl liberálisnak tar­totta. Association of Evangelical Lutheran Churches: 1977-ben vált ki a Missouri Synodból, amikor ott a konzervatív irány kerekedett felül. Evangelical Lutheran Synod: Amikor 1917-ben a három legnagyobb amerikai norvég egyháztest egyesült, akkor ez távol maradt. Association of Free Lutheran Congregations: a korábbi Lutheran Free Churchnek azok a gyüle­kezetei alakították 1963-ban, melyek nem voltak hajlandók részt venni az American Lutheran Church megalakításában (1960). Church of the Lutheran Confession: 1963-ban alakult, elvet minden kompromisszumot. Cserké­szet is csak előzetes és teljes tanításbeli egység alapján lehetséges. Elsősorban a Közép-Nyuga­ton. Church of the Lutheran Brethren: norvég hát­terű tagsága elsősorban a megtérés személyes át­élését hangsúlyozza és az odaadó keresztyén éle­tet. Istentiszteletükön liturgiát nem használnak, templomaikban oltár nincs. Ugyancsak a Közép- Nyugaton élnek. Apostolic Lutheran Church of America: főként a Közép-Nyugaton élő laestádiánus finnek tartoz­nak hozzá. Sem tornyot nem építenek, sem hang­szereket nem használnak templomaikban. Az istentiszteletet, mely inkább kötetlen áhitatnak hat, laikusok vezetik. Lutheran Churches of the Reformation: 1964- ben váltak ki a Missouri Synodból, liberalizmus­sal vádolva azt. Protestant Conference (Lutheran): a Wisconsin Evangelical Lutheran Synodból vált ki 1926-ban, mert úgy érezték, hogy ott lelki zsarnokság és holt ortodoxia uralkodik. Evangelical Lutheran Church, Eielsen Synod: 1846-ban alakult, három gyülekezet tartozik hozzá. Elling Eielsen norvég bevándorló gyűjtött maga köré olyanokat, akik ellenezték az akadé­miai képesítésű lelkészi szolgálatot és a liturgikus istentiszteletet. (4) A rövid jellemzések érzékeltethették, hogy az evangélikusság sokszínűsége és egységének hiánya mögött olyan tényezők hatottak közre, mint a nem­zetiségi-nyelvi háttér, kegyességi irányzat, vala­mint a kontinens roppant méretéből adódó elszige­teltség és kulturális különbözőség. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a hosszú tradíciókkal rendelkező országok­ból jött ev. bevándorlóknak, ha egyáltalán ér­deklődést mutattak iránta az új hazában, az egy­házi életet teljesen élőiről kellett felépíteniük és megszervezniük. 1840 és 1875 között az Egyesült Államok területén 50 szinódus (tulajdonképpen gyülekezetek szövetsége, a mi fogalmaink szerint egyházkerület) szerveződött. Már 1896-ban és 1918-ban egyesült evangélikus egyházak jöttek létre, és nyolc evangélikus egyház részvételével országos tanácsot alakítottak (National Lutheran Council), mely közel ötven évig működött, míg 1966-ban felváltotta a Lutheránus Tanács (Luthe­ran Council in the USA), miután kialakult a há­rom legnagyobb egyháztest (LCA, ALC, LCMS), melyek közül az ALC és a LCA a Lutheránus Vi­lágszövetségnek is tagja. E két utóbbi evangélikus egyház oltár- és szó­szék-közösségben is áll egymással. Az American Lutheran Church a Missouri Synoddal is. Ismé­telten felvetődő kérdés az ALC és a LCA egyesü­lése. Azok, akik fenntartásaikat hangoztatják az egyesüléssel szemben, inkább csak attól tartanak, hogy huzamos ideig szervezeti kérdések és viták kötnék le az erőket az evangélizáció és misszió, tehát a tulajdonképpeni feladat helyett. S termé­szetesen olyan félelmeknek is hangot adnak, váj­jon az óriási szervezet nem lesz-e sokkal nehézke­sebb és önmagával foglalkozó, mint a korábbi két “kisebb". A LCA, az ALC és az AELC már 1978- ban közös munkacsoportot hozott létre az egye­sülés kérdésének tanulmányozására. Mindhárom oldalról hangsúlyozzák, hogy az egyesülésnek sem teológiai, sem egyéb akadálya nincs. A megbe­szélések kezdetén azonban aláhúzták, hogy olyan szervezet kialakításán fáradoznak, mely nem csökkenti, hanem ha lehet még fokozza szolgá­latuk hatékonyságát. A munkacsoport négy lehe­tőséget terjesztett az egyházak és gyülekezeteik elé: 1. Megmarad a három egyház az eddigi formá­ban, de fokozza együttműködését. 2. A három egyház egyesült egyházat alkot, mely bizonyos közös és nemzetközi feladatokat is ellát, egyébként megmarad a három egyház ön­állósága. 3. A három egyházszervezet feloszlik és egye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom