Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1982-08-01 / 4. szám
(USPS 178560) POSTMASTER: SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VAR, Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 EROS AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 48. ÉVFOLYAM 1982. AUGUSZTUS 4. SZÁM KÖLTŐI KÉZ A KEZBEN “Egv-egy kéz, drága kéz mindegyre elereszt..,”^prj|y Verőfényes vasárnap délelőtt. Virágok nyíltak és gyümölcsök értek. Még fogtam a drága, dolgos kezet, de gyengülő, gyérülő érverések könyörtelenül tudatták velem-, üt az óra, s el kell eresztenem. Megsimogattam. Átölelt a múlt. Akik búcsúznak, mindig visszanéznek. Megköszöntem a kezembe simult, erőtlen, ráncos anyai kéznek, hogy simogatott és ápolgatott... a fáradságos, dolgos tegnapot. Hogy imára kulcsolta kezemet és imádságra kulcsolódott értem... Az idő irgalmatlan sietett. A másodperceket remegve mértem. Aztán... kezét Más fogta meg helyettem, s én eleresztettem... eleresztettem. Verőfényes vasárnap délelőtt. Sárgult falevelek szálltak a szélben. S megint fogtam egy búcsúzó kezet, és megint búcsúzó szempárba néztem. Virágokat bontottak még a kertek, de a vándormadarak útrakeltek. O, simogató, serény kicsi kéz! Milyen fürge volt és fáradhatatlan! Fogtam... könnyű volt és mégis nehéz. Szívem mélyén mindenért hálát adtam. Aztán... kezét Más fogta meg helyettem... S én eleresztettem... eleresztettem. Hát hűtlenül elhagy kéz kéz után? Segítettek, áldottak, simogattak. Utánuk nyúlnék félszegen, sután... Hát kéz a kézben soha nem maradhat?! Csend, csend! Hiszen egy megmarad nekem! Azt soha nem kell eleresztenem. Arra békén rábízhatom magam, és az a kéz letörli minden könnyem. Szegény a szívem, koldus a szavam, kevés az életem, hogy megköszönjem azt a kereszten értem vérzett, örökirgalmú, hatalmas kezet, júrmezei ERZSÉBET Jézus mondja: Kétezer évig osztották a nevemben az üdvöt és a kínzást-tűzhalált, s az ember maradt az önásta veremben, még akkor is, ha már a Holdba szállt. Eszével önös hatalmát növelte, szívében gonoszkodó gyerek maradt. Elélvezett, ha testvérét megölte, szárnyát kitépve kínzott madarat. Most már a Zeusz hatalmát is elérte: világokat ronthat szemöldökével. Lázasan nyüzsög szűkülő hangyabolyban. Rémülten kapná el kezét a késtől. Most már elég a szóból, elhívésből, VALÓSÍTSÁTOK, amit parancsoltam. JÄNOSY ISTVÁN KcrCS rnai vetkőzzétek le hát prédikátorokhoz Nem igaz hogy mindig fönn vagytok Vele a Tábor hegyén ahol örökké zöldéi! a hit fájának lombja nem igaz mért beszéltek hát úgy mintha mindig fönn lennétek Vele mindig fönn miért vetkőzzétek le a századok óta beidegzett szómozdulatokat amik a könyökén jönnek ki már az agyon prédikált világnak és az üzenettel két lábon járjatok a földön mint a zsoltár írója akinek volt bátorsága a "mélységből" is felkiáltani bűnbocsánatért mégsem húzta le népe a próféták durva darócát róla de mellé térdelt és reménységgel fogódzott meg elesettségben is erős hitében vegre vagy elfelejtettétek már hogy az apostol a lélek legőszintébb mondatát fogalmazta meg könyörgésében amikor lelki tükrébe nézve hivő létére is segítségért esengett “hitetlenségében" noha választott volt aki többet munkálkodott az Űr szőlőjében mint a többi apostol együttvéve gondoljátok csak meg hogy a legmélyebb szónak van egyedül aranyfedezete Isten bankjában és ti sem fizethettek ki senkit más pénzverdében vert gondolat-pénzzel töltsétek meg hát erszényeteket tiszta igével mert a teremtett világ "sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését" akiknek keze tele van az Evangélium aranyával mert arra vár a szegény csak arra. JAKUS !MRE
