Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)

1982-02-01 / 1. szám

(USPS 178560) POSTMASTER: SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 48. ÉVFOLYAM 1982. FEBRUÁR 1. SZÁM Evangélikus bojt Csakugyan igaz lenne? Hogy mi, lutheránusok — akik mindig azt hit­tük magunkról, hogy a bojt Szent­­írás-szerű megülésének szinte egye­dülálló bajnokai vagyunk (gondol­junk csak Nagypéntekre, az ún. “legnagyobb evangélikus ünnepre”) — az egyházi évnek erre a szakaszára valahogyan mégis helytelenül tekin­tünk, mert a böjtre vonatkozó felfo­gásunkba az évszázadok során az evangéliummal nem egyező elemek is belekerültek? Arról van szó, hogy Amerikában az evangélikusok előtt sem ismeret­len az ilyesfajta beszéd: Miről mond­jak le a böjtben? Van, aki például az édességektől tartózkodik (pedig ezzel tulajdonképpen csak nehezen menő fogyókúrája alá ad mankót), vagy pedig arra gondol, hogy mégiscsak “illenék” böjt idején egy kicsit “egy­­háziasabbnak” lennie. Mindezek mögött ott lappang a jócselekedetekből való üdvözülés, az az elgondolás, hogy az üdvösségemet saját magam produkálom a jócsele­kedeteimmel. Pedig Luther nagyon is hevesen küzdött az ilyen téves el­képzelés ellen, hogy ti., ha “jó” vagyok, vagy “jót” teszek, akkor Isten majd szépen vállon vereget és bűnbocsánattal, üdvösséggel jutal­maz. Még az aktív gyülekezeti tagok­nak is jórésze meg van győződve arról, hogy Isten irántunk való sze­­retete attól függ, hogy mi milyen mértékben felelünk meg a “legyetek jók!” követelményének. Vájjon ezt tanultuk-e a vallásórá­kon, meg a konfirmáció során a Kátéból? Ezt halljuk-e vasárnap reg­gel a templomban? (Lehet, hogy az ember tényleg csak azt hallja, amit tudat alatt hallani akar. Emberi ter­mészetünkből folyik, hogy képesnek véljük magunkat önmagunk meg­mentésére.) Ezért szükséges az, hogy tisztán, erőteljesen, újra meg újra hangozzék az üzenet, amelyből megérthetjük, hogy “bűnnel szennyezettek és tisz­tátalanok vagyunk... vétkeztünk gondolatainkkal, szavainkkal és cse­lekedeteinkkel”. Jó, hogy nem itt van az üzenet végén a pont! Mert az örömhír is a miénk: Isten úgy szeret minket, hogy a Fiát küldte hozzánk! Az Egyháznak pedig az a feladata, hogy minden lehető módon terjesz­­sze, közhírré tegye, szívünkbe árasz­­sza Isten kegyelme csodálatos nagy­ságának e tényét. A böjt tehát tulajdonképpen nem jelent változást a naptár többi nap­jához képest. Nem valami különle­ges időszak, amikor megkíséreljük önmagunk megjavítását. Ilyen szem­pontból a böjtnek nincs valami ér­téktöbblete és jelentősége. Úgy kell azonban tekintenünk, mint újra kí­nálkozó alkalmat arra, hogy ismét meghalljuk az evangélium örömüze­netét: Halálra ítélt bűnösök voltunk, mégis életre hívattunk a Jézus Krisz­tusban! A böjt nemcsak emberi létünk árnyoldalaira kíván emlékeztetni, hanem arra is felkészít, hogy Jézus feltámadásának és a Benne való új életünk ajándékának örülhessünk. Böjt a bűneink megváltásának ideje, hogy azután örvendezzünk a feloldo­­zás jóhíre, Isten jogerősen felmentő ítélete felett, melyben kijelenti, hogy O nekünk Atyánk és Barátunk! KS/ze Hetvenhétszer Valamelyik csendes este bajból kiutat keresve Istenemmel hadakoztam s számtalan példát felhoztam: nem tudom megtenni, mondtam és érveket támasztottam. Ez az ember mindig bántott s én legyek, ki megbocsátott? Megbocsátottam már hétszer! És szólt az Ür: Hetvenhétszer! A megbocsátás gyengeség, a bűnt gátolni nem elég, ki rossz, útját tovább járja, tetteinek sincs már gátja. Mit tegyek? ha szívem bánat? És szólt az Úr: van bocsánat. De hány van, aki elissza földi jussát és jön vissza Tehozzád, a bűnét bánja, ki a maga útját járta. Hogy elforduljál, azt várom! s Te Uram szólsz: megbocsátom. Itt lenn, mindennek van ára s a bocsánatnak határa. Égyoldalról mindig ártás a másikról megbocsátás? Nem jól mondom, most már bánom. És szólt az Ür: megbocsátom! Istenem, már mindent értek és soha többé már nem kérdek. Hozzád értem — kissé késve, de szívembe fel van vésve: megbocsátom. Megbocsátok. Példád nyomán békén járok. Megbocsátok, nem lesz ára! És szólt az Űr: se határa! Gyarmathy Irén JÖN! Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia — mint értesülünk — rövidesen három tárgyban fordul kéréssel, ill. felhívással az amerikai magyar evangélikusokhoz: 1. A szórvány-istentiszteletek anyagi alapjának megerősítése. 2. Az újfordítású Bibliák terjesztésével kapcso­latban kiadandó bibliaolvasó kalauz előállítási költségeire általános gyífjtés. 3. Néhai Ordass Lajos ev. püspök emlékére domborművű majolika plakettek készülnek szép kiállításban, Kúr Csaba szobrászművész mun­kája. Mindhárom tárggyal kapcsolatosan részleteket lapunk következő számaiban olvashatunk majd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom