Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)

1981-04-01 / 2. szám

(USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 47. ÉVFOLYAM 1981. ÁPRILIS 2. SZÁM ÉLET, ÉLET, ÖRÖKÉLET! Vakító, szemkápráztató világosság tör elő a húsvéti eseményből. Az Elet szikrázik fel tündöklő ragyogással. Csak most jövünk rá, hogy micsoda sötétségben botorkáltunk nélküle, hogy azelőtt húsvét előtt minket, va­lamennyiünket a Halál sötét sodra ragadott tova, a romlás felé és a maga erején senki sem tudott az ár ellen úszni. Több húsvétot! Helyet az igazi húsvétnak magunkban, családunk­ban, társadalmunkban, egyházunk-Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. (I. Kor. 15:14.) ban, nemzetünkben! Az a bajunk, hogy lelkes, meghatódott húsvét-ün­­nepléseink közepette is egyszerűen elsikkadt és elkallódott a húsvéti ese­mény. A kikelet, a tavasz, a termé­szet ébredező, újra előtörése, az új lobbot vető életösztön tölt el minket ■vigassággal és vidámsággal, de nem az Életnek, az Örökéletnek hódító, foglyul ejtő, meggyőző, diadalmas előretörése. Húsvét sápadt visszfé­nyeképpen a lélek halhatatlanságá­nak vérszegény hiszékenysége borong mibennünk és közben micsoda nagy­szerű keresztyéneknek véljük magun­kat, akik a modern világban is ily magasztos és fennkölt hiedelmet ápolgatunk kedélyünkben! Az írás ellenben ezt szóra se méltatva, mind­egyre csak azt hajtogatja továbbra is: több húsvétot! Igazi húsvétot: fel­támadást és életet! Győzelmet és Örökéletet!Jézus Él! Vele együtt én is élek! Mert mit is jelent a húsvéti ese­mény? Nyilvánvalóvá lett, amit Nagypéntek elvégezett, amit Krisz­tus Urunk szerzett és kivívott a ke­reszten. Nem a szenvedések boldog­ságra fordulását hozza húsvét. Hi­szen ilyen fordulatra nem is volt szükség. Mert Krisztus Jézus önkén­tes magafeláldozása szörnyűséges kínhalálában: maga a párját ritkító, hasonlíthatatlan győzelem. Isten sze­relmes szerelmének győzelme min­den sötét istenellenes hatalmon: a tomboló bűnön, nyomorúságon, ha­lálon, ördögön és poklokon. Már a kereszten véget ér ez a mi xnlágunk: a nagyralátó önhittség és kétségbeesett fejvesztettség világa és már itt meg­indult Isten új világa. Végét járja minden emberi bölcseség és erő és az élő Isten csodás királykodása kezdő­dik. Mindez Nagypéntek csodája. De csak most, húsvétkor lett világos­sá, csak most húsvétkor lett lelken­dező örömmondássá, minden lármát és átkozódást túlharsogó híradássá. Azóta, az első és egyetlen húsvét óta mindig újra felhangzik a húsvéti szózat. A legsötétebb szenvedést és nyomorúságot, a bűn feneketlen ör­vényeit is felderíti. Húsvét fényében észrevesszük: ennek a világnak össze­omlásában, csődjében, válságában Isten új világa, csodabirodalma kap erőre, hódít teret, növekszik. Akire rávetődött már ez a húsvéti fény — és ki az közülünk, aki ezt kétségbe vonná? —, az már kiszabadult a mélység felé húzó erőnek halálos szorításából, a szenvedések, nehéz­ségek, kudarcok gerincet összerop­­pantó harapófogójából. Mi húsvéti emberek vagyunk! A húsvéti öröm, bizakodás, remény­ség, bocsánat, önfeláldozás és szol­gálat emberei. Mert Krisztus a mi Urunk, aki keresztre feszíttetett ér­tünk és aki feltámadott, ugyancsak értünk. Innét a bizonyosságunk: általmentünk a halálból az életre. Itt az Élet! És a mienk ez az Élet: az Örökélet! Urbán Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom