Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-12-01 / 6. szám
6. oldal ERÖS^VÁR 1 Szigethy Sándor-. Ö, India — a gondolat anyja... (Folytatás előző számunkból) Útitárs, 1981/1-2 KASZTRENDSZER, DE... Európai indiaszakértők kasztrendszerről szóló tudósításait tanulmányozván, azzal az előítélettel mentem Indiába, hogy ez az embertelen hagyomány — a humánum és emberi méltóság terén — degenerálttá tette a polgárok zömét. Igaz, a faluval, ahol a lakosság 80%-a él, csak periférikusán kerültem kapcsolatba a Bombay—Ó-Delhi —Új-Delhi — Veranasi (Benares) — Sarnath útvonalon. Ahol jártam, a szegénységet is méltósággal viselő emberekkel találkoztam, akikből egyáltalán nem veszett ki az önérzet. Gépkocsivezetőm arra kért Bombayben, hogy a deszkaházakat ne fényképezzem. Dezséry pedig arról tudósít, hogy amikor hasonló jelenségeket igyekezett filmre venni, őt majdnem megruházták az utcán játszó gyerekek. Csak a rendőr jóvoltából menekült meg a kezükből... Az emberi önzetlenségnek és segítőkészségnek is számtalan jelét láttam és tapasztaltam meg útamon. Pedig hát — ottani összefüggésben — én csak kasztnélküli, “érinthetetlen” pária voltam! Furcsa, hogy így van: európai, jóval kisebb nagyvárosaink atmoszférája sokkal fusztráltabbnak, könyörtelenebbnek és hidegebbnek tűnik, mint ezeknek az embertelen kasztrendszer hatósugarában felnőtt indiai nagyvárosoknak a légköre. Furcsa ez azért, mert mégiscsak a mi városainkban szaladgálnak nagyobb számban a büszkén felfedezett és világhódító útjára bocsátott (formális) milliméteregyenlőség és igazságosság ismerői, sőt szakértői és prófétái. Az az ijesztő gondolatom támadt Indiában, hogy — a szimptómákból ítélve — nem is ott, hanem nálunk, a mi világunkban, a mi nagy és kevésbé nagy városainkban van a nagyobb baj. Mert — a jelek szerint — nálunk van a mértéktartás, a józanság, a hála, a hit, a remény, a szeretet, az emberi jóság, a “lélek” fogyóban, kialvóban. — Kinek van több tanulnivalója a másiktól? MERT A TUDÁSNÁL ERŐSEBB A HIT “A tudás mindig fél a kételytől, a hit soha. Ezért erősebb a hit a tudásnál” (G. Hajnóczy R.: Bengáli tűz). A szekularizálódó (és jelentőségében csökkenő?) Európából érkező látogató meglepetten látja, hogy e kontinensnyi országban milyen fontos tényező a hit. India vallási képének bemutatásával főleg a vallástörténet nézőpontjához igazodunk. A teológiai értékelést sorozatunk végén, az indiai keresztény teológia néhány vonásának bemutatásával szeretnénk elvégezni. Addig is néhány elgondolkoztató idézet az évekig Indiában tevékenykedő Germanusné könyvéből, mely a kétféle gondolkodás — és kultúra — különbözőségére mutat rá találóan: “Az európai gondolkodás gépiessé vált, csak a pluszt és a mínuszt ismeri. Tudománnyá fagyasztja az életet, holott az élet egyáltalán nem merev. Egyszerű formulává redukálja a jelenségeket, holott a jelenségek soha meg nem állnak, hanem egymásba folynak. Az európai hisz az abszolút tudásban, a hindu szemében minden tudás relatív... Ezért nem érti a felületes európai ember India ezerszínű arcát.” BENÁRESZ 1980. december 23 —26. Amikor Varanasi repterén leszállunk (ez Benáresz hivatalos neve ma), éppen eláll a szemerkélő “nyári” eső. A hőmérő most is 18 fokot (C) mutat, mely Indiában töltött napjaim legalacsonyabb hőmérséklete. Taxin a keresztyén YMCA Hotelhez jutok, nincs üres szobájuk. Az Overlander’s szállodában kapok helyet, a Varuna-híd közelében fekvő csendes partrészen. A 8 szobás kis szálloda — gondolom — túl egyszerű lenne a nyugati átlagtúristának, de aki Sven Hédin, Gustav Mannerheim és más nagy Azsia-utazók kalandjainak halvány felidézésére törekszik, annak számára luxusmegoldásnak tűnik a mosókonyhaszerű fürdőszobával ellátott kétágyas kis szoba. Napi 25 rúpiában egyezünk meg (kb. 3 US-dollár). Besötétedik. Kimegyek a városba élelmet venni. Emberek, kutyák, tehenek az utcán; — Kelet varázsa elbűvölő. Hogy mekkora a szegénység, a nyomor, a kopottság? Berlin vagy Stockholm negyedeihez viszonyítva, itt bizony szemmel látható az enyészet. De ha Nápoly, Krakkó vagy Leningrád központi negyedeinek lépcsőházaival s udvaraival hasonlítjuk össze a látottakat, akkor nem is olyan szembetűnő a különbség... Gyenge az esti kivilágítás, a mellékutcákban szinte botorkálok, de egyszer sem támad fel bennem — a más egzotikus országok látogatásakor oly gyakori — érzés és gondolat, hogy vájjon a hátamba állítja-e valaki az öregkést. A több mint félmilliárdos India népe megnyerte bizalmamat. GANGESZ- BENÁRESZ SZENTESTE Alvás délig. (Ami odahaza 7:30- nak felel meg.) Egyszer már felébredtem, hajnalban, a müezzin imára hívó dallamos hangjára, a közeli mecsetből. Mert még a “hindu Mekkában” is jelen van az iszlám, akárcsak India többi városában és soksok falujában. Néhol már több mint ezer éve. A szent folyóhoz a szálloda egyik biciklis riksája vitt le jellegzetes járművén. Egy szál utasával könnyed eleganciával száguldott el terebélyes hindu vagy fátyolos muszlim aszszonyságokat szállító, verejtékező kollégái mellett. Ő maga hindu, kétgyermekes 30 év körüli családapa. Még eddig nem fürdött a Gangeszben, talán majd jövőre — mondja. Impozáns, széles folyó a Gangesz, a Himalája hegységben ered. Csónakot bériek két evezőssel, akik felváltva végzik feladatukat. Lefelé haladunk a folyón. Noha már elmúlt dél, sok száz fürdőző mellett siklunk el. Némelyikük mozdulatlan, mások mosakodnak vagy lassan, elmélkedve csorgatják magukra a vizet, ismét mások szájukat öblítik a sárgás, nem éppen áttetsző vízzel. A part mentén, a folyó baloldalán paloták, templomok, menedékházak és szállók emelkednek, a különböző tartományok vagy hindu országok szerint csoportosítva. Amikor a hippik kompházaihoz közeledünk, a kapitány kijelenti, hogy ezeket a vendégeket nem kedvelik, mert kábítószerekkel próbálják lerövidíteni az utat a boldogsághoz. Csalnak! És önmagukat pusztítják... (Folytatjuk)
