Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)

1981-02-01 / 1. szám

EROS ©VÁR 5. oldal gélikus lelkészek mindig készek va­gyunk arra, hogy felkeressük magá­nyosan, elszigetelten élő hittestvé­reinket. Sokszor hívó szó nélkül is megyünk. Mennyivel inkább, ha meghívást kapunk! * * * Balatonszárszó és vidéke után egy évet Zalaegerszegen töltöttem. Egy­szer majd erről is és Pehm József apátplébánosról, a későbbi Mind­­szenty bíborosról való tapasztala­taimról is szólok. Egy év után újra a Balaton mellett voltam. A gyönyörű Magyar Tenger veszprémi és észak-somogyi részén. 1942-től kezdve Siófok központból szolgáltam kb. 14 másik helységet. Mindenkit számon tartottunk, gyer­meket és felnőttet egyaránt. Ok is számon tartottak, igényeltek min­ket. Egy vasárnap három, esetleg négy különböző helységben tartot­tam istentiszteletet. A nyár a bala­toni nyaralók ezreivel megnövelte a hívek számát. Prédikáltam nemcsak Enyingen és Siófokon (e két helyen minden vasárnap), hanem Balaton­kenesén, ahol a Fővárosi Üdülőben olyan illusztris hívek is jelen voltak, mint Raffay Sándor püspök, Sze­­leczky Zita és mások, továbbá Bala­­tonszabadiban, ahol egyszer Ordass Lajos püspök is nyaralt. Ebben az időben állt már az enyingi új evan­gélikus templom 1938 óta, unoka­­testvérem, Komjáthy Lajos lelkész buzgó fáradozása nyomán. De Sió­fokon nem volt semmink. A refor­mátus templomban tartottuk min­den vasárnap az istentiszteleteinket. Szolgálatom emlékezetes ideje, ami mindenkor Isten iránti mély hálára indít, hogy 1946 nyarán sikerült egy olyan épületet megvennünk, ami nemcsak istentiszteleti helyről, ha­nem tágas lelkészi lakásról is gon­doskodott. A Fő utcán! A balatoni műút mentén! Homlokzati nagybe­tűs felírással: ERŐS VÁR A MI IS­TENÜNK! Vételárában benne volt, amit az ország különböző gyülekeze­teiben gyűjtöttem össze, valamint a Kapi Béla püspök által nyújtott kül­földről érkezett segély. Nagy volt az öröme a kis nyájnak. Tervünk volt az is, hogy külön templomot is épí­tünk, vöröskőből. Meg is vettük a Balaton zalai oldaláról a szükséges mennyiségű követ, tervet is készítet­tünk, templomtelket is kaptunk a községtől nagy vita közben, de egy­hangú szavazattal. (Egyedül a hely­beli plébános szavazott ellene a kép­viselő testület gyűlésén.) Gyönyörű telek, néhány ugrásra a tóparttól. Sajnos, különböző tényezők hatásá­ra, a tervet fel kellett adni. De az 1946-ban szerzett imaház ma is szol­gálja a gyülekezetét. Szép Balatonunk varázsa ma is bennem él. De sokat gyalogoltam, kerékpároztam, autóztam a part­jain! Élveztem langymeleg vizét, cse­megeként fogyasztottam nem egy­szer a balatoni fogast és süllőt, de MEGÁLDOZTA EGYETLENÉT Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólí­totta: Ábrahám! Ö pedig felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetle­nedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórfjjá földjére, és áldozd fel ott égő áldozatul, az egyik hegyen, amelyet majd megmondok ne­ked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a sza­marát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsá­kot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. Amikor odaértek, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsá­kot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott az ÜR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ö így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. (1 Móz 22:1-3, 9-12.) "ÁLDOZD FEL" — szólt Isten Ábrahám­hoz, annak egyetlenegy fiára, a szeretettre mu­tatva. — És Ábrahám elindult. A legdrágább kincshez való ragaszkodás, az apai szeretet harcot vívott lelkében az istenfélelemmel, az en­gedelmességre való készséggel. — A hit csodája a Mórijjá hegyéig vitte Ábrahámot. Minden áldozatra kész, hogy bebizonyítsa Istenben való bizalmát és hozzá való hűségét. — Az utolsó pil­lanatban Isten megállítja kezét. — Csak a hitet akarta látni, áldozatot nem kíván. "AZ ÉN SZERETETT FIAM, AKIBEN GYÖNYÖRKÖDÖM” — szólt Isten Jézusra, Egyetlenére mutatva. Azután elindította a Gol­gotára vezető úton. Az Atya iránti engedel­messég, szeretet, a benne való feltétlen bizalom legyőzte a haláltól való irtózatos félelmet, és a keresztig vitte Jézust. — De Isten őt nem állí­totta meg ezen az úton. Jézusnak a poharat fenékig kellett ürítenie. Isten emberszeretete kész volt a legdrágábbat, az Egyetlenegyet ha­lálra adni, megáldozni. Amit az embertől nem kívánt, maga megtette az emberért. ADJUNK HÁLÁT Istennek kibeszélhetet­len szeretetéért, hogy a Krisztus áldozatával ettem a keszeg húsából készült fasí­­rozottat is, meg ízletes halászlevest. Közben 14 éven keresztül szolgáltam a szórványt, maroknyi kis gyülekeze­teket, akik megbecsülték és szerették egyházuk anyai gondoskodását. Né­ha pedig felhangzott a kedves bala­toni nóta is: Hullámzó Balaton tetején Csónakázik egy halászlegény. Hálóját a szerencse, Őt meg a kedvese Elhagyta szegényt. bűneinket eltörölte és üdvösségünket meg­szerezte. VALLJUK MEG, hogy sokszor a magunk áldozataival akarjuk megszerezni jóindulatát és bebizonyítani iránta való hűségünket, evangéliuma felszabadító örömhírét pedig kételkedéssel fogadjuk. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy a Szentlélek az Atyában való őszinte bizalmat, reménységet és örömöt keltsen bennünk; tegyen bennün­ket késszé az engedelmességre, hogy ne csak gondolatban kísérjük el Megváltónkat a szenvedés böjti útján, hanem értünk hozott áldozata nyomán bűnbánat és új élet támad­jon bennünk. MG/ze Olvasd ... Szorongattatásban: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüg­gedj, mert én vagyok Istened! Megerő­­sítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Ézs 41,10 Próbák és kísértések között: De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ézs 43,1 Amikor magadra maradtál: Ne félj, mert én veled vagyok! Ézs 41,10 Nehéz feladatok előtt: Légy erős, légy bátor és cselekedj! Ne félj és ne rettegj, mert az Úristen, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el. 1Krón 28,20 Ha a holnap gondja nyomaszt: Ne félj, mert én veled vagyok, megál­dalak téged. 1Móz 26,24 Ha a halál rémít és a sötétség ijeszt: Ne félj, én vagyok az élő, élek örökkön­­örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Jel 1,17-18 Ne félj, Isten hatalma őrzi mindazokat, akik Jézus Krisztusra bízzák magukat és neki engedelmeskednek, mert Övé a hatalom mennyen és földön!

Next

/
Oldalképek
Tartalom