Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-10-01 / 5. szám
2. oldal ERŐS ©VÁR vagy társadalmi rendje mellett. Aligha volt valaki is, aki így fogta volna fel pl. a negyedik világgyűlésnek Helsinkibe, vagy a hatodiknak Dar-es-Salaamba való helyezését. Nem is első eset, hogy evangélikus világgyűlést Kelet-Európába terveznek. 1923-ban Söderblom svéd érsek Budapestet javasolta a Lutheránus Világkonvent (a Világszövetség “elődje”) alapító ülése helyéül. (Ez Kórházlátogatás REMÉNYIK SÁNDOR EMLÉKÉNEK* Akkor jelent meg Babits “Jónás könyve”, és kórházi szobádba beköszöntve, nagy Örömmel olvastam fel neked. Utunk az imádsághoz vezetett, hogy mi is azt kérjük: “Bár verseim csücskére tőle volna szabva rím, előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom!” Szívünkben áment mondtunk mind a ketten, Elbúcsúztunk, és én hazasiettem, hogy Jónás imájára emlékezve, boldog sorokat rójak aznap este: “Elindulhattunk keletről és délről, hegyek ormáról és völgyek öléről, bús, vak utakra vihetett a vérünk, most mégis mind az Egyetlenhez érünk, ki küzdve elébb kétellyel, közönnyel, ki friss, harmatos hajnali örömmel.” Mintha mindez most történt volna nemrég, olyan eleven még a kedves emlék... halk hangod és fénylő tekinteted, amint te olvasol új verseket. Hazamentéi. Többé nem láttalak. Pihensz a házsongárdi hant alatt. Ilyen az életünk... tűnő lehellet. Amikor ott állhattam sírod mellett, könnyet hullatott a borongós ég is. — biztattak drága, örökülmaradt soraid, mint fénylő napsugarak. TÜRMEZEI ERZSÉBET *Nagy evangélikus költőnk 40 éve, 1941. október 24-én halt meg Kolozsvárott. Az idei SAJTÓVASÁRNAP november 22-én lesz az ERŐS VÁR támogatására! a gyűlés végül is Eisenachban folyt le, — Söderblom persze aligha álmodta volna, hogy az 1980-as években Eisenach a “2. világhoz” tartozó lesz.) Az 1970-es világgyűlést a Német Demokratikus Köztársaságban szándékozott megtartani a Világszövetség. Mikor világossá lett, hogy ez nem lehetséges, akkor kellett a gyűlést áthelyezni Porto Alegrebe s végül is Evianba. SOK POZITÍVUM De mindattól a sok politikai mellékzörejtől eltekintve, mely a világgyűlést kísérni fogja, s amely már az előkészületekben is nyilvánvalóvá lett, a világgyűlés Magyarországon való tartását pozitívan kell értékelnünk. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a magyar evangélikusságnak van mondanivalója a világ evangélikussága felé. Magyarországon ma sok-sok lelkész és egyháztag mutat elismerésreméltó egyházhűséget. Az egyház számára szabott szűk kereteken belül maximálisan használják ki az evangélium lehetőségeit. Nem utolsó sorban a szórványlelkészek önfeláldozó, “ön-elégető” munkája sok ország elpuhult lelkészi kara számára példamutató lehet. Az egyház intézményei: öregotthonok, fogyatékosok ápolására szolgáló szeretetintézmények, eleven keresztyén hit tanúbizonyságai. Imponáló a fiatal lelkészek teológiaéhsége, a maroknyi magyar evangélikusság teológiai és liturgiái munkája. Mindezt a külföldi magyar evangélikusság is féltő szeretettel és imádságos lélekkel figyeli és követi. Pozitív dolog lesz, hogy a világgyűléssel kapcsolatban sok gyülekezet is kapcsolatot talál a világ evangélikusságával. Néhány egyházi vezető járja ugyan a világot különböző nemzetközi egyházi és nem-egyházi megbízásokkal. De 1984-ben a magyarországi gyülekezetek népe is többet fog megtudni pl. az ázsiai és afrikai testvéregyházak missziójáról, mint eddig. Sok lelkész is bele fog ilyen módon kerülni a világkeresztyénség lüktető vérkeringésébe. Vannak közöttük, akik mind nyelvtudásuk, mind teológiai felkészültségük alapján ezt már rég megtehették volna. De mert nem követik az otthoni egyházvezetőség szólamait, külföldre jutásukat az egyházvezetőség az egyházi “közérdek” szempontjából nem tartja kívánatosnak. A külföldi látogatók számára is jelentős, hogy saját szemmel tudják megismerni a magyar evangélikusság gondját-baját. A hivatalos egyházi nyilatkozatok szerint “minden a legnagyobb rendben van”. A nyitott szemmel járó résztvevők az érem másik oldalát is megismerhetik, s így válhatnak barátaivá egyházunknak, akik imádsággal és segítőkészséggel fognak mellette állni. Mindez talán önvizsgálatra is késztetheti a magyarországi egyházi vezetőséget. Hiszen hittestvérek az egész világról a helyszínen fogják őket faggatni az egyház helyzetéről, annak az államhoz való viszonyáról, az egyházon belüli teológiai szólásszabadságról, a hitoktatásról, egyházi ifjúsági munkáról és sok más dologról. VALLÁSTÉTEL Reméljük továbbá, hogy az 1984- es evangélikus világgyűlés a magyar társadalom felé is “látható” lesz. Nem számíthatunk olyan nyilvános eseményekre, mint 1963-ban a rokon Finnországban, ahol 3000 ember hallgatta Kekkonen elnök előadását a finn evangélikusságról és 40.000 résztvevő volt a záróünnepélyen a helsinki olimpiai stadionban. De kell, hogy legyen egy egyházi világgyűlésnek nyilvános hitvallása a társadalom felé is. Reményt ad a gyűlés témája arra is, hogy egyházi és teológiai kérdések kerülnek elsősorban az előadások és viták központjába. Divat manapság a jövő reménységét elsősorban abban látni, hogy az egyház és a “világ” közös erővel járulnak hozzá a szociáletikai feladatok megoldásához. A gyűlés témája azonban a hit központja felé mutat: a keresztyén hit nem valamiféle elmélet, vagy ideológia, hanem annak központjában egy személy áll: Jézus Krisztus. Az egyház cselekvésének alapja és kiindulópontja a Krisztus-hit. Nagy dolog lenne, ha ezt sem az egyházi, sem a világi sajtó nem hallgatná el. A főhangsúly elvégre nem a vendéglátó országon van, hanem azon a vallástételen, melyet egy ilyen világgyűlés tesz a világ reménysége, Jézus Krisztus mellett. Bárcsak ebben lenne a budapesti világgyűlés legnagyobb jelentősége! Terray László
