Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-08-01 / 4. szám
EROS® VÁR 3. oldal zakat felkerestem, azoknak több tagjával találkoztam és — nagy örömömre — volt lehetőségem Brachna Gábor főesperes úrral, Juhász Imrével, az Erős Vár szerkesztőjével, valamint Bernhardt Béla torontói h. lelkész úrral, illetőleg házastársaikkal egy igen kellemes estét eltöltenem, amikor is sor került a magyar evangélikusok között végzett missziói munkánk sok kérdésének a megbeszélésére. Sz.: A magyar evangélikusok között végzett missziói munka ügyét emlegetted. Ennek a kifejezésnek a használatával talán azt a meggyőződésedet hoztad nyilvánosságra, hogy nekünk, Magyarországon kívül élő, de magyarul beszélő evangélikusoknak különleges hivatásunk van az Anyaszentegyház egyetemes missziói szolgálatának a keretében? P.: Pontosan erre gondoltam, amikor ezt a két szót használtam. Illyés Gyula pár évvel ezelőtt megerősítette azt, amit sokan már előtte is tudtak, hogy ti. a magyar nép egyike azoknak a népeknek, amely ugyan önálló államot alkot, de amelynek három tagja közül csak kettő él az általa alkotott állam határai között. Persze, ez a szám magában foglalja a Kárpátmedencén belül élő, de a mostani magyar határokon túlra került magyarokat is. Ha az ezek között végzendő evangelizációs munka módozatait azok (és a mi) különleges helyzete miatt nem is tárgyalhatjuk meg e percben, foglalkoznunk kell a világ egyéb részein élő magyar anyanyelvűek lelkigondozásának a kérdéseivel, mert ezt a munkát senki sem tudja olyan eredményesen elvégezni, mint azok, akik egyrészt tudnak magyarul, másrészt az Evangélium leikétől megérintetett személyek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha magyarjaink meg is tanulták környezetük nyelvét, lelki életük fejlődése — a legtöbb esetben — csak akkor folytatódik, ha azon a nyelven jut el hozzájuk a lelki táplálék, amelyiken szüleik őket imádkozni tanították. Megfigyelésem szerint ez a tétel igen sokszor még a második nemzedék helyzetére is érvényes. Ehhez hozzávehetjük azt, hogy ma világszerte nagy az érdeklődés a nyelvi, vagy faji kisebbségek lelki, kultúrális, vagy más igényeinek a kielégítése iránt és sokan rádöbbentek az identitás problémájának a fontosságára is. Mindebből én azt szeretném levonni, hogy azoknak, akik — akár hivatásszerűen (főfoglalkozásban), akár önkéntesen (más szolgálat végzése mellett) — a magyarok számára az Evangéliumot hirdetik, vagy az Evangéliumnak a magyarság nyugatra szakadt tagjaihoz való eljutása érdekében fáradoznak, nem kell kisebbrendűségi érzésekkel küzdeniük, mintha egy halálraítélt, vagy mások által lényegtelennek tartott ügyért fáradoznának, hanem biztosak lehetnek affelől, hogy az Evangélium terjesztésének szolgálatával az Anyaszentegyház szívdobbanásának, azaz az Egyház életének a részeivé váltak. Talán több, mint két évtizede annak, hogy dr. Leskó Béla barátom, az argentínai evangélikus teológiai fakultás akkori igazgatója (rektora) egy kis verset írt, amelyben magyar fiatalokat arra bíztatott, hogy álljanak be Isten aratásába, készüljenek fel a lelkipásztori pályára, hogy magyar népünknek az Evangéliumot hirdethessék. Felhívása — annakidején — nem maradt visszhang nélkül. De mivel verse egy egészen különleges helyzetben keletkezett, annak a hatása ma talán nem lenne ugyanaz, mint keletkezésekor volt, ha azt újból kinyomtatnánk. Sajnos, jómagam új verset nem tudok írni. így csak szerény prózában szeretném kifejezni azt az óhajomat, hogy bárcsak jelentkeznének ma is magyarul beszélő fiatalok és idősebbek (az egyik volt délamerikai lelkészünk, aki közel 18 évig szolgált hűséggel honfitársaink között, 50 éves volt, amikor teológiai tanulmányait elkezdte!) a nyugat- és északeurópai, észak- és délamerikai, valamint ausztráliai magyarok között végzendő missziói munkára és azok, akiknek ilyen munka végzésére már van felkészültségük, de nem magyarok közt szolgálnak, átgondolnák, hogy mit tehetnek jelenlegi helyzetükben (vagy annak megváltoztatása által) azért, hogy az ő munkájuk révén is az Evangélium népe maradhasson a külföldre szakadt magyar nép. * Ha “prózai óhajom”-ban e lap olvasói többet látnának, mint egy személyes véleményt és egy egyén kérését, akkor az Erős Vár szerkesztőjével való mostani beszélgetésem leközlése talán eszköz lehet annak a célnak az elérésében, hogy a magyar családnak az anyaországtól legmeszszebbre került leányai és fiai is Isten népének örvendező tagjai maradhassanak! Címváltozások Kiss Miklós lovászpatonai ev. lelkész ideiglenes amerikai címe: c/o Tomaschek, 9550 Chapel Hill Oval, Brecksville, OH 44141 Tel.: (216)526-5374 Dr. Leskó Béla ev. lelkész új címe: Azopardo1422 1109 Buenos Aires, Argentina Leskó Károly ev. lelkész új címe: Apartado 68039, Caracas 1062-A, Venezuela Tel.: 284-0179 Mészáros Sándor ev. lelkész új címe: 937 Broadway, Bethlehem, PA 18015 Tel.:(215)867-2943 Papp János Lászlóné (Mrs. Emmy de Papp) ev. lelkészözvegy címe: 120 Westland Ave., Rochester, NY 14618 Tel.: (716)271-8445 Dr. Stiegler Emőné (Mrs. Ida S. Stiegler) ev. lelkészözvegy helyesbített címe: 1440 Walnut St., Apt. 2005. Allentown, PA 18102. Tel.: (215) 432-3o43 Sulzer (Szulczer) Gusztáv ev. lelkész új címe: 3129 Bay Landing Dr., Westlake, OH 44145 Tel.: (216)871-4965 Szebik Károlyné (Mrs. Evelyn Szebik) ev. lelkészözvegy címe: 5336 Coolbrook Ave., Montreal, Que. H3X 2L4, Canada Tel.: (514) 489-6461 Turchányi Sándor ev. lelkész címe: 4223 NE 8th Ave., Seattle, WA 98105 Tel.: (206) 632-6298 Weisz Jenő ev. lelkész új címe: Meiendorferstrasse 47, 2000 Hamburg 73, West Germany Az idei SAJTÓVASÁRNAP november 22-én lesz az ERŐS VÁR támogatására!
