Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-06-01 / 3. szám
ERŐS 4'VÁR 3. oldal IZZÓ FEHÉR, MINT TŰZ FÖLÖTT A FÉM Gondolatok Bartók Béláról születésének századik évfordulóján Bartók Béla emberi és művészi portréját jellemzőbben szavakba sűríteni aligha lehet Fodor András verssorainál: “...Hirtelen kirajzolódik finomélű arcod: hamvasan fénylik, mint a porcelán, de izzó fehér, mint tűz fölött a fém...” József Attila — mondja —: “nem találok szavakat magamra”... Ha így elnémul a szavak mestere, mit mondhatunk a legmegfoghatatlanabb művészetről, a zenéről mi muzsikusok? S éppen Bartókról, aki bizony alig-alig adott írásbeli segítséget, kulcsot, művészetének megfejtését az utókorra bízta. Művei előadásmódjához, értelmezéséhez a notáción és pár szűkszavú száraz analízisen túl nem nyújtott segítséget. Sohasem szólott önmagáért, csak másokért! Fegyelemmel korlátozta közlendőit, ha önmagáról beszélt csak a legszükségesebbekre szorítkozott, személytelen tárgyilagossággal szólt, titkai feltárása elől következetesen elzárkózott. Bartók rendkívüli egyéniségét, személyes varázsát, géniuszát azonban érdemes a pályatársak, barátok vallomásaival megidézni. Thomas Mann így emlékezik: "valahányszor Bartók Bélát csak láttam, vele beszéltem, szavát lestem, mindenkor lelkem mélyéig megkapott nemcsak lényének szeretetreméltó volta, hanem fennköltés tiszta művészegyénisége is, amely már szemének szép tekintetében is kifejezésre jutott..." Yehudi Menuhin: “megjelenése eltitkolta jellemének felmérhetetlen tüzét és erejét... Gyémántkeménységű és gyémánttűzű volt, lénye semmivel sem árulta el legbensőbb énjének őserejű nagyságát vagy ihletett látomásait. Csupán szemei — ezek a fantasztikus módon mindenen áthatoló szemek — fedték fel igazi valóját...” Kosztolányi Dezső Bartók hamleti tekintetét az “ezüstfej" szókép mozdulatlanságába rejti. Bartók Béla azok közül a zsenik közül volt — Kodály Zoltán szavaival élve —, akik “...másképp hagyták maguk után a világot, mint ahogy találták...” Mi lehetett ennek a páratlan életnek a titka? Édesanyjának írt levelében már 22 éves korában valami nagyon lényegeset elárult ebből: “Kell, hogy minden ember, midőn férfiúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének mineműségét. Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát”. Bartók Béla ezt a “fiatalos elhatározást" nem emlegette többet — de mint aki sohasem hazudtolta meg önmagát — életével pecsételte meg! Életében és művészetében egységhe ötvöződött emberi tisztasága, példamutatása, bátorsága, szellemisége, etikája, szorgalma, rendkívüli munkabírása, tudományos meggyőződése, mívessége, műveinek kiértékelése és megoldottsága! Emberi és művészi nagysága zenei érdemein messze túlnő! Bartók életművének ismertetésénél fontosabbnak érzem a kérdés feltevését: mi a bartóki életmű üzenete ma számunkra? (Bartók művészetével művein kívül ma már számtalan szakkönyv segítségével ismerkedhet meg az érdeklődő.) Hajlamosak vagyunk arra, hogy ami megszületett, azt természetesnek vesszük, megszokjuk, közömbösen elmegyünk mellette, s később már észre sem vesszük... Pedig a művészet nem tűri ezt a közönyt. A versek újraolvasása, a zenék ójrahallgatása jut csak el a lélek mélyebb régióiba! Bartók gyermekkarait (Békéstarhoson) előbb ismertem meg Bach, Mozart, Haydn és Beethoven műveinél. Bartók kórusművei váltak első zenei táplálékommá. Tudjuk, az első élmények mélysége meghatározó jellegű. Ha ez az esztétikai abc alappá válik: kiírthatatlan egy életen át! Bartók 27 egynemű karát zenei bibliámnak nevezhetem. Bartók ezeket népi szövegek nyomán, egyéni leleménnyel állította össze. A szövegekben is ott él már a magyar nép lelke. Ezek a fantázia, a művészi érzék nevelői, a hangfestés abc-jét jelentik, a magyar lélek szimbólumainak tárházát. Nemcsak azért van szövegük, hogy “valamire” énekeljenek. Nyelvünk legjobb ízeit találhatjuk meg bennünk. A szavak zenén keresztül sugárzanak. Képzetkeltő erőt, jelrendszert, szimbolikát sugároznak és a karakterérzéket fejlesztik. Csoportosíthatók. A szeretet és féltés a “Ne menj el" és a “Ne hagyj itt"-ben az összetartozás és a hűség atomjait plántálja a lélekben, talán évekre előre. A család-, nemzet-, hazaszeretet nevelője, a “Levél az otthoniakhoz" soraiban él: “áldást, békességet kívánok házamnak”... s a himnusz erejével hat később: “nemzetemet semmi baj ne érje!” A természet, csend érzékletessége, erdők-vizek magánya lebeg a “Senkim a világon”, a “Bolyongás" soraiban. Az érték: a belső gazdagság példái a külsővel szemben a “Leánynéző"-ben minden prédikáló nevelésnél többet mondanak: “Arany-ezüstért, cifra ruháért, leányt el ne végy koszorújáért, inkább szeressed jámborságáért, előtted való szép járásáért...” A csúfolódás, játék, mesefigurák, humorérzék finomítói: “Lánycsúfoló, Legénycsúfoló, Cipósütés...” A hit és áhitat nagy varázslója is Bartók. A “Tavasz” megújulásának pezsdülésében az “Isten őfelsége meg is áldja...” kezdetű szakasz kontrasztja hitvallásszerű kiemelést nyer. Felejthetetlen pillanatok. Vagya “Jószágigéző” középrésze (Nőjjön fű előttünk, baj ne járjon köztünk") imádságnak is beillenék egy sóhajtásnyira... Az érzések kis drámái ezek. Szöveg és zene nagy egyidejűsége formában, harmóniában, ritmusban, dallamban, kifejezőerőben... A "Bánat” c. kis modern koráiban a "még az édes méz is keserűvé válik” disszonanciái után a mai zene hallgatáskultúrája hitem szerint nem jelent annyi gondot — mint azoknak, akik “kihagyták” ezt a fejlődési állomást... Kodály Zoltán írja Bartók Gyermekkaráról: “...milyen boldog lehetne a magyar gyermek, s micsoda emberré nőhetne, ha csak ilyenek szólnának hozzája!” s hozzáteszi: “mégsem lehet utolsó ország, ahol ilyesmi megterem...” Ez Bartók egyik üzenete! — hogy a lélekben is gyökeret verjen... Mi leszünk szegényebbek, ha nem! Bartók Kodállyal együtt látta, hogy jövőt építeni csak az ifjúságon keresztül lehet. Olyan szellemi kincset hagytak reánk, mellyel jelenleg a világon talán egy ország sem rendelkezik... Kérdés: ezekkel a ránk bízott kincsekkel hogyan sáfárkodunk? Bartók hazaszeretete elválaszthatatlanul összenőtt a “népek testvérré válásának" eszméjével. (Már pályája kezdetén belekezdett nemcsak a magyar, de a szomszédos népek népzenéjének feltárásába.) A Cantata profana mintájára akarta Bartók triptichonná kiegészíteni eszményképét. (Az első román, a második szlovák, a harmadik magyar népköltés alapján karolta volna össze a tervezett kantátatriptichont.) Bartók a "Virágok vetélkedése” nyomán meg is írta “Világok vetélkedése” c. versét, melyben napkelet, napnyugat és fényes dél országa verseng... vetekedik! “Meg is meghallja ezt minden ország ura, a teremtő Isten”... A konklúzió önmagáért beszél: “aki szebbet teremt elsőbbség is azé, azt választom én is!" A teremtő Isten igazságtétele: “aki szebbet teremt!" Ennél szebb művészi és politikai hitvallást nehéz a népek viharai között elképzelni! Ez a bartóki élet sorlezáró végkicsengése is: ...“csak tiszta forrásból!” Szokolay Sándor (Ev. Naptár) CHICAGÓI EVANGÉLIKUSOK FIGYELMÉBE! A “Peace Lutheran Church” (5944 W. Cullom Ave.) pünkösdvasárnapi angolnyelvű istentiszteletén, június 7-én de. 10:15-kor Pósfay György magyar ev. lelkész végzi az igehirdetést. Az istentisztelet utáni szeretetvendégségen a magyar gyülekezethez szól Nt. Pósfay, aki egy nemzetközi egyházi konferenciára érkezik ide Genfből. Bővebb felvilágosításért Tomaj Gusztáv hívható a 463-4029 telefonszámon. — Itt számolunk be arról, hogy május 3-án a fentjelzett templomban magyar istentiszteletet tartott Tessényl Kornél ny. lelkész, melynek kb. 35 résztvevője volt, 25-en vettek úrvacsorát. Ugyanott lesz a legközelebbi magyar istentisztelet Chicagóban, előreláthatólag nov. 29-én.
