Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1980-08-01 / 4. szám
4. oldal EROS@VÄR VIHARBAN------ Friedrich Lajos-----A "Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. ERŐS VÁR (USPS 178560) P. 0. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued bi-monthly: February, April, June, August, October, and December. No. 4. (209) Vol. 46 AUGUST 1980 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland. Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VAR” előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 U S. dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetök, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code" szám feltüntetésével együtt! Az újságot "Zip Code" szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lebet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 Vidéki város valahol a Dunántúlon. Nem messze a Bakonytól és közel a Balatonhoz. Templomok és történelmi emlékek lehelik a múltat, vidám fiatalok és pihenő, sétáló, kiránduló felnőttek ünneplik a jelent. Vasárnap van. Szép, világos, tiszta és kék az ég. A kertes kis házakat sorba ölelgeti a bakonyi szél és ünnepi illattal parfőmözi a végtelen, virágos rét. Tiszta utcákon, tiszta ruhájú tömegek hullámzónak a napfényben mosolygó házsorok között. A soktemplomú város közepén, dombra építve ott áll az evangélikus templom. Mindössze egy kis kert választja el a papiaktól. A templom harangja szerényen szólal meg többször is egy-egy vasárnap és így hívogatja azt a párszáz evangélikust az Istennel való találkozásra, akik ott élnek szétszórtan a messze elterülő város házaiban. Nincs nagy hangja a harangnak, mégis mindig megtelik a templom, mintha a széttöredező harangszó hívását továbbvinné a szeretet. Azt mondják ebben a gyülekezetben, hogy még a város peremén is, a kicsi házakban is “hallani” a hívogató harangszót. Persze nagy dolog az, amikor a vasárnapi vágy már kora reggel megnézi az óramutatót. Aztán ünneplőbe öltözötten mindenfelől elindulnak a templom felé. Akik vidéken élnek, tudják, milyen szép közösség, milyen kedves alkalom a “családi találkozó”. Ilyenkor a legidősebb szülők házában, az “öreg házban” összejön a család. Terített asztal mellé ülnek a gyermekek és unokák. Testvérek és rokonok. Ki tudja, mi teszi ilyen széppé ezeket a találkozókat. Talán a szülői ház varázsa, egy visszatérő régi bölcsődal, egy szívbőljövő, igazán szerető szó, egy jó tanács, vagy éppen az atyai szó bölcsessége, szeretete, jósága. Mindenki szívesen megy erre a családitalálkozóra, mindenki jól érzi magát a szeretet terített asztala mellett és mindenkit boldoggá tesz az “öregház” varázsa. Ebben a kisvárosban ilyen az istentisztelet: családi találkozó az öregházban. Mindenki ismeri egymást és mindenkit ismer a Szeretet. És mindenki számára fontos az “atyai szó”. Nem hiányzik az öregház varázsa sem: szeretet várja a belépőt és szeretet kíséri vissza a hazatérőt. Az evangélikus gyülekezet papja is úgy tartozik bele a templom népébe, kis családjába, mint egy családtag. Mint egy valaki a hozzátartozók közül. Ha a templomban van, nem a szószék magasságából prédikál, hanem szívközelségből szólal meg egyszerűen, szeretettel. Ha valaki otthonába lép, az nem egy hivatalban áll meg, hanem már az első percekben úgy érzi, hogy testvérre talált az ismerős rokoni házban. Két kisfia van a papnak, akik a papnéval együtt szintén mindig ott vannak a gyülekezetben, az eggyéforr ott családban, amikor a kinyíló Biblia mellett újra meg újra valósággá válik és megismétlődik — a kenyér csodája. Ezen a mostani napfényes, gyönyörű nyári vasárnapon is ott van a nagyobbik fiú abban a szobában, ahol ősi szokás szerint istentisztelet előtti imádságra szoktak összejönni a presbiterek, hogy aztán a lelkésszel együtt közösen menjenek be az Isten házába. A kisebb fiút még öltöztetik, de nemsokára majd ő is belép anyjával a szobába. Ma a segédlelkész tartja az istentiszteletet. A lelkész néhány perccel ezelőtt indult el kis motorján a szórványba, istentiszteletet tartani a Balaton mellett. A harmadik harangszóra belép a szobába Luther-kabátban a segédlelkész és körbe állnak egymás mellé a presbiterek. Megkezdődik a rövid imádság: — Isten áldja meg az igét, amelyik szólni fog, Isten áldja meg az ige hallgatóit, a templom gyülekezetét, a város népét, közel s távolban minden embert, akit Isten a maga képére teremtett. És áldja meg az Isten a lelkipásztort, aki elindult a szórvány népe felé, hogy ott is megszólaljon az evangélium. Isten legyen velünk és mindenekkel! Az Ament már együtt hangosan mondják a jelenlevők. Aztán bevonulnak a templomba. Együtt van a gyülekezet. Száll az ének és Isten elé térdel az imádság. Szól az igehirdetés és szívtől szívig ér. Amikor az imádság után megszólal az orgona és elkezdődik a befejező
