Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)

1980-06-01 / 3. szám

6. oldal ERÖS^VÁR Jézus szeretete számomra minden­nél fontosabb, mert félelemmentessé tette az életemet! A harmadik válaszom ez: Sokat gondolkoztam már azon, hogy hogyan is állok az Isten-kérdés­sel. Vannak érveim, ismerem az el­lenérveket, vitázom, ha legyőznek, ha én győzök. S ezenközben megta­nultam két nagyon fontos fogalmat: a felelősséget és a megbocsátást. Azért vagyok Jézus követője, mert nem engedi, hogy itt tengjek-lengjek a világban, hiszen annak minden kincse, értéke rám van bízva. Felelek érte, el kell számolnom vele. De ez nem megy áldozatvállalás nélkül. Megmarad más vallások szigorúsá­ga, mélysége, magasröptű gondola­tai, de senkit nem ismerek, aki olyan messzire elment volna, hogy a saját életét adja oda a védenceiért. A fe­lelősségtudatnak legfelsőbb foka ez, amely engem lebilincsel. És ez a végsőkig elmenő felelős­ségvállalás sem történt valami meg­­keseredettségből, hanem megbocsá­tással párosítva. Aki megbocsát, az új életet ajándékozott a másiknak. Aki nem ró föl mulasztást, hanem elengedi, az az újrakezdés örömével lepett meg valakit. így újulok meg mindig, amikor Jézus bocsánatát hallom, s ez tart meg a követésében. És végül negyedszer: Azért vagyok Jézus követője, mert túl sok a homályos, áttekinthetetlen és nagyon nehéz probléma a magam és világunk életében, amire nincs válaszom. Várok egy Jézus által kilá­tásba helyezett olyan napra, amikor minden kételyemre, a magam elég­telenségére, annak okaira, végérvé­nyes választ kapok. Ezért várom re­ménységgel a napot, amely lezárja a hit korszakát és valami teljesen újat, az Istennel közvetlen-járás új, prob­léma és gondmentes világát hozza el számunkra. Már csak ezért is érde­­mes élni! G<?me5 István (útitárs) Derűs sorok MODERN GÓLIÁT Ószövetségi történetet magyaráztam a gyer­mekeknek. Csillogó szemmel hallgatták, hogy a kis Dávid hogyan győzte le a filiszteusok ha­talmas termetű vezérét, Góliátot. Hazamenet Árpi már messziről kiabált apjának, aki fradi­­drukker: — Apu, ma olyat tanultunk, ami téged is érdekel! Ha bejössz, elmondom, hogyan győzte le Dávid a gólkirályt! Vértesy Rudolf BUTHY DÉNES 65 ÉVES Bensőséges ünnepség volt Buffalóban, feb­ruár 3-án. A gyülekezet ünnepi vacsorát adott annak alkalmából, hogy az 1957 óta velük levő lelkészük most töltötte be 65. évét és február 1 óta. mint nyugdíjas lelkész szolgálja tovább a gyülekezetét. A vacsorán megjelentek az egyház tagjain és barátain kívül, a Synod helyettes püspöke, Carl Olin; a buffalói Lutheránus Egyházak direktora. John Christ; Nt. Kerekes Márton és Nt. Wesselényi Miklós ref. lelkészek; Rév. Paul Graskow, a szomszédos ukrán egyház lel­késze, akik mind köszöntötték az ünnepeltet. A gyülekezet nevében Kish Ferenc gondnok, aki a győrmegyei Tétről való, köszöntötte a lel­készt és adta át a gyülekezet ajándékát. Ugyan csak ő töltötte be a “toastmaster" szerepét is. Dr. Vizsolyi Dániel, a buffalói magyar egyesü­letek nevében mondott lelkes köszöntőt. Kincses Kolozsvár főterének sarkán áll a Re ményik Sándor által sokszor megénekelt “kicsi fehér templom". Nem is olyan kicsi, hiszen belső méretei közel kétszeresét teszik ki nyugat-cleve-Buthy Dénes lelkész, aki egyúttal az Ame­rikai Magyar Evangélikus Konferencia espere­se is, a sopronmegyei Beleden született. Isko­láit szülőfalujában és Sopronban végezte el, a Lyceumot is, meg a Teológiát is. Hosszú ideig Enyingen és Siófokon volt lelkész. Amerikában a buffalói egyetemen tovább folytatta tanul­mányait és mesteri fokozatot szerzett, egyben New York államban tanári képesítést kapott matematika, latin és német nyelvek tanítására. Lelkészi munkája mellett 18 éve matematikát tanít. Ugyancsak hivatalos állami közjegyző is New Yorkban. A köszöntésekre adott válaszában hálaadás­sal emlékezett meg Buthy Dénes arról,, hogy milyen nagy isteni kegyelem volt számára, hogy soha egyetlen nagyünnepi szolgálatot nem mulasztott el betegség miatt, hogy az Isten megtartotta sok viszontagságok között és erőt adott ahhoz, hogy ilyen kicsiny gyüleke­zetben. mint a buffalói, hűséggel mindeddig megállhatott. Az ünneplőkhöz csatlakozik az Erős Vár ol­vasóinak nagy közössége ezzel az igével: “Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. A sáfárok­tól pedig az kívántatik, hogy mindegyik hűnek találtassák” (1 Kor 4:1 -2). zanak az erdélyi evangélikus testvérek örömében. Szedressy Pál püspök igehirdetését követték a 150 évvel ezelőtti templomépítésről, majd pedig a gyülekezet másfélszázados történetéről szóló előa­dások. Elhangzott az a költemény is, melyei Reményik, az egyház presbitere a százéves jubi­leum alkalmára irt 1929-ben “Kövek zsoltára" címmel. Az erdélyi "Zsinatpresbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház" 35, a bukarestivel együtt 36 gyülekezetből áll, kb. 32 000 lélekkel. A nagy eu­rópai evangélikus országokhoz képest nem nagy ez a lélekszám, de a nagy egyházak is elküldték képviselőiket Kolozsvárra. Ott volt a két Német­ország egyházi kiküldöttje Dietzfelbinger ny. püs­pök és Schäfer főtanácsos személyében, továbbá számos más egyház képviselői között Angliából Pátkai Róbert, Magyarországról Benczúr László, Fabiny Tibor és Koren Emil, a Világszövetség genfi központjából Pósfay György, Norvégia ev. egyházából Terray László, az utóbbiak valameny­­nyien magyar evangélikus lelkészek. , ^ — ...A SzCNC Lci£K, A KIC AZ 6N NEVGMBGN KÜLD AZ ÖCYA, AZ MINDGNRG MEG­­CAN IC MAJD CICeKGG... János i%26 _______________________________ landi templomunkénak. Külső nagysága még impozánsabb, mert 2 méter vastagságú kőfalak­kal épült, tornya pedig 32 m magas. A templom belseje tiszta fehér, arany díszítéssel. Itt gyűltek össze ünnepélyes hálaadásra március 18 és 19-én a messze földről érkezett vendégek, hogy osztoz-Emlékünnep a 150 éves kolozsvári templomban

Next

/
Oldalképek
Tartalom