Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1980-04-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 5. oldal Jobb egy embernek elveszni Régen elfelejtették már az emberek, hogyan lett főpap Kajafás. Pedig igen sok szóbeszéd, zúgás és elégedetlenség volt, amikor Valerius Gratus, a mostani procurator elődje kinevezte. Ennek éppen tizennyolc éve. Elődjénél, apósánál ugyanúgy lázongott a nép, hiszen az ősi szokástól eltérően, az ároni ágat megkerülve cserélgetik a főpapokat a rómaiak. Akik nekik tetszenek, akik jó emberük, azok számíthatnak a zsíros stallumra. Ezért aztán nagy a tülekedés a koncért. Bár a jelenlegi helytartó Pilátus átlát a szitán —, meg is veti e botcsinálta társaságot —, undorát irántuk azonban csak távolról érezteti. Különösen tartott az “öregtől”, az ezer ráncú, loboncos szakállú Annástól, mert Rómában azt suttogták, hogy amikor Valerius Gratus elmozdította állásából, belebuktatta ebbe az intézkedésébe. így is elérte azonban, hogy családjában maradt az állás, mert vejét, Kajafást beültethette a mindenható székbe. Azt azonban mindenki tudta, hogy a háttérben ő uralkodott, vagyis, hogy ő volt a főpap. Azóta is ő szövögeti Júdeábán a szálakat, mint egy titokzatos óriási pók, s ha valaki hálójába kerül, nem menekül. Bár néha megmozdul a nép lelkiismerete. Itt is, ott is fel-feltör a mélyből az elégedetlenség. Ami sok az sok! Ennek a családnak a fényűzése, erőszakossága, önzése kiváltja az elégedetlenséget. Sűrűn akadnak rabbik és más személyek, akik az igazi hit köntöse alatt megszólaltatják az igazságot, mozgalmak, amelyek titkos gyűléseken bírálják a családi rangadománynak tekintett tisztséget. Mert Annásnak öt fia van és mind az ötből legszívesebben egyszerre csinálna főpapot és a jelenlegi, Kajafás is mindenestül kezében van. Itt van például a pusztai szerzetesek mozgalma. Talán a legfélelmetesebb társaság az összes közül. . . . az Ür Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: “Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát (hirdetitek, amíg el nem jön).* Azért, aki méltatlanul eszi az Ür kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Ür teste és vére ellen. Vizsgába meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert, aki anélkül eszik és iszik, hogy megkülönböztetné az Ür testét . . ., ítéletet eszik és iszik önmagának. lKor 11:23-29. *) A zárójelbe tett öt szó az új római katolikus bibliafordítást követi. * * * NAGYCSÜTÖRTÖK ÉJSZAKÁJÁN, a szenvedés utolsó útjára készülve, adta Megváltónk kegyelmének nagy ajándékát: az úrvacsorát. Benne megfoghatóvá válik számunkra Isten bűnbocsánata és új életre elindító ereje. A vele való élés nélkül nincs keresztyén élet és nincs gyülekezeti élet. AZ ÚRVACSORÁT Jézus nem maga helyetti szimbólumként, vagy emlékeztetőnek szerezte, hanem benne saját magát adja híveinek. A Krisztussal való közösség, a bűnbocsánat, az új élet lehetősége mellett az úrvacsorának van egy olyan ajándéka, amire kevésbé szoktunk figyelni. És ez az, hogy az úrvacsora ember és ember között is közösséget teremt. AZ ÚRVACSORÁZÖ GYÜLEKEZET együtt hallgatja Isten bűnbocsátó üzenetét, együtt vallja meg Isten és egymás elleni bűneit, együtt kapja a feloldozást, és együtt távozik, hogy új életet kezdjen. JÉZUS megtisztult, új szívekbe költözik. Vegyük nagyon komolyan ebben a vonatkozásban is az ige értelmét: aki nem ismeri fel az Úr testének jelentőségét, és nem becsüli meg azt, Ítéletet hoz magára az evéssel és ivással. VALLJUK MEG bűnbánattal, hogy sokszor hitetlen szívvel vesszük magunkhoz az úrvacsorát, és éppen ezért nem újulhat meg az emberekkel való viszonyunk és közösségünk sem. ADJUNK HÁLÁT Istennek, hogy Krisztus teste és vére által minden bűnös, bűnbánó embernek ad bocsánatot, megtisztított életet. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy valahányszor elkészíti számunkra szent Fiának vacsoráját, mindig hittel tudjuk magunkhoz venni, hogy ne kárát lássuk, hanem élet fakadjon belőle. JG/ze Neves rabbijuk, Johanán mennydörgő szava még most is; remegésben tartja a család szívét. És noha sikerült őt elnémítani, vére úgy szaporítja követőit, mint eső a mezők füvét. Kajafás szinte szünet nélkül tárgyalt az öreggel, hogy tanácsát vegye ilyen nehéz időkben. Annás nyugodt volt és magabiztos. Nagy időket élt meg és a hideg, azúrkék szemek beleláttak a jövendőbe.- Kemény kézzel tartsd a gyeplőt, fiam! Remegő kézzel nem lehet kormányozni — leckéztette ismételten vejét. — De mit kezdjek ezzel a názáreti rabbival, atyám? Hiszen te is tudod, hogy az egész nép utána megy. Egy szavába kerül és ránktörik a kapukat, és nincs hatalom, amely puszta életünket megmentené. — így siránkozott az ünnepek alatt Kajafás. De Annást nem abból a fából faragták, aki megijedt a saját árnyékától. Ravaszul hunyorgott, mint aki tudja pontosan, mit kell cselekednie. — Emlékszel Johananra, akitől úgy féltél? — Igen, természetesen. — Hogyan gyomláltuk ki?- Heródes Antipás volt a gyilkosa. — No látod, a mi kezünk tiszta maradt ebben az ügyben. Úgy kell irányítani a dolgokat, hogy mi mindig háttérben maradjunk. Legalábbis a nép ne sejtse szándékunkat. De, aki ellenünk van, azt félreállítjuk az útból. Művésznek kell lennie annak, aki ebben a székben ül — mutatott Kajafás székére, aki előredőlve hallgatta tanítását. Tizennyolc éven keresztül okítgatta a vezetés tudományára, de a cselekvés órájában mindig inába szállt a bátorsága. A döntő szót tehát Annásnak kellett kimondania. — Most akkor hogyan — tette fel Kajafás a kérdést. Annás beletúrt hófehér szakállába és lassan, tagolva mondta: — A názáreti rabbit magam is veszedelmesnek tartom. Sokkal veszedelmesebbnek, minta többit együttvéve. Nagy bajt hozhat a nyakunkra. Eltesszük az útból. De népszerűségünket nem tehetjük kockára. így mi csak annyit teszünk, hogy halálra méltónak nyilvánítjuk. Hóhéra pedig Róma lesz. Ez a Pilátus úgysem
