Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1980-02-01 / 1. szám
(USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 46. ÉVFOLYAM 1980. FEBRUAR 1. SZÁM A 450 ÉVES ÁGOSTAI HITVALLÁS Több mint egy évtizeddel a reformáció kezdete után még úgy látszott, hogy Luther követői talán nem véglegesen szakadtak el a római egyháztól. Luther Mártonnak ugyanis nem volt szándékában egy új egyházi szervezet kialakítása, hanem csupán az, hogy az egyházon belül kivívja a téves tanítások helyesbítését és a helytelen egyházi gyakorlat megszüntetését. 1530-ban V. Károly német —római császár felszólította az evangélikusokat, hogy készítsenek egy, a tanításukat összefoglaló iratot a római katolikus tanokkal való összehasonlítás végett. A császár e látszólagos béke-gesztusa a lutheránus fejedelmeknek a török elleni háborúra való megnyerését célozta. A keserű pohár Mikor Gecsemáné kertjében Ö, Krisztus, magát a földre vetette, — sóhajtását itta a levegő, és a forrás fájdalmát keseregte . . . csillaghímes volt fenn az égi sátor . . . S akkor egy angyal Isten trónusától sírva hozta éjen, homályon át a fájdalmak keserű poharát. Villám hasított a sötétbe . . . s fényben feltűnt a kereszt véres fája messze. Millió kéz fogódzott a keresztbe. Kezek, kezecskék, minden földi tájról... kétségbeesett, utolsó reményben. És fölötte szikrák ragyogtak: távol, meg nem született lelkek milliárdja . .. S köd gomolygott: az elhunytak imája, akiknek teste régen porladott. . . S akkor Isten Fia a szeretet teljességében felemelkedett: „Legyen, Atyám amint Te akarod!“ A hold szelíd fénye sugárzott felette. Harmatos zöldben liliom fehérlett. Kelyhéböl az angyal halkan kilépett . . . és megerősítette. Németből: T. E. Az irat az Ágostában (Augsburg) tartott birodalmi gyűlésen került felolvasásra 1530. június 25-én. Az Ágostai Hitvallást a római egyház akkor hevesen visszautasította, négy és fél évszázad elteltével azonban már számos katolikus teológus kedvezőbben ítéli meg. Mindenesetre az Ágostai Hitvallás, mint az evangélikus egyház tanításának világos és egyszerű foglalata, egyházunk alapvető hitvallási iratává vált, ezért is nevezzük magunkat “ágostai hitvallású evangélikusoknak”. A teljes egészében a Szentíráson alapuló Ágostai Hitvallás 28 cikkének rövid tartalmi összefoglalása: 1) Isten egy, három személyben: Atya, Fiú és Szentlélek. 2) A bűnös állapot és a bűnre való hajlam az ember veleszületett sajátsága; ezért minden embernek szüksége van a keresztség és a Szentlélek által való újjászületésre. 3) Jézus Krisztus, Isten Fia, valóságos Isten és valóságos ember. 4) Saját erejéből senki sem igazulhat meg Isten előtt-, egyedül csak hit által, a Krisztus érdeméért. 5) Isten ennek a hitnek az ajándékozására az igehirdetést és a szentségeket (keresztséget, úrvacsorát) használja eszközül. 6) A Krisztusban való igaz hit gyümölcsei, mint új engedelmesség-, az Istennek tetsző jócselekedetek. 7) Az egyház a Krisztusban hívők közössége, melyben az evangéliumot tisztán és igazán hirdetik, s a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. 8) A szentségek és az ige hatékonysága nem függ az azt kiszolgáltató lelkész személyétől. 9) A keresztség feltétlenül szükséges az üdvösséghez, mert benne Isten kegyelmének ajándékát kapjuk. 10) Az úrvacsorában Krisztus valóságos testét és vérét kapják az azzal élők. 11) A magángyónás gyakorlatát nem kell elvetni, bár nem szükséges a bűnök egyenkénti felsorolása. 12) A bűneiket őszintén bánó és megtérő egyéneket az egyháznak feláldozásban kell részesítenie. 13) A szentségek gépies vétele nem igazítja meg az embert, a bűnök bocsánatában való hit nélkül. 14) Az egyházban nyilvánosan csak az taníthat és szolgáltathatja ki a szentségeket, akit ezzel szabályszerűen megbíztak. 15) Az egyházi szokások és ünnepek megtartását nem szabad érdemszerző cselekedeteknek minősíteni. 16) A keresztyén ember aláveti magát a törvényes világi felsőbbségnek, amennyiben az nem ellenkezik az Isten törvényeivel. 17) Krisztus a világ végén ítélettartásra visszatér. 18) Az ember szabad akarattal rendelkezik földi életfolytatását illetően, de Istennel való viszonyának rendezésére saját elhatározásából nem képes, mert Isten ajándéka az, a Szentlélek által. 19) A bűnt nem Isten okozza, hanem az engedetlen ember. 20) Aki jócselekedetekkel akarja kiérdemelni az üdvösséget, az semmivé teszi Krisztus áldozatát. A jócselekedetek viszont a Krisztus által megváltott ember új életének gyümölcsei. 21) A szentekről megemlékezhetünk, mint előttünk járó kegyes emberekről; a szentek imádása, a tőlük való segítségkérés azonban ellenkezik a Szentírás tanításával. 22) Az úrvacsorázóktól nem szabad megvonni a kelyhet: Krisztus vérét. 23) A papoknak meg kell engedni a házasságot. 24) A helyesen felfogott (úrvacso-
