Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)
1979-06-01 / 3. szám
6. oldal ERŐS @ VÁR AZ ÜRBAN DICSEKEDJ! Ezt mondja az ÜR: ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ŰR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem — így szól az ŰR! (Jer 9:23-24) BÖLCSESSÉG, ERŐ, GAZDAGSÁG: Isten ajándékai ezek sáfárságra. Azt akarja, hogy szolgáljunk velük az Ö nevében az emberek között. NAGY A KÍSÉRTÉS, hogy magunkénak tekintsük: saját szerzeményünknek és tulajdonunknak; hogy önmagunk dicsőségét keressük és építsük velük. KEVESEN voltak és vannak, akik bölcsességüket nem okoskodásra, erejüket nem erőszakoskodásra, gazdagságukat nem dőzsölésre használták. Javaink, ajándékaink helyes értékelése és hozzájuk való viszonyulásunk attól függ, hogy ismerjük-e azt, aki adta: az Urat. Ez az ismeret megoltalmaz attól, hogy bálványainkká legyenek és elbizakodottakká tegyenek. Azután megtanít a helyes használatra: hogy a bölcsességet mindenek előrehaladására, az erőt építésre, a gazdagságot Isten országa céljaira és mások megelégítésére használjuk. ALÁZATOSSÁ TESZ ez az ismeret: nem minket illet a dicsőség, mi csak haszontalan szolgák vagyunk. A kapott javakról kielégítő számadást nem tudunk adni. ADJUNK HÁLÁT Istennek ajándékaiért, ajándékai teljességéért: Jézus Krisztusért. VALLJUK MEG, hogy önzőén használtuk ajándékait, megfeledkeztünk szolgálati kötelezettségünkről. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten ismertesse meg magát és terveit velünk, hogy ajándékait szolgálatába állíthassuk. Könyörögjünk Krisztus Egyháza munkájáért, hogy javaink odaajánlása áldássá legyen, és minél több embertársunkat vezesse Jézus Krisztus ismeretére, szeretetére és szolgálatára. A Szentlélek gyülekezetei teremt Az első pünkösdkor valami hallatlan és titokzatos dolog történik a Szentlélek kitöltetésével. Nem látni, mi történik. A Szentírás úgy ad hírt róla, hogy csak egyszerűen annyit látni: kettős tüzes nyelvek ülnek a tanítványokra. De, hogy ez miért a Szentlélek és mi az, amit a Szentlélek véghez visz, az maga a legnagyobb titokzatosság és megfoghatatlanság. És mégis ennek a titokzatosságnak látható, történeti valósága van: a Szentlélek munkájának eredménye az a gyülekezet, amelyik az első pünkösd ünnepén létrejön. Ez az egyik pont, ahol a mai kor keresztyéné számára is valóság lehet a Szentlélek munkája. A pünkösd azt jelenti, hogy a Szentlélek gyülekezetei, Krisztusban hívőket teremt és a gyülekezet tagjainak hitében, cselekedetében, munkájában él. Éppen ezért, ha nehéz megközelítenünk, megértenünk és szinte kézzel megfognunk a pünkösdi Szentlélek kitöltését, akkor mindig arra kell gondolnunk, hogy mi történt ott Jeruzsálemben. Péter által hirdettetett az ige, vagyis a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel és ennek meghallása emberekben hitet ébresztett úgy, hogy gyülekezetté, a Krisztusban hívők közösségévé formálódtak. És azóta Is: amikor hirdetik az igét — úgy, hogy az Jézus Krisztusról szól — és emberek hittel hallgatják, fogadják azt, ott munkálkodik, jelen van a Szentlélek. Sőt éppen ez a munkája. Ezt fejezi ki ez a szimbólum is. Háromságos egy Isten Ötőle, Őáltala és Öreá nézve vannak mindenek. övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Római levél 11:36.) Az egyházi esztendő többi ünnepe Istent tulajdon csodatetteibe takartan mutatja meg. Karácsonykor látjuk, hogy Krisztusban emberré lett, húsvétkor, ahogy halottaiból feltámadt, pünkösdkor, ahogy a Szentlelket adja s a keresztyén egyházat megalapítja, — és így tovább. Mindezek az ünnepek valamely cselekedet ruhájába öltöztetve prédikálnak Istenről. Szentháromság ünnepe azonban cseleke-ORDASS LAJOS: A Te szavad és az enyém Menj el, a te fiad él! (János 4:5a.) Uram! Egy apának, akinek halálán volt a fia, elég volt ez a szavad. Volt idő, amikor e történet elolvasásakor rácsodálkoztam ennek az embernek a hitére. íme! Ilyen hit is lehetséges! Ma figyelmemet inkább arra a szóra fordítom, melyet Te mondtál. Az ember általában játszik a szavával. Maga rombolja le annak a hitelét. Fájdalmas emlékek egész tömege fűződik bennem is könnyelmű, felületes, tetszelgő, hitető és hazug emberi szóhoz. Azért figyelek ma arra a tiszta szóra, amellyel Te beszéltél ehhez az emberhez! íme! Ilyen szó is van! Amely nem hagy kétséget, amelyre így lehet építeni, amely “kőszálként megáll’1 A Te szavad mind ilyen. Uram! Segíts így fogadnom minden szót, amelyet igeolvasásom alkalmain nekem adsz. Taníts meghajolnom szavad előtt akkor is, ha segítségemre jő valamely nehézségemben, de akkor is, ha valamely könnyelműségem elé nehéz akadályt gördít. A Te szavadban engedj bíznom. És még egyet kérek: jobban ügyelhessek a magam szavára. Ne az üresen csengő emberi szóhoz hasonlítson. A Te szavadhoz legyen hasonló, amelyre valaki bizalommal építhet. (Az Útravaló c. kötetből.) detek leple nélkül, úgy mutatja meg Öt, ahogy önmagában van, tiszta isteni lényében. Itt az embernek minden teremtményt maga alatt hagyva, magasan az értelem fölé kell lendülnie s csakis arra hallgatnia, amit Isten mond önmagáról s legbelsőbb lényéről; — különben semmire se megyünk. Mert itt az Isten “bolondsága” és az ember “bölcsessége” összeütközik. Ezért nem kell azon vitázni, hogy miként lehet Isten Atya, Fiú, Szentlélek és mégis egy, mert mindez úgyis megfoghatatlan. Legyen elég, hogy igéjében maga Isten állítja ezt magáról. Micsoda vigasztalás ez! Vidámítsa is meg a szívünket Istennel szemben. Hiszen lám a teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert bűnből, halálból, ördög hatalmából megigazulásra, örök életre — Isten országába segítse. Luther Márton
