Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)
1979-06-01 / 3. szám
(USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 45. ÉVFOLYAM 1979. JÚNIUS 3. SZÁM Szabadság, vagy szabadosság? “NAGY UTAT TETT MEG, ASSZONYOM!” EGY CIGARETTAREKLAM jelszava: “You’ve Come A Long Way, Baby!” — éppen ellenkező hatást vált ki a bosszankodó szemlélőből, mint ami a hirdetés célja lett volna. A női egyenjogúsítási törekvések hatása ma már az élet minden területén mutatkozik: a divattól kezdve egészen a törvényhozásig. Legyünk bár résztvevői, vagy csak támogatói, vagy éppen ellenzői a feminista mozgalomnak, az mindnyájunkat érint valamilyen formában; az egyén és az egész társadalom élete valamiképpen megváltozik miatta. Ma még nem lehet lemérni a “Women’s Lib” végső eredményeit, számos mellékhatása azonban már nyilvánvaló. Csakugyan “nagy utat tettek meg” a nők, de kétséges, hogy mindez előrehaladásnak tekinthető e? A fenti címmel legutóbbi számunkban megjelent “képrejtvényre’' számos olvasónk reagált. Legtöbbjük számára a megoldás lelki élménnyel járt. Közöttük tipikus egyik clevelandi olvasónk megnyilatkozása: “Csütörtök estétől kerestem Krisztus arcát a képen. Nem találtam. Pénteken is néztem és délután 4 óra 5 perckor egyszeresek elém tűnt. Nagyon boldog voltam, könnyek szöktek a szemembe. Átéreztem a kép szimbolikus jelentőségét, amely a Krisztust megtalált ember örömét jelképezi...” 1925-ben például egy nő munkahete átlagosan 42 és 49 óra között volt. Ma már a nők is a kenyérkeresők csoportjában vannak, teljes heti munkájuk eléri a 66 — 75 órát. Házasságtörés terén megközelítik a férfiakat, a házasságon kívül viszonyt folytató feleségek száma ma háromszor annyi, mint egy generációval ezelőtt volt. A férfiakkal való egyenlőséget máris elérték az öngyilkosságok számában, az áldozatok nagyrésze pontosan azokból a foglalkozási szektorokból kerül ki, ahol a felszabadult nők állítása szerint a legnagyobb haladás történt. Drámai módon megszaporodott a tüdőrák a nők között; tanulmányok azt mutatják, hogy a dohányzó nők kétszer annyira fogékonyak erre a betegségre, mint a férfiak. Az utóbbi 20 év alatt a nők által elkövetett bűncselekmények 120 százalékkal emelkedtek, míg a fiatalkorú női bűnözők száma több mint 380%-al ment fel. A kábítószerekkel való élés a legmeredekebben emelkedik a fehér nők csoportjában. A hatvanas évek elején az otthonukat és családjukat elhagyó férjek arányszáma 300 az egyhez volt a feleségekhez viszonyítva, ma már az elszökött feleségek száma meghaladja a hasonló férjek számát! “Ez egészen új jelenség társadalmunkban — jelenti az eltűnt személyek után nyomozó legnagyobb amerikai cég —, melynek legfőbb oka az a felszabadulási mentalitás, amely ezt mondatja a nővel ‘Szabaddá kell, hogy legyek! Meg kell találnom önmagamat!'” * A FÉRFIAK EGYRÉSZE érdekes módon reagál a társadalom struktúráját és intézményeit átformáló női mozgalomra. Mind gyakrabban hallunk a férfiak “öntudat-válságáról”; egyre-másra alakulnak a férfiak jogaiért küzdő szervezetek. Az Egyesült Államokban több mint 5000 csoport foglalkozik a férfiak öntudatossága “kitermelésével”. Az ezzel foglalkozók azt állítják, hogy a férfiak most ott vannak, ahol a nők voltak 10 — 15 évvel ezelőtt: kialakulóban van a férfiak felszabadulási mozgalma azzal a céllal, hogy megtörje a “vasmarkú női uralmat” a férfiak felett. A feministák leghangosabb csoportja szerint a férfi az ősellenség, minden elnyomatás és igazságtalanság okozója. Ez azután egyes férfiakban erős bűntudat-érzést ébreszt. Mások viszont megtorlásképpen azt követelik, hogy a nőknek eddig kijáró kiváltságokat meg kell szüntetni. Ezeknek a törekvéseknek az áldozatai azonban gyakran éppen azok a nők lennének, akik a legkevésbé támogatták a feminista mozgalmat. * AZ IDEI NEMZETKÖZI GYERMEKÉV fokozottan időszerűvé teszi annak a ténynek a megállapítását, hogy a nők forradalmának legnagyobb vesztese a gyermek, mert a családi otthonra is kiterjed ennek a harcnak a tere. A családanya egyszercsak váratlanul hátatfordít eddig megszokott szerepének. A gyermekeket megrémíti anyjuk elégedetlensége és apjuk haragos reakciója a feleség frissen felfedezett igényeivel szemben. A gyermekek kitűnő megfigyelők, de nem értik a helyzetet. Azt hiszik, hogy anyjuk kudarc-érzetének ők az okozói, mint érzelmi malomkövek és gazdasági tehertételek az anya nyakában. Milyen következtetést, ill. tanulságot von le a gyermek mindebből? Semmi esetre sem azt, amire tani-
