Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)

1978-08-01 / 4. szám

5. oldal ERŐS VÁR A FELTÁMADÁS REGGELE — Részlet egy igehirdetésből — JÉZUS KRISZTUS URUNKRÓL a hálás keresztyén szív vallást tévő szó­val sok mindent el tud mondani. Tanításáról is. Életéről is. Tanítása a legtisztább kinyilatkoztatás Isten­ről. Olyan közel Istent soha senki nem hozta az emberhez, mint taní­tásában Ő. Életével pedig megmu­tatta azt az örök, kimeríthetetlen szeretetet, melyet Isten érez irán­tunk. Azt a mentő hűséget, mellyel szenvedést és véres, kínos halált vál­lalt értünk, a mi megváltásunkért. Földi szenvedésünket megszentelte és megtanított, hogy Isten szeretetét még a kereszthordozás közben is vi­lágosan láthassuk meg. Szavai útmutatást adnak. Példája követésre vonz. HA ENNYIT MOND el Jézus Krisz­tusról a szavunk, akkor többet mondtunk, mint amennyit bármely földi emberről elmondani lehet. — De, ha csak ennyit vallunk meg róla, akkor a legfontosabbat hallgatjuk el. Azt, amivel Jézus a keresztyénsé­­get diadalmas útjára elindította. — A legnagyobb szó ugyanis az, melyet Jézus Krisztus föltámadásáról és életet adó hatalmáról mondunk el. Föltámadott. Tehát nemcsak letenni tudta életét kész engedelmességben Isten akarata szerint, hanem hatal­ma volt arra is, hogy újra fölvegye életét. Ö az, aki föl is tud támasz­tani. Ott törte meg Krisztus a bűn és a halál hatalmát — az ember lelké­ben —, ahol a jó és a rossz a törté­nelem hajnala óta küzd az emberért és győzelme áldásaiban részesíti mindazokat, akik benne hisznek és így az övéi lesznek. A húsvét üzenete ez. A REGGEL ÜZENETE. Érdemes megfigyelni, hogy Bibliánk minden húsvéti beszámolójában szó van arról, hogy — Krisztus föltámadását a reggel tényében tudják meg a ta­nítványok. Az éjszaka sűrű köde bo­rítja még a tájat, amikor mérhetet­len gyásszal elindulnak a sír felé, amelyben Nagypénteken Urukat el­temették. Útközben élik át a hajnal­derengést. A nap első sugarai akkor törnek elő diadalmasan a felhők közül, amikor az üres sírhoz érnek. Ez a folyamat játszódik le a tanít­ványok lelkében is. A gyásztól a verőfényes örömig és megvigaszta­­lásig. Ez a reggeli fény volt az, amely a föld népeit egymásután vonzotta a keresztyénség felé. A HÚSVÉTNAK erre a reggeli vilá­gosságára van szüksége az egyháznak ahhoz, hogy teljes gazdagságának tudatára ébredjen. A húsvétnak ezt az üzenetét felej­tette el végzetesen a keresztyénség. Két okból is. Előttünk járt nemzedékek úgy él­tek, hogy fölöttük magasan ott ra­gyogott a nap. Örökösei voltak mindannak, amit Jézus Krisztus a földre hozott és olyan természetesnek tartották azt, hogy körülveszi őket a világosság. — Elfelejtették, hogy mi­képpen kellett viaskodnia a világos­ságnak az éjszaka sötétségével, amíg diadalmaskodni tudott fölötte. Amit Jézusból meg tudtak látni, az a bölcs tanítómester volt. A mi két világháborút átélt nem­zedékünkre viszont úgy rátelepedett az életgond, hogy benne sokan át­­hatolhatatlanul sűrűnek látják az éj­szakát. — Megértjük a böjtöt, a szenvedő Krisztust és szívből tudjuk énekelni a keresztről szóló zsoltáro­kat. Sok ma a nagypénteki gyüleke­zet. KEVÉS AJKON csendül meg a reg­gelt magasztaló diadalmas húsvéti ének. A reggel embere az, aki áldott egyházatyánk: Luther Márton hús­véti prédikációját meg is tudja hall­gatni és szívébe is tudja zárni, melyet a Kiskátéjában írt meg: “Hiszem, hogy Jézus Krisztus — az Atyától öröktől fogva született való­ságos Isten és a Szűz Máriától szüle­tett valóságos ember — az én Uram, aki engem elveszett és megítélt em­bert megváltott, vagyis minden bűn­től, a haláltól és az ördög hatalmá­ból megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szen­vedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ő országában Ő alatta éljek s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és bol­dogságban, mert 0 feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké. ” ORDA SS LAJOS ORDA SS LAJOS-. A szenvedés felvállalása Nem tudjátok, mit kértek! Megihatjátok-e a poharat, ame­lyet én megiszom? És megkeresztel­­kedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? (Márk 10:38.) * * * Uram! A menny dicsőségébe a szenvedés útja vezet. Ezt életeddel mutattad meg és tanításodban félreérthetetle­nül mondtad. Ezen a földön több-kevesebb szen­vedéssel mindenki találkozik: beteg­séggel, eredménytelenséggel, nélkü­lözéssel, gyásszal és halállal. Ezek le­hetnek nagyon nehezek, elhordozá­­sukhoz is sok türelemre, Isten aka­ratán való megnyugvásra van szük­ség. “Pohár”-on és “keresztség”-en azonban nem ezeket értetted. Ezeket mi ugyanis nem úgy vesszük föl ma­gunkra, hanem — ha akarjuk, ha nem — az élet rakja őket reánk. Uram! A szenvedés poharát Te önként ürítetted ki. A kereszt halálos szen­vedése alá önként hajoltál. Módod­ban állt volna elutasítanod, vagy amikor túlnehézzé vált, leraknod. De Te fölvetted. Mert tudtad: ez Atyád akarata. Amikor a Zebedeus-fiakkal tisz­táztattad a kérdést — és ma, amikor velem tisztáztatod — tudni akarod: a szokásos földi bajok mellett, vagy azokon túl, készek vagyunkre önként fölvállalni azt a szenvedést, amelyet e hitetlen világban a Te követésed mindig is jelent? A Zebedeus-fiak “igen ’-t mond­tak és betartották. Ilyen “igen”-re segíts engem is. (Az Útravaló c. kötetből.) Ordass L^jos életútja 1901. febr. 6. — Született Torzsán 1920—24. — Teológiai tanulmányok 1924. okt. 5. — Lelkésszé szenteli Raffay Sán­dor püspök. Segédlelkész Hartán, majd Mezőberényben, Budapesten és Soltvadker­ten 1927—28 — Tanulmányút Svédországban 1931 — Ceglédi lelkész 1941 — Kelenföldi lelkész 1945 — Bányakerületi püspök 1947 — A Lutheránus Világszövetség alelnöke. Tiszteletbeli doktor az Egyesült Államokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom