Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)

1978-06-01 / 3. szám

3. oldal ERŐS VÁR JERUZSÁLEM Amikor gépünk leszállt a Jaffa és Lydda között fekvő tel-avivi repülő­térre, hallottuk, hogy Jeruzsálemben havazik. Ritka jelenség, de időnként megtörténik. Autóbuszunkat két oldalt katonákkal teli teherautók kísérték a főépületbe. Szigorú vám­­vizsgálat után (nem csempészárú, hanem robbanószer után kutattak), amint kiléptem az épületből, dr. Bruce Schein evangélikus lelkész-ta­nár jött elém. O már tizenhat éve él Izráelben, jól beszél arabul és héberül. Alighogy beültünk az autóba, mely az 55 km-re fekvő Jeruzsálembe vitt minket, azonnal kezdte magya­rázni, hogy merre megyünk, s az út melyik, a Bibliából jól ismert vidé­ken visz keresztül. A filiszteusok földjén haladtunk át. Timna közelé­ben tanárom megmutatta a földe­ket, ahol Sámson a rókákat fogdosta össze, száraz fűcsomókat kötött a farkukra, majd meggyújtva azokat, elengedte a rókákat, melyek bele­rohantak a vetésbe, a szőlőskertekbe és az olajfák közé, felgyújtva min­dent útjukban. Ahogy haladtunk előre, négyezer év történelme kezdett formát ölteni. Emmaushoz érve dr. Schein el­mondta, hogy ma három különböző helyet neveznek így s az, amely mel­lett épp elhaladtunk, valószínűleg nem azonos azzal, ahová Jézus feltá­madása után a tanítványokkal ment. Felvilágosított, hogy azokat a helye­ket, melyeket a zarándokok felke­resni kívánnak, de nem fekszenek valamelyik autóút mentén, gyakran “áthelyezik” a barátok s úgy mutat­ják be az alkalmasnak tűnő helysé­geket, mintha ott történt volna az ismert bibliai esemény. Ezzel a “helycserével” aztán gyakran talál­koztunk, amikor bejártuk a Szent­földet Dántól Bersebáig. Jeruzsálembe érve, téli táj foga­dott: a várost vastag hóréteg borí­totta. Hideg volt és a Hermon hegy irányából erős, csípős szél fújt. Az Óvárosban, mely ma is magas fallal van körülfogva, a Jaffa kapun át ju­tottunk be, természetesen gyalog. Nem volt messze onnan az evan­gélikus zarándokház és a Megváltó ev. templom, melynek tornya a városban a legmagasabb. A zarán­dokház a johannita lovagok 1150-ben épült kórháza alapjain emelke­dik, s az alagsorban lévő vendégszo­bák a keresztes háborúk idején kór­házi termek voltak. Számomra a vendégház második emeletén lévő “szép” szobát jelölték ki, melynek ablakai épp a Feltámadás (sokszor Szent Sírnak nevezett) templom felé nyíltak. E templom a kőbánya felett épült, melynek közepén volt a kopo­nyahegy és oldalában a sír, melybe Jézust Nagypénteken elhelyezték. A Feltámadás templomot Konstanti­­nus császár építtette 335-ben, úgy, hogy a templomon belül van mind­kettő, a koponyahegy is, meg a sir is.' A templom rendkívül nagy s több egyház a tulajdonosa: a görög-keleti, az egyiptomi és a Szíriái ortodox, valamint a római katolikus egyház. A mellette álló Megváltó templo­munkat II. Vilmos porosz császár építtette a múlt század végén. A templomavatásra maga a császár is elment. Ez alkalommal a török szul­tán, Palesztina királya, a Jaffa kaput kiszélesíttette, hogy a császár úgy tudjon bemenni a városba, hogy le se kelljen szállnia lováról. Mégis, mikor Vilmos fehér paripáján a kapuhoz ért, leszállt és gyalog ment tovább, mondván: Jézus Urunk is gyalog ment a templomba. Jeruzsálembe érkezésem utáni nap vasárnap volt. Reggel hat órakor arra ébredtem, hogy harangok szá­zai kezdenek zúgni, mely szimfó­niába furcsa gong-ütések vegyültek. Kinyitottam az ablakot s úgy gyö­nyörködtem a soha nem hallott zenebonában. Gyönyörű, felhőtlen, hideg reggel volt. A napsütésben mindenfelé aranyszínűre festett ke­resztek és félholdak ragyogtak. Azt hiszem, sehol a világon nincs ilyen kis helyen annyi templom, minaret és zsinagóga egymás mellett, mint Jeruzsálem óvárosában. Az etiópiai, örmény, szír és kopt ortodox templomokban nem haran­gok vannak, hanem udvaraikban fez,"vas és fa gongok, melyeket kü­lönböző ritmusban kalapáccsal üt­nek. Némelyik igen régi templom tornyában tonnás súlyú harangok, másokban pedig kisebb harangok tucatja szólt negyedórán keresztül. Aztán ezek mind elhallgattak s he­lyükben a minaretekben a müezzi­­nek imádságra hívó énekei hallat­szottak. Láttam, amint a lapos ház­tetőkön és udvarokban a muzulmá­nok kiterítették imaszőnyegeiket, Mekka felé fordulva letérdepeltek és hosszan imádkoztak. A nap folyamán megérkeztek a tanulmányút többi résztvevői is. Teológiai tanárok a világ különböző részeiből: Japánból, Kínából, Tan-Az út az Olajfák hegyéről, mely Jeruzsálembe vezet. Vlrágvas&map ezen vonulnak be a keresztyének a feltámadás templomába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom