Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)
1977-06-01 / 3. szám
EROS ©VAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 43. ÉVFOLYAM 1977. JÚNIUS 3 -9. SZÁM A kicsiny sereg nem csüggedt el .. . TORONTO HÁLAÜNNEPE A FÖLDKEREKSÉG különböző tájaira szétszórt magyar evangélikusok között nagyon kevés olyan gyülekezet van, melynek lélekszáma megközelítené az átlagos magyarországi gyülekezetét. Még az általunk az amerikai magyar evangélikusság fellegvárának tekintett két clevelandi egyházunk is nagyon szerény hazai helyezést kapna. (Egyszer talán külön cikk szólhatna arról, hogy ezek a “kicsiny” egyházak milyen áldozatos hűséggel és erőfeszítéssel alkottak nagyot templomépítésben, egyházi épületek létrehozásában, a szervezett gyülekezi élet terén stb., mely meg nem szűnő ámulat tárgya hazai látogatóink számára.) Az Ágostai Hitvallás tanítása szerint az egyház ott van, ahol Isten igéjét tisztán és igazán hirdetik és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. Jézus ígérete ma is érvényes: “Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18:20). Tehát nem a nagyság, a lenyűgöző statisztika a fontos, hanem a hivő szívek összedobbanása. És szerte a világon, Ausztráliától Venezueláig, a forró Dél és a jeges Észak tájain, a messzire sodort kis magyar szigeteken, kilométerek százai távolából érkező magyar evangélikus lelkészek ajkán megszólal a “Kegyelem és békesség néktek . . .”. A legtöbb ilyen istentiszteleti hely és alkalom mindössze 15 — 20 — 25 ember összegyülekezését jelenti, de szól az Ige és ott van az Egyház, a Krisztusban hívők közössége . . . A FENTI SOROK megírására az adott alkalmat, hogy egy ilyen maroknyi magyar evangélikus közösség ünnepet ült Torontóban. A hála ünnepe volt ez. Emberileg ugyan megkérdezhetnénk: mi ok van ott ünneplésre, ahol öt évtized vergődése sem vezetett a saját lelkész, templom, szervezett gyülekezeti élet magaslatára? A kettős szórványban DAR ES SALAAM ■ Az Evangélikus Világszövetség június 13—26 között tartja hatodik nagygyűlését a tanzániai Dar es Salaamban. A gyűlésen — mely elsőízben lesz Afrika területén — 720 személy képviseli az EVSz 94 tagegyházát 66 országból. A világgyűlés főtémája: Jézus Krisztusban új közösség (“In Christ a New Community”). A magyarországi delegáció tagjai-. D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Hafenscher Károly, dr. Prőhle Károly, és dr. Takácsné Kovácsházy Zelma. Ezenkívül több ország delegációit vezetik magyarok, mint például Terray László Norvégiából, Sebess Jenőné Argentínából stb. Az erdélyi Zsinatpresbiteri Magyar Evangélikus Egyház küldötte dr. Lengyel Lóránd kolozsvári teol. professzor. AzE VSz genfi központjából delegált Pósfay György latinamerikai titkár vállalta az Erős Vár olvasói külön tájékoztatását a világgyűlés lefolyásáról. élő magyar evangélikusok azonban tudják, hogy olyan Uruk van, aki “a megrepedezett nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsest nem oltja ki” (Mt 12:20). A Kiskáté magyarázata szerint Isten Szentlelke nemcsak hívja, gyűjti, megvilágosítja, hanem az igaz hitben meg is tartja Krisztus népét. Csodálatos ez a mi szemeink előtt, hogy 50 esztendő után sem széledt el a “szent maradék”. Az 1927-ben megkezdett munkának mindig akadtak folytatói, teológusok és lelkészek, akik több-kevesebb ideig pásztorolták a gyülekezetét. Nevek bukkannak fel a múló évtizedek homályából: Papp János László, aki Torontóban és számos más kanadai városban a magyar evangélikus lelkigondozás úttörője volt, azután Rúzsa Jenő, Szebik Károly, Károlyfalvi Béla, újabban Buthy Dénes, dr. Pokoly László, jelenleg Szirmai (Ocsenás) József, továbbá Brachna Gábor, aki mint a Magyar Konferencia elnöke felügyeleti és tanácsadói minőségben tart kapcsolatot a gyülekezettel. Rajtuk kívül lelkészi karunknak talán minden tagja megfordult Torontóban alkalmi szolgálatok elvégzésére. (Közülük Bernhardt Béla 1967-ben az egyházkerület megbízásából tíznapos adatgyűjtő környezettanulmányt végzett a 2 milliós metropolisban a magyar evangélikusok számbavételére.) Az egymást követő beszolgáló lelkészek néha több évig tartó, de mégis csak ideiglenes tevékenysége mellett tulajdonképpen maguk a hívek tartották össze a gyülekezetét buzgó gyülekezeti munkásaik vezetésével. Láng Ferenc és v. Nyíregyházy Pál halálukig hűséges szolgálatot végeztek, s ők tartották az istentiszteleteket is, amikor nem volt lelkész. Hasonló odaadással működik jelenlegi gondnokuk: Babos Sándor. Szerinte a kis gyülekezet nagy hálával adózik Szirmai József lelkésznek, aki ugyan
