Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)

1977-06-01 / 3. szám

EROS ©VAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 43. ÉVFOLYAM 1977. JÚNIUS 3 -9. SZÁM A kicsiny sereg nem csüggedt el .. . TORONTO HÁLAÜNNEPE A FÖLDKEREKSÉG különböző tá­jaira szétszórt magyar evangélikusok között nagyon kevés olyan gyülekezet van, melynek lélekszáma megközelí­tené az átlagos magyarországi gyüle­kezetét. Még az általunk az amerikai magyar evangélikusság fellegvárá­nak tekintett két clevelandi egyhá­zunk is nagyon szerény hazai helye­zést kapna. (Egyszer talán külön cikk szólhatna arról, hogy ezek a “ki­csiny” egyházak milyen áldozatos hűséggel és erőfeszítéssel alkottak nagyot templomépítésben, egyházi épületek létrehozásában, a szervezett gyülekezi élet terén stb., mely meg nem szűnő ámulat tárgya hazai lá­togatóink számára.) Az Ágostai Hitvallás tanítása sze­rint az egyház ott van, ahol Isten igéjét tisztán és igazán hirdetik és a szentségeket Krisztus rendelése sze­rint szolgáltatják ki. Jézus ígérete ma is érvényes: “Ahol ketten vagy hár­man összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18:20). Tehát nem a nagyság, a lenyűgöző statisztika a fontos, hanem a hivő szívek összedobbanása. És szerte a világon, Ausztráliától Venezueláig, a forró Dél és a jeges Észak tájain, a messzire sodort kis magyar szigete­ken, kilométerek százai távolából érkező magyar evangélikus lelkészek ajkán megszólal a “Kegyelem és bé­kesség néktek . . .”. A legtöbb ilyen istentiszteleti hely és alkalom mind­össze 15 — 20 — 25 ember összegyüle­­kezését jelenti, de szól az Ige és ott van az Egyház, a Krisztusban hívők közössége . . . A FENTI SOROK megírására az adott alkalmat, hogy egy ilyen ma­roknyi magyar evangélikus közösség ünnepet ült Torontóban. A hála ünnepe volt ez. Emberileg ugyan megkérdezhetnénk: mi ok van ott ünneplésre, ahol öt évtized ver­gődése sem vezetett a saját lelkész, templom, szervezett gyülekezeti élet magaslatára? A kettős szórványban DAR ES SALAAM ■ Az Evangélikus Világszövetség június 13—26 között tartja hatodik nagygyűlését a tanzániai Dar es Salaamban. A gyűlésen — mely elsőízben lesz Afrika területén — 720 személy képviseli az EVSz 94 tagegyházát 66 országból. A világ­gyűlés főtémája: Jézus Krisztusban új közösség (“In Christ a New Com­munity”). A magyarországi delegá­ció tagjai-. D. dr. Káldy Zoltán püs­pök-elnök, D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Hafenscher Károly, dr. Prőhle Károly, és dr. Takácsné Kovácsházy Zelma. Ezenkívül több ország delegációit vezetik magyarok, mint például Terray László Norvé­giából, Sebess Jenőné Argentínából stb. Az erdélyi Zsinatpresbiteri Ma­gyar Evangélikus Egyház küldötte dr. Lengyel Lóránd kolozsvári teol. professzor. AzE VSz genfi központjá­ból delegált Pósfay György latin­amerikai titkár vállalta az Erős Vár olvasói külön tájékoztatását a világ­gyűlés lefolyásáról. élő magyar evangélikusok azonban tudják, hogy olyan Uruk van, aki “a megrepedezett nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsest nem oltja ki” (Mt 12:20). A Kiskáté magyarázata szerint Isten Szentlelke nemcsak hív­ja, gyűjti, megvilágosítja, hanem az igaz hitben meg is tartja Krisztus népét. Csodálatos ez a mi szemeink előtt, hogy 50 esztendő után sem széledt el a “szent maradék”. Az 1927-ben megkezdett munká­nak mindig akadtak folytatói, teo­lógusok és lelkészek, akik több-keve­sebb ideig pásztorolták a gyüleke­zetét. Nevek bukkannak fel a múló évtizedek homályából: Papp János László, aki Torontóban és számos más kanadai városban a magyar evangélikus lelkigondozás úttörője volt, azután Rúzsa Jenő, Szebik Ká­roly, Károlyfalvi Béla, újabban Buthy Dénes, dr. Pokoly László, jelenleg Szirmai (Ocsenás) József, továbbá Brachna Gábor, aki mint a Magyar Konferencia elnöke felügye­leti és tanácsadói minőségben tart kapcsolatot a gyülekezettel. Rajtuk kívül lelkészi karunknak talán min­den tagja megfordult Torontóban alkalmi szolgálatok elvégzésére. (Kö­zülük Bernhardt Béla 1967-ben az egyházkerület megbízásából tízna­pos adatgyűjtő környezettanulmányt végzett a 2 milliós metropolisban a magyar evangélikusok számbavéte­lére.) Az egymást követő beszolgáló lel­készek néha több évig tartó, de még­is csak ideiglenes tevékenysége mel­lett tulajdonképpen maguk a hívek tartották össze a gyülekezetét buzgó gyülekezeti munkásaik vezetésével. Láng Ferenc és v. Nyíregyházy Pál halálukig hűséges szolgálatot végez­tek, s ők tartották az istentisztelete­ket is, amikor nem volt lelkész. Ha­sonló odaadással működik jelenlegi gondnokuk: Babos Sándor. Szerinte a kis gyülekezet nagy hálával adózik Szirmai József lelkésznek, aki ugyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom